Posts Tagged ‘Shenzhen’

Gyárlátogatás

péntek, szeptember 26th, 2008

Érdekes, korán kelni jobban ment, mint normális munkába menetkor. Pedig nem aludtam el korán, már 10-kor ágyban voltam, de még 11-ig sorozatot néztem, aztán meg legalább fél egyig, ha nem egyig zenét hallgattam és énekelgettem az ágyban. A szomszédot nem zavarta.
Főzés közben jobb, de azért így se volt rossz.

A kijelentkezés a meglepően simán ment, még volt 10 percem, ezért beszaladtam reggelizni, de mire leültem, megláttam a minibusztaz ajtó előtt, ezért csak gyorsan belapátoltam a kaját és kimentem, gondoltam ha már korábban jöttek, ne várjanak rám. Aztán kiderült, hogy ez nem is a mienk. Sajnos minden kínai minibusz hasonlóan néz ki. Aztán a megbeszélt időpontban begördült Gou és Daisy.

Nekivágtunk Shanghai átszelésének a dugóban. Másfél óra alatt meg is volt. Maradt még további két óra az autópályán, egy helyen felújítás volt ezért ebből fél óra megint álldogálás volt. Ahogy haladtunk ki a városból, úgy lett egyre barnább a levegő és egyre kisebb a látótávolság. Egy idő urán már azt hittem, épp megy le a nap, olyan sötét lett. Aztán elkezdett esni az eső. Csak 5 perc volt, de az igen intenzív, hirtelen eltűnt az előttünk 100 méterrel haladó autó az útról, illetve nem tűnt el, csak nem láttuk. Mindenki autó kivágta a vészvillogót és lassabban ment (úszott) tovább. Aztán ellállt az eső és kicsit ki is tisztult az ég.

Az autópályáról letérve megvártuk a meglátogatandó cég vezetőjét, aki egy szelíd 7-es BMW-vel gördült ki elénk. Útközben valami elképesztő barna pöffeneteket eregető szerintem teljes egészében házi készítésű járművet is lehagytunk, sajnos nem tudtam lefényképezni.
A gyártlátogatásra nem térek ki, üzleti titok. Mindenesetre minden rendben volt és engem azért még mindig ámulattal töltenek el az ilyen kisebb-nagyobb gyárak. Azért a festőrészlegben dolgozó munkásokat nem irigylem a kellemes 40 fok körüli higító szagú levegőért egész nap.

Nem találjátok ki, mi jött a látogatás után. Ebéd. Egy másik gyárlátogató csapattal együtt meghívott minket a nagyon kedves és udvarias (valamint kultúrált) főnök. Voltak nagyon frissen főtt rákok, az elmaradhatatlan hideg pacal, szőrös zöldbab, pácolt ez, pácolt az, szójás-csipős káposzta (isteni), egy szép darab de nagyon szálkás gyömbéres hal, és a legfurcsább, gulyásleves. Na jó, nem egészen, de a paprikás alap, a marhahús, a krumpli és a paradicsom passzolt, az íze is egészen hasonlított az otthonira. Mindezt azok után, hogy épp megbeszéltük, valahol rokonok lehetünk mi kínaiak-magyarok, hiszen a közelből jövünk. Persze sok esélyem nem volt belefolyni a 7 kínai beszélgetésébe, de mikor engem kérdeztek, válaszoltak, meg pl. azt is értettem, mikor a gazdasági válságról, a dollár és euró árfolyamról volt szó. A teli hasakra még jött egy-egy tálka korianderes főtt tészta, ami nagyon jól esett.

De nem is írok ilyeneket tovább, mert épp itt ülök a reptéren, az összes gesztenyém elfogyott és kezdek éhes lenni. A két órás kínai belföldi járaton Shenzhenbe meg ki tudja mit adnak… meglátjuk…
Kicsit korán értem ide, de nem baj, mert úgyis volt dolgozni és tanulnivalóm, legalább megcsináltam. A repülőn pedig nem más ült mellettem, mint Michael Jordan. A tajvani.

És hogy hogyan tegyük a lehető legidegesítőbbé a nap végét? Egy szar telefonnal. Adott egy rakás rettenetesen fontos e-mail amire persze napközben kell válaszolni. Ezzel még nincs is gond, ezért van.
A probléma ott kezdődik, hogy nem képes megjeleníteni a kínai karaktereket, ezért az sms-ben átküldött címet nem képes megjeleníteni. Aztán ott folytatódik, hogy a telefon lefagy, mikor épp Yangot hívom, hogy mondja el a taxisnak, hova kell menni (hiszen nekem fogalmam sincs, mert nem látom a betűket)
A telefonon kívül adjuk rá ráadásként a fiatal taxisofőr kombinálva az én hülyeségemmel, hogy mikor megkérdezte, a városon át, vagy az autópályán menjen, azt mondtam hogy autópálya. Ennek következtében a következő fél órát 90 és 120 között száguldozva és cikázva a sorok között töltöttem, 2-3 méter közötti követési távolságokat tartva, mindehhez a 80-as évek zenei kínálatának legalját hallgattuk technósított verzióban.
Fokozzuk még? Természetesen aki rád vár, sehol se található, mikor kiszállsz a taxiból. Felhívod, megpróbálod elmagyarázni, de nem megy (pedig egy sarokra álltunk egymástól). Felhívod Yangot és… igen! Lemerül a telefon 20 óra használat után. Éljen-éljen. Csak ez hiányzott!
Itt állok egy rakás 30 emeletes felhőkarcoló között egy totál ismeretlen városban az éjszaka közepén. Ugyan ott van nálam a magyar kártyás telefon, de abban nincsenek benne a szükséges számok. Hát akkor nincs más hátra, utca közepén bőröndre leül, laptop bekapcs, az érdeklődő biztonsági őrnek elmagyaráz, hogy nem bombát konfigurál éppen, hanem telefonszámra van szüksége, majd az előkeresett telefonszámok közül felhívni Yangot, elmagyarázni hol a fenében is vagy, összefutni a kulcsot adó nénivel, majd végre feljutni az apartmanba, ahol már csak azzal kell szembesülni, hogy a száguldozás közbeni rettegés és telefonos szenvedés hatására elfelejtettél vacsoráról gondoskodni.
Ennyi. Még szerencse, hogy ilyen nyugodt természetem van és 5 perc múlva már csak röhögök az egészen.
Azért ha legközelebb használt PDA-val környékez meg bárki, hogy azt használjam, megfordulok és addig szaladok amíg bírok.

Kiegészítésként annyi, hogy ezt már a hongkongi reptérről töltöttem föl. Mindjárt otthon….

Újjászületés 5000 forintért

kedd, június 3rd, 2008

Ez egy képek nélküli bejegyzés lesz egy olyan élményről, amit szerintem át kell élni személyesen, így elég nehéz lesz visszadnom a hangulatot és az érzést. Azért megteszem amit tehetek. Tehát úgy kezdődött, hogy elmentünk egy masszázsszalonba Shenzhenben…

(tovább…)

Shenzhen egyben

kedd, június 3rd, 2008

Addig-addig halogattam az újabb bejegyzés megírást, hogy az egész shenzheni programot most egyben fogom tálalni. Ebben némileg közrejátszik, hogy nem nagyon hagytam el a hotel környékét az elmúlt napokban a mai estéig. Egy dolog azonban megérdemel egy külön postot – a masszázsszalon ahol ma voltunk. De most ez a bejegyzés Shenzhenről szól, tehát akit érdekel, lapozzon!

(tovább…)