5 vacsorámat egy pohár vízért…

október 15th, 2008

Elhagyott az ihlet. Pedig sok minden történt, bejártam egy érdekes kiállítást keresztül-kasul, ettem még mozgó élőlényt és úgy általában nem unatkoztam és egy kis időm mindig is maradt este írni, de nem tettem. Beszéljenek a képek…

Egy dolgot azért mégis kiemelek… Tegnap este lementem a sarokra pálcikás vacsorázni.
Read the rest of this entry »

A kiállítás

október 13th, 2008

Nagyjából csak annyi érdekességet tudok írni az elmúlt napokból, amennyi egy kiállítási standon történik. Azért volt némi izgalom rögtön az első nap, mivel fél órával azelőtt, hogy a fontos partner érkezését vártuk, hirtelen a DVD lejátszó mind a négy oldalából elkezdett dőlni a füst, majd kisebb csattanások közepette elhalványultak a stand fényei.
Read the rest of this entry »

Nyelvlecke a masszázsszalonban

október 11th, 2008

És nem, a cím ellenére nem lesz szexuális tartalom. Ahhoz más blogot kell keresni, sajnálom. 🙂

Irány a masszázs! Nem tudom a múltkori helyet, de némi netes keresgélés után találok szinte ugyanolyat. Mi a különbség? Ez éjjel-nappali. Tehát van bent masszázs, fitness-wellness, éttermek, játékterem, anyámkínja – és kapszulahotel. 100Y/éj. A szállodai szobám hatoda. De ki lehet venni éjszakára a masszázsszobákat is matraccal nagyon kicsit drágábban. A hülyének is megéri…
Read the rest of this entry »

Stand- és testépítés

október 11th, 2008

Elnézést, hogy tegnap nem írtam, de sikerült reggel nyolctól este nyolcig (mínusz ebéd) standot és vízgépet építeni és este már nem volt hozzá kedvem. Most meg 45 perc múlva indulnom kell a megnyitóba és itt ülök konditerem+úszás után egy szál alsógatyában, de mindent az olvasóért. Majd este maximum még bővítek. 🙂

Read the rest of this entry »

Repülőterek három felvonásban

október 9th, 2008

Megérkeztem. Életem első két átszállásos folyamatos útja, bruttó utazási idő 24 és fél óra, ebből 7 óra repülőtereken, 15 repülőn és 2 óra taxiban. Lássuk mit sikerült eközben észlelni a világból, tapasztalataim három felvonásban olvashatók alább:
Read the rest of this entry »

Gyárlátogatás

szeptember 26th, 2008

Érdekes, korán kelni jobban ment, mint normális munkába menetkor. Pedig nem aludtam el korán, már 10-kor ágyban voltam, de még 11-ig sorozatot néztem, aztán meg legalább fél egyig, ha nem egyig zenét hallgattam és énekelgettem az ágyban. A szomszédot nem zavarta.
Főzés közben jobb, de azért így se volt rossz.

A kijelentkezés a meglepően simán ment, még volt 10 percem, ezért beszaladtam reggelizni, de mire leültem, megláttam a minibusztaz ajtó előtt, ezért csak gyorsan belapátoltam a kaját és kimentem, gondoltam ha már korábban jöttek, ne várjanak rám. Aztán kiderült, hogy ez nem is a mienk. Sajnos minden kínai minibusz hasonlóan néz ki. Aztán a megbeszélt időpontban begördült Gou és Daisy.

Nekivágtunk Shanghai átszelésének a dugóban. Másfél óra alatt meg is volt. Maradt még további két óra az autópályán, egy helyen felújítás volt ezért ebből fél óra megint álldogálás volt. Ahogy haladtunk ki a városból, úgy lett egyre barnább a levegő és egyre kisebb a látótávolság. Egy idő urán már azt hittem, épp megy le a nap, olyan sötét lett. Aztán elkezdett esni az eső. Csak 5 perc volt, de az igen intenzív, hirtelen eltűnt az előttünk 100 méterrel haladó autó az útról, illetve nem tűnt el, csak nem láttuk. Mindenki autó kivágta a vészvillogót és lassabban ment (úszott) tovább. Aztán ellállt az eső és kicsit ki is tisztult az ég.

Az autópályáról letérve megvártuk a meglátogatandó cég vezetőjét, aki egy szelíd 7-es BMW-vel gördült ki elénk. Útközben valami elképesztő barna pöffeneteket eregető szerintem teljes egészében házi készítésű járművet is lehagytunk, sajnos nem tudtam lefényképezni.
A gyártlátogatásra nem térek ki, üzleti titok. Mindenesetre minden rendben volt és engem azért még mindig ámulattal töltenek el az ilyen kisebb-nagyobb gyárak. Azért a festőrészlegben dolgozó munkásokat nem irigylem a kellemes 40 fok körüli higító szagú levegőért egész nap.

Nem találjátok ki, mi jött a látogatás után. Ebéd. Egy másik gyárlátogató csapattal együtt meghívott minket a nagyon kedves és udvarias (valamint kultúrált) főnök. Voltak nagyon frissen főtt rákok, az elmaradhatatlan hideg pacal, szőrös zöldbab, pácolt ez, pácolt az, szójás-csipős káposzta (isteni), egy szép darab de nagyon szálkás gyömbéres hal, és a legfurcsább, gulyásleves. Na jó, nem egészen, de a paprikás alap, a marhahús, a krumpli és a paradicsom passzolt, az íze is egészen hasonlított az otthonira. Mindezt azok után, hogy épp megbeszéltük, valahol rokonok lehetünk mi kínaiak-magyarok, hiszen a közelből jövünk. Persze sok esélyem nem volt belefolyni a 7 kínai beszélgetésébe, de mikor engem kérdeztek, válaszoltak, meg pl. azt is értettem, mikor a gazdasági válságról, a dollár és euró árfolyamról volt szó. A teli hasakra még jött egy-egy tálka korianderes főtt tészta, ami nagyon jól esett.

De nem is írok ilyeneket tovább, mert épp itt ülök a reptéren, az összes gesztenyém elfogyott és kezdek éhes lenni. A két órás kínai belföldi járaton Shenzhenbe meg ki tudja mit adnak… meglátjuk…
Kicsit korán értem ide, de nem baj, mert úgyis volt dolgozni és tanulnivalóm, legalább megcsináltam. A repülőn pedig nem más ült mellettem, mint Michael Jordan. A tajvani.

És hogy hogyan tegyük a lehető legidegesítőbbé a nap végét? Egy szar telefonnal. Adott egy rakás rettenetesen fontos e-mail amire persze napközben kell válaszolni. Ezzel még nincs is gond, ezért van.
A probléma ott kezdődik, hogy nem képes megjeleníteni a kínai karaktereket, ezért az sms-ben átküldött címet nem képes megjeleníteni. Aztán ott folytatódik, hogy a telefon lefagy, mikor épp Yangot hívom, hogy mondja el a taxisnak, hova kell menni (hiszen nekem fogalmam sincs, mert nem látom a betűket)
A telefonon kívül adjuk rá ráadásként a fiatal taxisofőr kombinálva az én hülyeségemmel, hogy mikor megkérdezte, a városon át, vagy az autópályán menjen, azt mondtam hogy autópálya. Ennek következtében a következő fél órát 90 és 120 között száguldozva és cikázva a sorok között töltöttem, 2-3 méter közötti követési távolságokat tartva, mindehhez a 80-as évek zenei kínálatának legalját hallgattuk technósított verzióban.
Fokozzuk még? Természetesen aki rád vár, sehol se található, mikor kiszállsz a taxiból. Felhívod, megpróbálod elmagyarázni, de nem megy (pedig egy sarokra álltunk egymástól). Felhívod Yangot és… igen! Lemerül a telefon 20 óra használat után. Éljen-éljen. Csak ez hiányzott!
Itt állok egy rakás 30 emeletes felhőkarcoló között egy totál ismeretlen városban az éjszaka közepén. Ugyan ott van nálam a magyar kártyás telefon, de abban nincsenek benne a szükséges számok. Hát akkor nincs más hátra, utca közepén bőröndre leül, laptop bekapcs, az érdeklődő biztonsági őrnek elmagyaráz, hogy nem bombát konfigurál éppen, hanem telefonszámra van szüksége, majd az előkeresett telefonszámok közül felhívni Yangot, elmagyarázni hol a fenében is vagy, összefutni a kulcsot adó nénivel, majd végre feljutni az apartmanba, ahol már csak azzal kell szembesülni, hogy a száguldozás közbeni rettegés és telefonos szenvedés hatására elfelejtettél vacsoráról gondoskodni.
Ennyi. Még szerencse, hogy ilyen nyugodt természetem van és 5 perc múlva már csak röhögök az egészen.
Azért ha legközelebb használt PDA-val környékez meg bárki, hogy azt használjam, megfordulok és addig szaladok amíg bírok.

Kiegészítésként annyi, hogy ezt már a hongkongi reptérről töltöttem föl. Mindjárt otthon….

Gondolatok

szeptember 24th, 2008

– A felhőkarcoló kifejezés a legmagasabbak esetében nem érvényesíthető, a reggeli eső után a Jin Mao és a sörnyitó felénél volt egy felhő, a felső harmada az épületeknek viszont a felhő fölött volt. Azért 500 méter az ötszáz méter
– Ma korábban indultam, mert kiállításra mentünk és nyolc körül mentem el a bevásárlóközpont előtt, ahol még javában táncoltak az idősebbek egymással, vagy legyezővel. Analógiaként gondoljuk át, milyen reakciót váltana ki Budapesten mondjuk a Mammut előtt 50 hangos zenére keringőző nyugdíjas.
– Azt az idiótát, aki kitalálta, hogy férfiaknak az üzleti kinézet szerves része a hosszú sötét nadrág, egy hosszú sötét nadrágban kiültetném Shanghai közepére egy hasonlóan verőfényes napon, hogy gondolja át még egyszer.
– Aki pedig a nyakkendőt találta ki, azt ezen felül fellógatnám vele egy fára a People’s park közepén. Én a metróállomásig bírtam ma.
– A kínai technikusok szerint a hangszóróból ordító kínai előadó mellett tökéletesen lehet érteni a fülhallgatóban angolul suttogó szinkrontolmácsot, pedig igazából nem.
– Nem bírtam ki és ma is visszamentem teppenyakizni. Rendeltem kobe-marhát. MMmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm!!!!
– Nem volt kedvem mászkálni délután éhesen és bementem egy mekibe. Miután legalább fél percen át magyaráztam kitűnően kínai iránymutató szavak segítségével (csakazért se beszélek angolul), melyik falon levő hamburgerből kérek egyet, visszakérdezett a csaj, hogy: “你要一个 Big Mac 吗?” Ennyit a hatékonyságról és arról, mennyire gyakran járok gyorsétterembe. 🙂
– A napi fél kiló gesztenye ma is megvolt. A legkisebből vettem próbaképp, ami azért a legdrágább (nem is kevéssel), mert bevágás nélkül sütik meg, ugyanis a héja annyira vékony, hogy kézzel szét tudod pattintani. És a drágaságával arányosan tényleg finomabb is (és tovább tart megenni :))
– A zöldséges srác apja is előkerült. A srác 4 nap után pólót váltott és már reggel is felismert, mikor csak elsétáltam az utcán, törzsvásárlói kedvezményként meg a legszebb banánokat kaptam 🙂
– Holnap korán reggel indulunk gyárlátogatásra. Majd alszom a kocsiban 🙂 onnan meg közvetlenül irány a reptér.
– Holnap este megyek Shenzhenbe, ha a tájfun és a China Eastern is úgy akarja.
– Holnapután este meg hajóval reptérre (ilyet se csináltam még) és onnan haza.

Ha tudok, még jelentkezek!

SZMSZ

szeptember 23rd, 2008

Ma ismét a szálloda-munkahely-szálloda (SZMSZ, haha) dimenziókon belül mozogtam csak, tehát ismét a tegnapihoz hasonló összefoglalások lesznek:

Körömvágó projekt
Lezárult! A néni még mindig ismeretlen helyen tartózkodik, de Bea mondta, hogy szinte bárhol kapni, így hát nem a nénit kerestem, hanem a körömcsipeszt, így tényleg sokkal könnyebb volt, mert az első boltban kaptam is. 🙂 Nem is akármilyet, rózsaszín műanyagtokosat. Lehet nem én vagyok a célcsoport. 🙂

Munka
Ma sok volt. Ráadásul a végre fixnek hitt napirend teljesen felborult, ma majdnem el kellett rohannom kiállítást nézni délután, de aztán mégsem, viszont holnap megyek (ez fix maradt), csütörtökön viszont nem Shenzhenbe megyek hanem gyárat látogatni Daisyvel és valószínüleg onnan este egyből a reptérre, de az is lehet, hogy csak pénteken utazom. Shenzhenben a helyi dolgok elintézte után egyből irány a HK reptér és haza.
Kaja
Ma a másik listán, az “ide minden héten el kell jönni” listán volt bejegyzésnövekedés.
Elmentem megint a teppenyaki étterembe, ahol júliusban grilllazacoztam, a különbség annyi, hogy ma odaértem ebédidőben így rendelhettem menüt. Ezzel elszállt az utolsó hátránya a helynek (miszerint drága volt). Ezt kaptam 28Y-ért: grillezve: 2 friss Andikedvence típusú rák, 1 szelet gyönyörű marhahús, 1 fél tányér baconös-fokhagymás káposzta, 1 tükörtojás, mindezek mellé 1 leves, 1 tál rizs, 1 üdítő. És egy teli pocak. 6 féle menüjük van. 28 helyett 38Y-ért Kobe marhát ad a menühöz. Jövök még! 🙂
A vacsorát viszont elszúrtam, kinéztem egy helyet ahol finom jiaozi-t gőzöltek, jól nézett ki, az illatok is kellemesek voltak, csak azt rontottam el, hogy előbb hazajöttem lezuhanyozni, kezemben egy zacskó sült gesztenyével, amiből gondoltam megkóstolok 3 szemet, majd most ott tartok, hogy maradt 3 szem összesen, a hasam meg tele. Na majd korrigáljuk holnap 🙂

Érdekességek
– Egyre bátrabban beszélek kínaiul. Emlékszem 3 hónapja még előre fejen megterveztem a mondatokat, most már csak odamegyek és beszélek, aztán valami csak lesz 🙂
– Venni fogok jövőre egy összecsukható bicajt, amit el lehet tenni a polc alá az irodában amíg nem vagyok itt. akkor tovább lehet aludni reggel. Úgyis van a városban 4 Dahon márkabolt, biztos olcsóbb mint az EU-ban. Majd benézek ha egyszer lesz időm…
-Ha már benézés, belestem a szexboltba amíg a gesztenyémre vártam, vicces dolgok voltak, de csak férfiaknak, ez nem szép dolog a nőkkel szemben. 😉
– A HBO-n csúszik a hang, nem szinkron, amerikai film angolul, ez milyen már? 🙂
– Még mindig nem álltam át helyi időszámításra. Most már nem is kéne, de valami olyan idióta átmeneti állapotban vagyok, hogy reggel olyan felkelni mintha a koporsóból húznának ki (ez még érthető, ez otthon éjjel 2), este 7 körül hulla vagyok (ez furcsa, ez otthon du 1), de ilyenkor ugye nem alszik az ember, aztán meg persze hajnal kettőig nem tudok aludni (mert addigra van otthon este)
– Kihelyezett tudósítónk, Yang jelenti, hogy megérkezett Shenzhenbe a tájfun. Ez azt jelenti, hogy jó eséllyel elmegy, mire odaérek és se a leutazást, se a hazautat nem befolyásolja.
– Én meg azt jelentem, hogy Yang jól van 🙂

No megyek megeszem azt a maradék 3 szem gesztenyét 😉

MSG, vásárlás, metró

szeptember 22nd, 2008

Ma csak röviden és képek nélkül, cserébe a tovább gombot se kell megynomni 🙂

Kaja
Újabb munkahely-közeli “itt sem eszek többet” listára. Az Uncle’s Cool Noodles nevű helyen kapott tükörtojásos kimcsis rizs nem volt ugyan rossz, de annyira jó sem és egy enhyébb MSG (monoszódium-glutamát, ízfokozó) mérgezést is kaptam tőle. (hirtelen leizzadás, enyhe szédülés és hányinger, pulzusszám emelkedés, tehát a tünetek nagy része megvolt) Persze 1 perc alatt elmúlt, nem komoly. Mielőtt elkezdi valaki szídni a kínai konyhát, nézze meg, hány ételben van ilyen otthon a polcon. Ez mind MSG, de hát ez van, szemét egy világ ez.
Mindegy, este kárpótoltam magam némi sushival. Az kiváló volt és friss. Abba meg nem gondolok bele, mit esznek a halak. 🙂 (valamint holnap igyekszem nem lekésni az akciós menüt a teppenyakisnál és az még jobb lesz :))


Vásárlás és pénzügyek

Gondoltam ma letudom a vásárlások egy részét. Akartam magamnek egy laptop tokot, ezt a közeli 5 emeletes számtech áruházban meg is oldottam, prezentáltam egy 65->50->45->30yuan alkut könyvbe illő duzzogós elrohanok – utánamjön az eladó előadással, majd pedig ő azt hazudta, nagyon keményen alkudok, én pedig azt, hogy tudom. Hadd érezze mindenki, hogy okosabb mint a másik. 🙂 Mindenesetre a hasonló táskák az eBayen 5 dollár+posta körül vannak, nekem is 5 dollár volt, elégedett vagyok.
Ezekután bemetróztam a központba (erről lejjebb), és kedvenc zokniboltomban vettem 3 pár zoknit egy tizesért. Még alkudni se kellett, még mindig tart az akció. Kicsit fényeztem a boltot, elmondtam, hogy mindig jövök mikor Shanghaiban járok (és tényleg), aztán hagytam a családot tofut és csirkét vacsorázni tovább.
Beszaladtam még a barátok által megrendelt töltőtollakért (a jobb bolt csodák csodájára zárva volt), és egy kisméretű szótárért mert csak közepesen kicsim van.
Hazafele pedig adtam 5 yuannel honoráltam azt az utcazenészt, akinek a hallottak közül először volt zenei érzéke (a vak zenészeknek aprót azért szoktam adni), különben is trombitált és az jó.
Ja és a sarkon a zöldséges srác (13 év körül, I love China pólóban) már régi haver, reggel 9 előtt munkába menet már üdvözölt, most hazafele (este 8 után) meg beszaladtam hozzá szőlőért és vízért, minden nap valami más. Ja, hétvégén is végig dolgozott 2x egész nap. Anyukája és öccse pedig mellettük játszik a sarkon, tök kedvesek mindig. Apuka nem tudom hol van, talán gyári munkás lehet.
Az aluljáróból a kütyüárusok viszont mára eltűntek, köztük az a néni is, aki körömvágó csipeszt árult. Kár, pedig ma már vettem volna, otthon hagytam és elég hosszú a körmöm. Remélem holnap visszatér. Helyette a kijáratnál árultak méteres plüssmedvé és hellókittit. Azt nem vettem.
Hát ilyen itt az élet.

Metró

Voltam már tömegben a helyi metrón, de ez most túltett mindenen. 🙂 Sikerült elkapnom a csúcs-csúcsidőt (hat óra után picivel), a végállomás után 4. (vagy 5.) megállóban szálltam fel párszáz sorstársammal együtt egy olyan kocsira, ami otthon már telinek számít. Némi nyomóerőt ki kellett fejtetnem. 🙂
A következő megállóban további párszáz ember várt. leszállni szerencsére senki nem akart, de mindegy, mert amúgy is megindult a sor. Mellettem egy srác olyan testhelyzete került, amibe szerintem nem is lehet. Valószínüleg gumigerince volt. Már ordibált a hangosbeszélős ember a peronon, hogy többen ne szálljanak be, de még ketten nekifutásból benyomultak (ha beléptél, nem volt elég a lendület és visszapattantál a falról).
Sajnos fényképezni nem tudtam, mert lehetetlen volt benyúlni a zsebembe, de megszámoltam, az ajtó előtti talán 1,8×0,8 méteres térben tizenöten álltunk. az 10 fő/ négyzetméter. Nem tudom hogyan, de még viszonylag kellemetlen se volt. Persze ha egy fejjel alacsonyabb lennék, lehet nem így gondolnám 🙂

Mára ennyi. Holnap se várható sokkal több, de azért írok majd 🙂

Kirándulás Nanxunbe

szeptember 21st, 2008

Ma a helyi magyar csapat segítségével végre sikerült kimozdulnom a városból és kicsit meglátogatni az igazi Kínát. A cél a Shanghai közeli vízivárosok egyike, Nanxun volt. Foglaljam össze egy mondatban? Tessék: Shanghai nem Kína. Bővebbért tovább…
Read the rest of this entry »