Stand- és testépítés

Elnézést, hogy tegnap nem írtam, de sikerült reggel nyolctól este nyolcig (mínusz ebéd) standot és vízgépet építeni és este már nem volt hozzá kedvem. Most meg 45 perc múlva indulnom kell a megnyitóba és itt ülök konditerem+úszás után egy szál alsógatyában, de mindent az olvasóért. Majd este maximum még bővítek. 🙂


Standépítés
Tehát tegnap standot építettünk. Ez abból áll, hogy egy mobil víztisztító gépet kellett összekötni kér hatalmas plexitartállyal, egy a koszos víznek, egy a tisztának. Ehhez el kellett menni a korábban megrendelt tartályokért, mindent a helyére rakni, és persze csöveket kötögetni.

Elvoltunk vele egy darabig. A csövekhez megbíztunk egy helyi szakembert, aki nagyjából a heti fizetésének megfelelő összeg fejében vállalta, hogy elvégzi a fusimunkát és beköt+tömít minden csövet. Némi csata után (ahol ő vágta be a durcát egyszer és minden kezében levő csövet és szerszámot a földhöz vágva elment) száz yuant alkudtunk, de minden egyes kifizetett yuan megérte, mert rengeteget vacakoltak a csövekkel.
Amúgy a szaki minden egyes alkalommal más járművel érkezett a standunkhoz, mindegyik szebbnél-szebb volt természetesen. 🙂

Mindenesetre a nap gyorsan eltelt, mire este végre csöpögésmentesen üzemelt mindkét tartály és illeszték. (a géppel semmi probléma nem volt) Mindenesetre nagyon impresszív lett a stand, de muszáj is, mert a többi kiállító magyar cég inkább csak prospektusokat hozott, velünk szemben meg Hong Kong kacsalábón forgó standja van.
Rendeltünk dobozos kaját, amit végül a szállodai szobában ettünk meg, majd pedig némi tévézés után aludtam minden további nélkül.

A mai nap érdekesebb volt, még ma este megírom, de most megyek masszázsra. Fene a jó dolgom, tudom. 🙂

Megjöttem. 🙂 🙂 🙂 Na de lássuk az elejétől!
Reggel megint elmaradt a tervezett edzés, nehéz kimászni az ágyból. De már kezdek átállni, így könnyebb lesz. Reggeli – telezaba – irány a kiállítóközpont. A stand rendben, Yanggal elviharzunk a helyi OBI-ba nagybevásárolni. Vissza, standon utolsó simítások, minden OK, 10-kor kipakolnak mindenkit, megyünk mi is.

Közben amúgy tegnapról mára az egész város tele lett a kiállítást reklámozó nagy műanyag gömbökkel, a kb 2,5km kerülető kiállítócsarnokot meg három sorban körberakták friss dobozos virágokkal így:

Shopping Paradise
Lacit elviszem Yang iránymutatásával az elektronikai sétálóutcára. Kegyetlen egy hely. Shanghaiban is van ilyen, sok-sok számítógép, alkatrész, fényképezpgép és háztartás elektronikai bolttal 5-6 emeleten.
Itt is ez van, az utca egyik oldalán. A másik oldalon lemegyünk rendszerszintre. Tranzisztorok, SMD alkatrészek, kondenzátorok, minden, de tényleg minden. Itt szerintem tranzisztoronként össze lehet rakni egy számítógépet, ha épp arra vágysz. Hihetetlen. Pár épülettel arrébb kicsit fejjebb lépünk. LCD kijelzők 1″-24″-ig nyersen, minden nélkül. Ha betörik a fényképezőgépem, ide jövök. A sarkon néni árulja a WIndows Vistát – biztos hivatalos viszonteladó. Közben táblával jönnek boltokat hirdető emberek. Libasorban. Öten. Mindenkinél ugyanaz a tábla. Egy hatodik osztogatja a szórólapot. A túluldalon nyolcan mennek ugyanígy. Munkaerő az van és meg is lehet fizetni.
A másik sarkon másik néni ül. Ordibál: fapiao, fapiao, fapiao. Kapaszkodni tessék, a néni számlát árul. Megvetted amit akarsz de nem kaptál számlát? Van erre is megoldás…
Bemegyünk egy viszonylag nyüzsgő de nem agyonreklámozott boltba, mindig ezek a legolcsóbbak. Alapszabály: első körben sose hozok magammal sok pénzt, még ha tudom is mit akarok venni, csak felderítek, nehogy megvegyek bármit is. Úgyis van jobb ár. Ígértem, hogy viszek haza pár dolgot, de egyszerűen 15000Ft érték felett nem merek még itt vásárolni, pláne másnak. Arra ott van Hongkong – ha átjutok. Amúgy nem szokott gond lenni, ha másnap visszaviszed, kicserélik szó nélkül, akármit vettél és mindig emlékeznek Rád. De akkor se merem… Robinak egy laptoptokot azért beszerzek és árakat nézegetek. Otthoni legolcsóbb ár -10% körül megy minden + alku. HK jobb.
De van itt minden. Minden. Gagyitól a legújjabb high-techig. Felfele emeletenként 5%-kal csökken az ár. Felül már mindent csak alku alapján vehetsz meg, nincs kiírva semmi. Kedvencem az iPig:

van dokkoló nélkül is simán hangszóróként (induló ár: 10000Ft, húzós). Pedig milyen jó már egy zenélő gömbölyű malac az asztalon? (és még szépen is szól)
Laci kiejt a zsebéből kb 5000Ft-nyi yuant. Utánunk szaladnak és visszaadják.
Hazafele lemegyek a sarokra gyümölcsért: magnélküli szőlő, óriás zöld mandarin, khaki. 200/100/100 kilója. Mind isteni finom, a khaki főleg, de a mandarin is leírhatatlan az otthonihoz képest. A banán Laoszból jön, pár nap alatt itt van. Leírhatatlanul más. Jó hely ez a dél-Kína is, de lakni még mindig inkább Shanghai. Ez a város túl embertelen léptékű.
Fel akarom tölteni a lemerült telefonkártyám. Ez értik. A kérdés: hol vettem? Ezt nem értem. Nem mindegy? Melyik városban – kérdik. Shanghai – mondom. Azt sajnos itt nem lehet feltölteni, csak Shanghaiban. És utólag kiderül, tényleg nem. Egy ország, egy cég, több divízió. Kész. Majd hétfőn feltöltik a csajok az irodából.

Egykor vissza a szobába. Dolgozom, fordítok. 3xA/4, félig vízügyi szakszöveg, 2 óra, közben falom a gyümölcsöt. Egész elégedett vagyok. Elküldöm. Fél három van. Még van két órám mielőtt készülődni kell. Nosza, irány a konditerem akkor!
Fitness
Utálom, de ez van. Mozogni kell. Bemegyek, nézek a gépekre, mint borjú az új kapura. Az edző segít mindegyiket megtanulni. Ha már itt vagyok, legyen haszna is, mellizom, karizom. A többi köszönöm rendben. Az evezőpad még tetszik is, de fél óra után azért már unom az egészet. Nem baj, reggelente ennyi pont elég lesz.
Van uszoda nézzük meg. Kell úszósapka, veszek egyet. Szép fekete piros-fehér versenycsíkokkal. Felmegyek az uszodába a lépcsőn. Otthon nagyon utálom az uszodát. Itt tetszik. Lássuk mi más:
– a víz 27 fokos – mert a kínaiak fázósak
– a medence 1.35 mély – mert a kínaiak nem tudnak úszni
– a medence tök üres – mert a kínaiak nem tudnak úszni 🙂
21×6 méter, nekem köszönöm elég lesz. Most már tudom mit érezhetett Básti elvtárs. Háromfős személyzet az uszoda körül ücsörög, én fel-alá úszom 30 hosszt. Nem szeretek úszni, az én testemet nem erre találták ki, de jobb mint nem mozogni, továbbra is.
Irány a szauna és a gőzkabin – szerelés alatt. Nem baj, akkor zuhany – az meg kritikán aluli a hely többi részéhez képest. Sebaj, akkor irány a szobám. Megkérdem mikor nyitnak – hatkor. OK, akkor holnap már tényleg összekapom magam.
Felérek a szobába, zuhany, hajmosás – szárítás, épp ide irogatok, mire kiderül hogy céges meeting lesz lent a hallban, utána egyből indulunk. Öltöny fel, rohan le, aztán repianyaggal vissza, le, eddigre kiderül, hogy nem is kell mennünk a megnyitóra. Felesleges öltözködés, de nem bánom. 🙂
Akkor viszont szabad az este.
De ezt már lásd ITT.

Képek pedig a szokott helyen.

Tags: , , , ,

2 hozzászólás to “Stand- és testépítés”

  1. Attila szerint:

    Szia Zaki,

    Olvasgattam a blogodat es igazabol tanacsot szeretnek kerni. A baratnommel tervezunk megpalyazni egy kinai osztondijat: http://www.chinamission.be/eng/ofzz/t530089.htm . Habar lehet nem sok eselyunk van de mindenkeppen szeretnenk megprobalni. Csak azt nem tudjuk igazabol melyik varosba lenne erdemes palyazni. Meg gondolom az adott nyelvjaras is szamit stb. Meg az sem vilagos, hogy meg kell-e keresnunk az adott egyetemeket (3at valaszthatunk egy 400 oldalas doksibol) fogadonyilatkozatert vagy vlmi hasonloert vagy nem. Persze a megadott email cimrol mar 3 hete nem erkezik valasz.
    koszi szepen
    Attila

  2. zaqrack szerint:

    Üdv,

    a nyelvjárás miatt ne aggódjatok, az egyetemeken mandarint használnak. Ha még nincs Kína tapasztalatotok, jobb nagyvárosba menni, de oda gondolom sokkal nehezebb bekerülni.
    Sajnos az oktatás témához nem annyira tudok érdemben hozzászólni, javasolnám egy kolléga megkeresését, aki épp Jinanban van hasonló ösztöndíjjal: http://jinanlodge.blog.hu