Eltévedtem…

Mai menünk: töltött káposzta, jó és rossz magyar filmek, eltévedés és egy kínai pékség. Kattintson!

Ma valahogy föltápászkodtam a reggelihez kilenckor (ami otthon még mindig csak hajnali három), de utána nem bírtam tovább és kicsit visszaszunyáltam. Fél kettőre voltam hivatalos Piroskához és Gergőhöz ebédre, ezért egykor el is indultam az 5 utcasaroknyi sétára. Az utca szakadtabb oldalán mentem, az összes masszőr (vagy ki tudja mi…) lány, integetett az ablakból, van amelyik még kopogott is annak reményében, hogy betérek. De nem.

Alig sikerült időben odaérnem a lakóparkhoz, sok volt az az 5 sarok fél órára. Hogy hogy néz ki egy kínai lakópark? Kerítés körbe, őrökkel és sorompóval őrzött bejárat, bent pedig X darab magas épület vesz körbe egy parkot, jelen esetben asszem 18 db kb. 20 emelet körüli. A park szépen gondozott, hidacska, tavacska, játszóterecske, padocska és sok-sok közös macska. Ebben az épületben egy emeleten 2 lakás volt, két fürdő, 3 háló, nagy nappali-étkező és nagy erkély, kellemes konyha, ha jól emlékszem. A lakásokat bútorozottan lehet bérelni, illetve nem is csak bútorozottan, hanem komplett konyhai, hifi és műszaki felszereléssel. Még kondigép is van….

Piroska kitűnő töltött káposztát kreált, amihez néztünk két magyar filmet, egy jobbat (Argo) és egy rosszat, de legalább viccesen rosszat (Sobri). Utóbbit Gergő nem bírta ébren elviselni, mi jókat röhögtünk rajta…. Mire végeztünk az eső is elállt, és tovább finomíthattam a tökéletes időjárás fogalmát a nedves-csöpögős, meleg de végre nem izzadós, langyos szellős kora esti időben. (délelőtt 30 fölött voltunk, bőven, nem volt jó…)
Ezután irány a város, mivel P. is épp befele igyekezett még beszélgettünk a taxiban, majd elváltak útjaink, nekiláttam az utcák felderítésének.

Hamar rájöttem hol vagyok, így az elején könnyen ment, bolyongtam a kis utcákban, amik mint mindenhol, tele voltak boltokkal, itt jellemzően egyedileg tervezett ruhák voltak. Aztán bekavarodtam egy körív alakú utcába és megtörtént az, ami oly ritkán szokott velem, odalett a tájékozódási képességem. Még betévedtem egy boltba, vettem egy kis vizet és ha már itt jártam, Andinak is bevásároltam picit:

Az utcából kiérve már fogalmam se volt, hol vagyok a térképen, elindultam kelet felé, mert az mindig jó helyre visz, majd pedig 10 perc után rájöttem, hogy nyugat felé mentem. Basszus.
Jó, megvan hol vagyok, picit kell csak menni dél felé, és ott a metró. Persze bármikor beülhettem volna egy taxiba, de egyrészt jó volt bolyongani, másrészt meg csak azért is megtalálom merre kell mennem…
Így legalább rájöttem, hova kell menni, ha közepes-nagyobb élő rákok közül szeretnék válogatni. Külön medencékben voltak fajta és méret szerint tengervízben úszkálva, finomnak tűntek.
A rákboltokat bámulva (mert sok volt ám…) haladtam tovább elbambulva és csak nem jött a metróállomás. Hát mi történt? Mindössze annyi, hogy nem dél, hanem észak felé mentem. Ja persze, hiszen ha a kelet-nyugat tengely fordul, akkor az észak-dél is. Ciki.

Így elég sokat kellett gyalogolnom, de végül eljutottam a Jing’An templom környékéhez, ahova amúgy is régóta el akartam menni. Épp valami szabadtéri zenélés volt és tűzijáték.
Nézegettem egy darabig, de korgó gyomrom továbbindított.
Gyors és kínai étteremek hadosztály csábított, de ki akartam próbálni valami újat, íyg becsábultam a 85Celsius nevű kávézó-cukrászda-pékségbe, hogy látogatást tegyek a kínai pékárúk világába.

Lássuk, mi milyen volt:
A zöld piskótájú süti teljesen jellegtelen ízű volt, a krémje nem kevésbé. A kis barna foltok rajta nem mazsolák, hanem vörösbabszemek. Elmegy.
A virslis-sajtos bármelyik otthon kapható hasonló kreálmánynál jobb. Harmónikus íz, tápláló, finom.
A feketének a színe miatt nem tudtam ellenállni. Nem bántam meg. Ez ugyanis egy fokhagymakrémmel töltött zsömle volt enyhe algás tésztaízzel. Majdnem vettem még egy fél tucatot, isteni volt. Volt sajttal szórt négyszer ekkora verzióban is.
Amúgy elég trendi dolog lehet pékárut enni, mert tele volt fiatalokkal a hely, pedig nem occsó. A vásárolt cuccok 400Ft-ra rúgtak – otthon is kb. ennyi.
Szóval a kínai pékárú –illetve ez a bolt- nálam bőven az elvárásokon felül teljesített.
Hazametróztam, leegyeztettem a holnap reggeli találkozót a kiránduláshoz, megírtam ezt és most megküzdök az internettel a feltöltéshez. Napok óta minden magyar site lassú Shanghaiban.
Ja és a világháború nem tört ki, csak légvédelmi gyakorlat volt. Idén már másodszor, de az idei első előtt legalább 30 évig nem volt. Rejtély… Remélem holnap nem esik, mert akkor irány vidék!

Képek (tegnapival) itt!

Tags: , , , , ,

4 hozzászólás to “Eltévedtem…”

  1. Andi szerint:

    Szia Peti!
    Most értem haza Mamámtól,itt minden oké,és fura mód nem vagyok fáradt,pedig az utóbbi 3 nap csak 14órát sikerült aludni…úgy tűnik a Robi montenegrói energiaitala még ma is hat:-))
    A Poky jó ötlet volt,előre is köszi!(és igen vegyél zoknit,csak ne titkosat,és világos színe se legyen..)
    Már nagyon hiányzol,úgyhogy várom nagyon a pénteket!Nagyim is csodálkozott hogy nem jöttél,az ő töltött káposztája szerintem biztos jobb,nyam-nyam!!!Ja és mindenki üdvözöl.
    Millió csók:
    Andi

    ui: tetszik az a sisak ami a számítógépasztalodon van:))

  2. Andi szerint:

    És Robi kérdezi milyen laptopot vegyen?

  3. zaqrack szerint:

    Hahó!

    De jó, megjött a sisakom… 🙂 Kérsz te is fehérben rózsaszín díszítéssel? 🙂

    Már csak 1 hét és vagyok! Zoknit addig vadászok valahol…

    Robi írjon egy e-mailt kicsit összefoglalva, hogy mire használná, mennyit cipelné, aztán majd segítek neki válogatni…

    Te meg aludd ki magad, ma nekem is sikerült 9 órát szerencsére. 🙂

  4. Andi szerint:

    Szia!
    Most beszéltünk,úgyhogy nem írok sokat:
    Fehérben rózsaszín,kösz nem.Max. egy ugyanilyen feketét :-))
    puszi