Első nap pontokban

Jelenlegi fő törekvésem, hogy lehetőleg ne aludjak el így délelőtt fél 11-kor, mert akkor lőttek az időátállásnak. Ebben hátráltat a tény, hogy hajnal 2-kor értem haza, de segít a laptopból szóló zene és az utcán két percenként felvisító légvédelmi sziréna. Nem tudom, miért visít, ha kitört volna a világháború, szóljatok, mert én még nem tudok róla.

Ez egy pontokba szedett összegzés lesz arról, mi történt eddig, igyekszem az érdekességeket kiemelni.

1. Repülőút
Nagyrészt érdekesség nélkül telt el, köszönhetően annak is, hogy az első körben kijelölt terhesmamás helyet elcseréltük egy terhes mamával. Így ő kényelmesen be tudta rakni a babát a falra rögzíthető babaágyba, én meg megkaptam a 34A széket, ami az egyetlen a B747-es repülőn, ami ablak mellett van, folyosóforgalomtól elzárt helyen úgy, hogy előtted a vészkijárat miatt nincs szék, így lehet nyújtózkodni. Így is tettem, még aludtam is.

2. Népnevelés a reptéren és az úton
A.) A reptéren épp a kordonban állunk sorba a hatszázadik csomagátvilágításra, mikor is egy laza tornamozdulattal a kordon alatt bebújik egy helyi delikvens – elénk. B. Méltatlankodását ékes magyar nyelven juttatta tudomására, amit fél perc után már annyira értett a srác, hogy a sor – majdnem – végére visszakullogott. Nem tudom, mennyire lesz tartós a sikeresnek mondható eredmény, mert ezután is folyton azt nézegette, hol tud átmászni a szalag alatt, csak elénk már nem mert beállni.
B.) Kedvenc sofőrünk, Guo vitt minket a városba befele, mikoris félálomban töltött szunyókálásom egy szokottnál nagyobb fékezés szakította meg. Épp balra hajtottunk le az autópályáról és jobbról a csíkozott záróvonalon átszáguldva előztek be minket, demonstrálva a helyi közlekedési morált. Ez már tapasztalt Guo barátunknak is sok volt, a következő piros lámpánál kivételesen megállt, begurult a másik autó mellé. ki tudja honnan, de elővett egy mikrofont és onnan okított egy ki tudja hol elhelyezett hangosbeszélőn át. A hatásfok szintén ismeretlen.

3. Nők
A szállodában csak lecuccoltam, elmagyaráztam a szobámat frissen takarító néninek, aki nem szerette volna, ha bárhova mennék, hogy tudom, hogy 10 perc múlva végez (mondta), és tényleg nagyon szívesen pihennék, de vár a munka. Ennyiben maradtunk.
Az irodában bokros teendőim mellett jutott idő picit beszélgetni és figyelni is. Egyik kolléganőnket (~22-24 év) épp gyilkosság terhe mellett fenyegették meg egy adott feladat teljesítésének feltétlen szükségéről, mire ő közölte, hogy még nem halhat meg, hiszen annyi mindent nem ért el az életben amit szeretne. Megkértük, fejtse ki bővebben, és megtudtuk, mi hiányzik még a halál előtt: a házasság és a nővé érés.

4. Változások
Nincsenek. Már amennyiben nem tekintjük változásnak azt, hogy leromboltak pár 2 hónapja még álló épületet, egyre több a biciklis DVD árus, a legyezőárusok helyét átvették a zokniárusok (nyugalom, hozok majd…) és még az eddig tapasztaltnál is nagyobb az élet az utcán péntek este.
A szállodát tekintve duplázták a TV-n a csatornák számát, idióta beléptetőrendszert csináltak az internetre és felsereltek egy gyógyszeradagoló automatát a lifthez. Utóbbi nem hülyeség, automata pénzbedobós patika alapvető betegségek és rosszullétek ellen.
Ja és nagyon népszerű lett Transformers-es logót ragasztani az autódra, robogódra.

5. Kaja
Nem, nem maradhat ki egy bejegyzésből sem. Egy algás-kagylós-fokhagymás tésztalevessel köszöntöttem magam Kínában, igen jó volt. A munkahelyen a maradvány otthoni szendvicsemet is elfogyasztottam, a tejbotrány miatt (kinntartózkodás alatt 0 tejtermék és tejből készült étel, gáz van…) különösen élvezve a benne levő sajtot.
A szállodába battyogva élveztem a szinte tökéletes időt (magas, de kellemes páratartalom, szellőcske, nappal 28 fok, este 26), megállapítottam, hogy szokás szerint felülterveztem a hozott ruházatot. Ja, kaja. Szóval azt imádom Kínában, hogy az egyik sarkon pálcikás dinnyét kapom, a következőn a szokásos sült rákot, a harmadikon pedig sült gesztenyét.
Utóbbi annyira megtetszett, hogy be is vásároltam. Nem ám csak úgy ki vannak rakva a szemek, mérettől függően más kilónkénti ára van. Kértem egy zacskóval a közepesből, ami kiderült, hogy majdnem egy kiló lett. Sebaj, elfogy és annyi, mint otthon 10 szem.
A vacsoráról majd egy későbbi pontban értekeznék.

6. Bürokrácia
Pénzt váltottam, ami – korábbi tapasztalat alapján- útlevél nélkül nem megy. Emellé ki kell tölteni egy A4-es adatlapot is a szokásos adatokkal, valamint arról, mire szeretnéd felhasználni a pénzt. Elég macerás. Cserébe kárpótol a központosított, a középárfolyamnál csak 1%-kal alacsonyabb átváltási ráta.

7. Társasági élet

Magyar vacsora volt, All you can eat japán étteremben. Ennél jobbat nehéz ugye elképzelni – pedig van, mert ez egy afféle –asztal közepén magadnak sütögetsz – hely volt. Sikerült kb. 3 órán keresztül folyamatosan enni, a sült kacsák, birkák, marhák, marhayelvek, csirkemellek és gombák közé időnként sashimit és tempurát ékelve. Igen jó volt. Ja és végig kínaiul beszélgettem, ugyanis rám jutott a hálás feladat, hogy minden magyarul elhangzó mondatot kínaira fordítsak. Megyegetett. Vacsora után átmentünk a Windows táncikálóshelyre, ahol is a kínaiakkal ellentétben nem táncoltam vagy kockáztam, hanem egy valóban nagyon hasznos leckét kaptam a cégtörténelemről, munkamorálról, a hozzáállásról és az ehhez kapcsolódó jelenleg fennálló hibáimról.
Társasági élet rovatunk a hétvégén folytatódik, ma ebémeghívás@Piroska&Greg, vasárnap pedig kirándulás vidékre – végre látok milliós városoknál kisebb települést is…

Képek is lesznek, de még megvárom a maiakat és akkor töltöm fel. Tessék visszajönni később!

Tags: , , , , ,

Comments are closed.