Hogy késsünk le egy repülőt?

Üdv Münchenből!

Azt hiszem ez a kijelentés önmagában is magyarázatot igényel, persze aki ismeri az útvonalamat az már tudja: lekéstük a csatlakozást.
Lássuk hogy lehet ezt elérni:

• Kell hozzá egy erősen rövidre szabott átszállási idő (1 óra 10 perc leszállástól indulásig)
• Kell hozzá elméletileg fél órás késés a ferihegyi indulásnál (gyakorlatilag 45 perc)
• Kell hozzá egy olaszoknak (Air Dolomiti) bérüzemeltetésben kiadott Lufthansa járat, akik tudvalevő, hogy nem kapkodnak (pl. 45 perces késésnél még egyesével osztogatnak újságot felszálláskor az utasoknak)
• Kell hozzá egy turbólégcsavaros gép, ami nem tud gyorsabban menni, mint ahogy amúgy is megy.
• Kell hozzá ezek eredményeképp egy 21:25-ös leszállás (SHA gép indulása: 21:30
• És kell hozzá némi hiba a rendszerben, miszerint a Shanghaiba menő járat után 10 perccel induló hongkongi gépre átszálló 4 utasnak megszervezik a közvetlen repülő-repülő mikrobuszos transzfert, de a 4 Shanghaiba menőnek elfelejtik.

Hát ez történt. Megjöttünk hát Münchenbe, szépen bebuszoztunk a terminálra (turbólégcsavaros kisgép ugye nem tud dokkolni). Átléptük az EU határát, ahol a jegyemre tekintve a határőr lány az „Ez elég rosszul néz ki, de talán szerencsétek lesz” megjegyzéssel adta vissza a dolgaimat, majd irány a H48-as kapu, ami természetesen a másik terminál folyosójának legvégén van, tehát sietve kb. 5 percet gyalogoltunk a teljesen kihalt reptéren megnézni, hátha megvártak – de természetesen nem, már a biztonsági kapuk is be voltak zárva.
No hát, ezek szerint itt hagytak. Visszafele gyalogolva ugyanezt az 5 perces utat szembetalálkoztunk egy kínai házaspárral, szemmel láthatóan ugyanabban a cipőben jártak, mint mi. Pár perccel utánunk ők is megérkeztek a Lufthansa Service Center pulthoz, ahol már előttünk is volt két kínai fiatalember, akik a megadott dohánytermék behozatali limitek átlépése miatt büntetést kaptak és az ezt követő problémázás alatt lekésték a csatlakozást. Hát ilyen szép kis társaság jött össze így este háromnegyed 10 körül a kihalt reptéren…

A Lufthansás srác panaszunkat hallva gyakorlottan kezd el pötyögni a gépén, perceken keresztül. Ma már természetesen nem megyünk sehova. Megkérdi, a müncheni holnapi közvetlen járattal szeretnénk-e menni (este fél tíz, ugyanígy), vagy intézzen transzfert Frankfurtba és menjünk onnan, már du. Fél hatkor. Utóbbit választjuk, hiszen így mégis kevesebb hasznos idő veszik el.
A következő –némi mosolyra okot adó- kérdése, hogy hol szeretnénk ülni. Mindenesetre kiválasztjuk, 747-es Boeinggel megyünk, ilyen se volt még nekem…
Ezután is minden simán és zökkenőmentesen megy, újabb percek telnek el pötyögéssel, majd megkapjuk a kis szeretetcsomagunkat:
• Az új repülési időpontok kinyomtatva
• Beszállókártyák mindkét holnapi gépre
• Két egyágyas szoba fizetett foglalása a Mövenpick Airport Hotelbe (a Kempinski tele van, ezek szerint nem csak mi járhattunk ma így…) vacsorával és reggelivel
• Taxivoucher a szállodába és vissza a reptérre

Mindezekután ismét átmegyünk a határon, vissza az EU-ba (rövid kinntartózkodás volt…), átvesszük a szalagon magányosan keringő csomagjainkat és irány a taxi.
A voucher láttán a taxis morgós méltatlankodásba kezd, hogy ez ma már a második ilyen útja (gondolom a fizetős vendéggel jobban jár).
B. szerint akár Shanghaiba is megérkezhettünk volna a morgás alapján, szerintem akár haza is. Az úton beszélgetünk a taxissal, gyanús lesz a helyzet, mikor nem tud kapásból válaszolni arra a kérdésre, mit játszott ma a Bayern München. Aztán valahogy előkerül a kérdés felőle, miszerint Magyarországról jöttünk-e, németül mondjuk, hogy igen, ő pedig magyarul, hogy: „Én is, már 30 éve”.
Igen, magyarok bárhol, bármikor felbukkanhatnak. Részletes magyarázatot hallunk arról, hogy miért szar dolog a voucheres utas (logikus, senki sem örül 5 óra utasra várakozás után egy 10 perces útnak), meg hogy 30 éve még megérte ide kiköltözni, de ma már Németországban is ugyanolyan szar és nehéz megélni, mint otthon.

A szállodában gyors bejelentkezést követően leszaladunk a svédasztalos vacsihoz, főleg a hideg kaják közül válogatok, szárított paradicsom, lazacos-olivás tésztasaláta, tonhalsaláta, köményes savanyúkáposzta és társai, de azért a végén egy kis báránycurryvel is rásegítek hasam telítettségére és a kellemes alvásra
Már 10 perccel múlt éjjel tizenegy. Megbeszéljük a reggeli találkozót, fürdés (imádom a fürdőkádas szállodai szobákat ilyenkor), alvás.
A reggeliről is álljon itt pár szó:
Friss zsömle, kapros lazac, feketeerdő-sonka, weisswurst, áfonya, szeder.
14:55-kor irány Frankfurt, 17:25 tovább Shanghai. Jó volt itt, de azért remélem ma már a repülőn alszom.
(és ezt már Shanghaiból töltöttem fel, tehát megérkeztem)

Tags: , , , ,

4 hozzászólás to “Hogy késsünk le egy repülőt?”

  1. Csoki szerint:

    Érdekelne hogy ha lekésed a gépet, akkor mi van? Újra meg kell venned a jegyet, vagy mivel nem te vagy jelen esetben a hibás, free jegyet kapsz?

  2. zaqrack szerint:

    Mivel a nemzetközi járatra ráhordó repülő is ugyanaz a cég volt (papíron legalábbis), így a késés az hibájából következett be, felelősség téged nem terhel, minden költséget a cég áll.
    Fapadosoknál pl. az apróbetűs részben benne van, hogy egyrészt nem vállal átszállásos ráhordásokat és ezen felül a késésekért felelősséget nem vállalnak.

    Normális légitársaságnál három forgatókönyv lehetséges az alábbi sorrendben:
    1. Átraknak aznapi későbbi saját járatra ha van járat és van hely. Esetünkben nem volt járat.
    2. Az IATA egyezmény keretében átrak bármely más légitársaság aznapi, ugyanoda tartó járatára. Esetünkben ez se volt.
    3. Átraknak a másnapi járatra (vagy ha nincs, IATA alapján más légitársaságéra) és gondoskodnak addig a szállásodról és étkezésedről. Értelemszerűen ők itt már economy jegy esetén szinte biztosan buknak az üzleten, de a jó hírnév fenntartása miatt mégis mindig megteszik.

  3. […] a sztorit, hogy történt! Ajánlom összehasonlítási alapnak azt a bejegyzést, ami leírja, milyen Németországban lekésni egy gépet. Nos, Kínában […]

  4. […] Ilyen lekésni egy csatlakozást Münchenben a Lufthansa menedzselésében […]