Shanghai vasárnap

Ismét a légkalapács keltett, de nem baj, mert legalább segít végre átállni a helyi időszámításra. Hétköznap meg úgyse zavar, mert korábban kelek 🙂 Kinézve az ablakon még azt is láttam, hogy szokatlanul fúj a szél, és tűz a nap, ezért úgy gondoltam, ma nem parkozok, az úgyis közel vab. Irány a belváros!

A People’s Parkig mentem, gondolkoztam előbb mozizzak-e, vagy múzeumozzak, de mivel ebédidő volt, ezért a múzeum mellett döntöttem, ott jobban számít, hogy kevesebben vannak. A múzeum neve “Shanghai Urban Planning Museum” és 5 emeleten mutatja be Shanghai múltját és jövőjét. A múltról csak egy emelet szól, mert erre ott van a TV torony alatti nagyon jó kis kiállítás is, de itt is nagyon érdekes volt. Nem is főleg az 1800-as éveket és napjainkat összehasonlító képek, hanem inkább az 1987-1994 közötti és a 2004-2007-es képeket összehasonlító rész, ugyanis egyik képen se volt szinte két egyforma épület. Ahol most lakom, 15 éve még rizsföld volt. :-O Feljebb menve az Expo területről és az oda tervezett épületekről volt szó, és a megőrzendő épületekről (nem is tudtam, hogy egy zsinagóga is van pl. Shanghaiban), meg volt egy kb. 10m hosszú makett a Huangpu partjáról, aztán még egy emelettel feljebb leesett az állam, mert ott állt egy ilyen:

Tulajdonképpen lemakettezték a teljes belvárost a körkörös metróvonalon belül, mintegy 25×25 méteres területen, teljes élethűséggel. Hihetetlen volt, el is bambultam vagy negyed órát.
Az ötödik emelet is érdekes volt, itt a reptérről, a metróhálózatról, a központi vezetékalagútról, a főkikötőről és az újraparkosítási programról volt szó többek között. Msáfél óra nézelődés után enyhe kisebbségi komplexussal jöttem ki a múzeumból, erőteljesen lenyűgözve a méretektől és attól a hihetetlen tervezettségtől és jövőképtől amit itt át lehetett tekinteni.
A múzeum után vadásztam egy ebédelőhelyet, egy japán étterem mellett döntöttem. A berendelt csípős-bambuszos tintahalkockák hotpotban rizzsel tuti választás volt, és a füstölt csirkés saláta is nagyon jólesett a melegben – ugyanis a tűző nap miatt az utcán gyakorlatilag döglesztő volt a 34-36 fok.

Kaja után irány a mozi! Kiejtve az angolul beszélő filmeket (nyelvet kell gyakorolni, ugye), maradt John Woo két és fél órás történelmi drámája és egy kínai (de japán stílusú) rajzfilm. Bár érdekelt az előbbi, mégis a rajzfilm mellett döntöttem, két és fél órát még kicsit soknak éreztem kínaiul, még úgy is, hogy van angol felirat.
Meglepően jó volt (a rajz teljesen, a sztori elmegy), csak sajnos kissé gyorsan beszéltek, így néha a feliratra kellett hagyatkoznom, de azért az megnyugtató volt, mikor a mellettem ül fiú megkérdezte félidőben a barátnőjétől, képben van-e, ki kicsoda. Tényleg kicsit zavaros volt, de úgy általában szórakoztató. Állítólag ez a legkellemesebb mozi a városban, és tényleg viszonylag kevesen telefonáltak ordítva a film közben (4-5 fő), és a popcornt (ami itt édes) is viszonylag csöndben rágták. Azért az alap, ha valamit megkérdezel a melletted ülőtől, azt jó hangosan teszed. Meg lehet szokni. A film címe lefordítva kb. annyi, hogy “A viharlovas”, erőteljes japán hatásokat mutatott, de tényleg teljesen élvezhető volt. Megérte. Pedig nagyon drága a mozi, ez az egyik legolcsóbb, és itt is 800Ft volt a jegy, a drágább helyeken akár 2000 is lehet egy forgalmasabb időpontban. Itt a plakát:

A film után még nem akartam hazamenni, így elbúklásztam a Xujiazui városrészbe, mert itt még csak nagy esőben voltam és nem volt időm szétnézni – de igazából az egymás hegyén-hátán levő technikai boltookon kívül nem is nagyon van túl sok látnivaló – azért egy katedrális megbújt egy sarkon…
Ötkor elindultam haza, mert ma sokat akarok aludni a munkahét előtt. A metrótól hazafele gyalogolva épp azon filozofáltam, mit vegyek vacsorának a hűtben levő gyümölcsök mellé, mikor pont elhaladtam egy hui lepényárus mellett. Gyorsan vettem is egy hagymás lepényt, mert az finom. Mikor megkérdeztem, mennyi lesz, rávágta, hogy 2,50Y. Ez kb. 60Ft jelenleg, és biztos, hogy legalább a szokásos ár háromszorosa. A sarkon ülő bácsi vissza is kérdezett az árusnak, mikor elmentem (2,5 yuan, mi?). De itt ez nem zavart. Álljak le vitázni/alkudozni valakivel, aki jó esetben 1500Y-t keres havonta, és hét nap dolgozik a héten érte? Azért ennyire nem süllyedtem még le… Ha háromszoros áron adják a ruhát, akko persze, hogy alkudok. Más az árréstömeg, de egy 25 centis finom kis lepényért még a 60Ft sem sok. Egy fél hamburger a McDonaldsban a másik sarkon…
Hazaérve boldogan láttam, hogy a légkalapácsos ember épp befejezi a munkát. 🙂 Zuhanyoztam egy jót és most itt vagyok, pihenek. Holnaptól ismét munkanapok, és már így is szinte minden estére beírtam 1-2 extra apróbb programot, pénteken meg már megyek is haza…

Képek egy páran itt…

Tags: , , ,

2 hozzászólás to “Shanghai vasárnap”

  1. Andi szerint:

    Szia Peti!
    Ha megtalálod a zsinagógát fényképezd már le lécci!
    Meg kérdezd meg van e rabbi…bár mha zsinagóga van akkor gondolom az utóbbi is..:-)
    Pihenj sokat,és írj,mert jó olvasni!
    puszillak sokszor!
    Manó

  2. zaqrack szerint:

    Manó,

    még nem jártam azon a környéken, de megpróbálok majd eljutni oda is. Utánanéztem neked kicsit a témának, innen szedve az információkat http://www.chinajewish.org/

    “Jelenleg kb. 250 zsidó él Shanghaiban, 12 különböző országból jött betelepültek. Évente 30%-kal nő a számuk. 1998 augusztusában érkezett meg Shalom Greenberg Rabbi és felesége New Yorkból, amivel új életet leheltek az itteni közösségbe. Tartanak szombati misét, elérhetőek kóser ételek, gyerek és felnőtt oktatás, stb. A helyi zsidők türelmesen várják a napot, mikor majd ismét az Ohel Rachel zsinagógában imádkozhatnak és azt újra a helyi zsidó élet központjává tehetik.”