Shanghai – szombat

Diszkrét (nem, igazából nem az) légkalapácszajra ébredtem, nem volt jó. Reggeli után ettől függetlenül visszadőltem még, és sikerült fél tizenkettőkor felkelni. Mára úgyse terveztem nagyon sűrű programot, csak be akartam menni a városba nézelődni és vásárolgatni.

A metróhoz menet eddigi leghatékonyabb alkudozásommal sikerült 4 legyezőt is vennem egy árustól, boldog voltam. 🙂 Ünneplésként elmentem ebédelni – hetente egyszer jó európai kaját is enni, így olasz étteremben ettem egy adag balzsamecetes-bazsalikomos tengeri herkentyűt meg egy rákos pizzát. Állítom Magyarországról exportált trappista volt rajta. 🙂 Persze az ételek kb. annyira olaszok, mint a zászló az étlapon, de olcsó és finom.

Az ajándékvásárláshoz pénz is kell, gondoltam elmegyek a múltkori szállodába, ott lehtett. Igen ám, de csak szállóvendégeknek. Na jó, akkor keressünk egy bankot ami hétvégén is nyitva. Ez kb. alapértelmezett definíció, egy sarokra volt is. De csak útlevéllel lehet pénzt váltani. Lefutottam egy taxi-szálloda-taxi kört, és máris lett némi elszórható pénzem. Szuper. Ezért a képért amúgy is megérte a kitérő szerintem:

Bolyongtam egy órát a könyvesboltokban, kérdezsködtem, nézelődtem, de persze nem vettem semmit, ilyen a jó vásárló 🙂 Mivel az otthoni töltőtoll-rajongó ismerősök nagyon érdeklődtek néhány kínai töltőtoll iránt, gondoltam bemegyek a mintaboltba és elkezdtem körbefényképezni a vitrineket, mert más értelmes módot nem láttam arra, hogy továbbítsam nekik cca. 50 féle töltőtoll árát. Már a felénél tartottam, mikor odatoppant a boltos néni, hogy most miért fényképezek, mert itt nem lehet. Nocsak. Elmondtam, hogy a barátaimnak küldeném a képet, és a jövő héten visszajövök ez alapján venni jó sokat, stbstb, erre a válasz: Jó, de itt akkor sem lehet fényképezni. Hiába, a szabály az szabály. Biztos attól félt valamilyen külföldi tollgyártótól akarom lenyúlni – az amúgy részben külföldi tollgyártóktól lenyúlt – tollak kinézetét. Na sebaj. Azért szerintem most se megyek haza egy saját magamnak vett toll nélkük, de az biztos, hogy nem itt veszem meg, pfff.
Papának meg üzenem, hogy a könyvesboltban vagy általános feng shui elméleti könyvet kapni, vagy kínai parkokról képeskönyvet. A legközelebb még egy feng shui lakberendezési könyv járt a kért témához, de azt szerintem otthon is kapni. Viszont voltak nagyon jó építészeti és művészeti albumok, azt vihetek esetleg.
Nagy szerencsémre belefutottam egy kitűnő zokniárus bódéba, ahol vettem 3 pár berendelt zoknit. No jó, akkor már csak a hűtőmágnes van hátra, irány a Yuyuan. De nem volt Maót ábrázoló sehol! Ez már biztos a kommunizmus vége! Nagy bánatomban vettem is egy cikk hámozott dinnyét, hogy jól ragacsossá tegyem a kezeim.
A yuyuan belső részeibe nem mentem be, hiszen hétvége van, és elnézve a tömeget nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán beférek-e, ezért inkább megnéztem a szomszéd parkot, ahol kiélhettem lesifotós késztetésem a hétvégi pihenő helyieken. Ez a kedvencem, csak picit homályos, ejnye.

Mivel ugyanarra egy nap kétszer csak az megy akinek muszáj, ezért dél felé indultam tovább. És milyen jól tettem! A Yuyuan kertet ugyanis északról közelítik meg a külföldi turisták, a beldöldieket szállító buszok viszont délre állnak meg attól. Ez természetesen azzal jár, hogy a parkolók mellett mindent kapni, amit csak kitaláltak a világon. Bontott csirkét is, frissen:

És ruhát is, belföldi turistaáron, ami azt jelenti, hogy egyrészt ki van írva az indulóár, másrészt ez maximum a harmada a külföldiesített helyeken található áraknak. Nagyon nem volt kedvem vásárolni, de majd megyek még, mert 50Y-ről indult az ing és 40-ről a farmer, példaképpen. Hihetetlen ez a város továbbra is, én alapvetően utálok vásárolni, aztán tessék megnézni mit csinálok egész nap… rémes.
Haza is mentem szépen, zuhany, hazatelefon, hasonlók, ágyon hason fekve internet és szőlő, kellemes. 🙂 Viszont megint éhes lettem, tehát még elbattyogtam kilenc körül az első este talált tésztaleveseshez, jót mosolyogtam a McDonalsban evő külföldieken (jó, néha kell a hazai, de rajtuk látszott, hogy minden nap ide jönnek le a szállodából), és megettem a finom csülökbőrös – bambuszrügyes levest. Hazafele a társadalmi szolidaritás nevében elosztogattam a koldusoknak az összes aprómat, mert inkább itt közvetve kajára, mint otthon közvetve egy italboltba. Az utca másik oldalán jöttem haza, és feltűnt, hogy itt is végig masszázsszalonok vannak, csak épp nem csilivili üvegportálok mögött, hanem a lakóházak aljában az alsó szinten kis szobákban ülnek a lányok. Volt egy, ahova beláttam és közös masszázsszoba volt 3 ággyal egymás mellett, mint Chengduban, na hát akkor már inkább ide jövök ha jövök, kisebb a szolgáltatás-félreértési faktor. 🙂 Meglátjuk. Meg azt is hogy holnap mi lesz. Century park biztos (állítólag lehet bicajt bérelni :)), múzeum vagy mozi biztos, csak nem tudom melyik. Amúgy azt a hülyeséget, hogy Shanghaiban minden látnivalót kezdek kipipálni, visszavonom, ma ugyanis 5 percen át nézegettem a térképet megállapítottam, hogy a belső körgyűrűn kívül turisztikai céllal még csak egyszer jártam. Nem voltam valószínüleg magamnál, amikor mondtam. Esetleg ha 3-4 éve már itt élek és akkor mondom, el lehet hinni. Csak egyszerűen a látnivaló itt nem ugyanazt takarja, mint európában, nem egy épület, szobor, vagy ilyesmi. Ezért is olyan nehéz visszaadni képpel.
Azért meg lehet nézni a mai próbálkozásokat.

Tags: , , , ,

Comments are closed.