Shanghai 3. – alku és egyebek

Először a bréking nyúz: a mai letöltéssel előkerültek az elveszettnek hitt képek – pedig tegnap csináltam teljes törlést a gépen. Fene se érti, de örülök. Megtalálható minden a mai post alján található linken.
Miről lesz szó ma? Némi irodai életről, az ingvásárlás majdnem meghiúsulásáról, sikeres alkudozásról kevésbé sikeres vásárlással és pár egyéb érdekességről. Lássuk hát…

A tegnapi nehezebb elalvás után (nem álltam még át, délután meg nem alszom) picit problémás volt a 7:55-9s kelés, de azért sikerült. Összekaptam magam, és túlestem egy nagyon kellemes reggelin. Nem volt minden ami tegnap – pl. húsos tésztabatyu már nem, csak vörösbab krémes, azt meg most nem kívántam, ezért inkább zöldségeztem. Ilyen melegben amúgy is jobban kívánom a zöldség-gyümölcsöt (na nem mintha a szállodában érezni lehetne, milyen meleg van kint). Lássuk azért a reggelimet balról jobbra és föntről lefele:

első sor: ismeretlen bab, sós pácolt tofu (de milyen sós!), valami hófehér krumpli, félig párolt borsó (kedvenc, és mire reggel belapátolod pálcikával, fel is ébredsz :)), édesburgonya (másik kedvenc)
második sor: répa, fafülegomba, paradicsom, zellerszár, lótuszgyökér
harmadik sor: csípős párolt uborka+egyéb zöldség, tükörtojás pirítóson, édes lángostészta sütve

ami lemaradt az a friss dinnye és ananász – mindenesetre jól indult a nap megint 🙂

8:45-kor elindultam a tegnap mért időnek megfelelően, és be is értem kilencre. Útközben fényképeztem ami szembejött, pl. volt egy étterem melynek neve „az egész család boldog”, volt árnyékos utca iszonytató kabócazúgssal, ami nagyon jólesett (mármint az árnyék, nem a zúgás), volt kb. 10 millió kétkerekű jármű és persze voltak esernyős lányok. Fényképeztem is egyet a nyuszi alatt:

Az irodában telt az idő, sajna Kinsey ma nem jött be és a munkáim nagy részét vele együtt kellett volna csinálnom, ezért maradt holnapra is. Viszont mindennel végeztem, amihez nem kellett más.
Délidőben a lányok elmentek a piacra, rendelésként leadtam 1 almát és három banánt, és elmentem ebédelni az első nap megismert helyre.
Szerencsére dél előtt pár perccel odaértem, ezért viszonylagos nyugalomban tudtam válogatni a kb 40 féle kipakolt étel közül, mint mondtam, ma zöldséges napom volt, ezért végül egy kis rizs mellé egy zöldhagymás babcsírasalátát és spenótos-korianderes babot ettem, jó volt. Délben persze beütött a ménkű és az utca közepéig állt a sor. Nem vittem le a fényképezőgépet, így ettől a látványtól most meg vagytok fosztva. Kiszúrtam viszont, hogy van párolt alga és tofu csípős szószban, szóval megvan a holnapi terv is – aztán meglátjuk mi sül ki belőle.

Fél ötkor némi térképböngészés után elindultam egy megbeszélésre, az utca megtalálásával nem volt gond, viszont a 777-es számú épülettel szenvedtem egy darabig, az itteni utcaszámozást még nem annyira fogtam fel. Az OK, hogy minden utcának van középső és keleti/nyugati, illetve északi/déli szakasza, és ezeken külön számozás van, ez elsőre is teljesen logikus és értelmes. És alapvetően az is nagyban segíti a tájékozódást, hogy a főutak keresztezdésénél aktuális házszámtól függetlenül felugrunk a következő kerek százas számra, de ezt ugye ha nem tudod, először meg kell tanulni. Most megtanultam.

A megbeszélés után – ha már úgyis itt voltam a belváros másik végén (kb. 30 perc metróval amúgy a belváros két vége), miért ne mennék el megint a kajautcába bepótolni a tegnap kitörlődött képeket (amik azóta meglettek :)) – és lőn, elmentem.

Ja jut eszembe, metró. Nagyon nyomják az LCD reklámképernyőkön a reklámokat, ami nekem jó, mert feliratozzák is, ezért értem. Nagyon sok yoghurtreklám volt. Kíváncsi voltam, hogy lehet a kínaiaknak -akik alapvetően nem esznek tejterméket- yoghurtot eladni. Hát úgy, hogy a reklám lényege annyi: ha teleetted magad, egyél yoghurtot, ettől meggyorsul az emésztésed és hamarabb ehetsz újra! Mekkora. 🙂 Nálunk bezzeg a reklám szerint egész nap yoghurton kéne élned ha jót akarsz. 🙂

No de én nem yoghurtot ettem, hanem ismét birkanyársakat, de ma az extra méretű 5y-es darabból hármat, és két padlizsánt mellé. Jól is laktam. Utcai és kis étkezdében Shanghaiban 15Y a jóllakási határ, ezt ismét bizonyítottam. 🙂 Ahogy a kacsákat fényképeztem az utcán, egy kissrác mondta nekem, hogy kaoya-azaz sült kacsa. Ebből kifolyólag elbeszélgettünk egy szeretem a kacsát – honnan jössz – tudsz-e sanghajiul – pekingiül szépen beszélsz – nanemonddmárnemis jellegű beszélgetést, de úgy, hogy a srác minden egyes szavát értettem. Ilyen még nem volt! Ezen felbuzdulva gondoltam mivel ma már úgyse jutok ki a piacra, bepróbálkozom a tegnap talált külföldiekkel teli áruházban az ingre alkudozással.

bementem és felmentem amennyire csak lehet – fönt mindig minden olcsóbb. Találtam is egy boltot, ahol a szokásos PET palackból készült ingek mellett volt pár érintésre is pamutnak tűnő. És sikerült egy 100% kínai alkudoást véghezvinni. Az elsírom magam-hisztizek akció még nem megy, a kimegyek a boltból és ordítja utánam az árakat már egész jól, és amit vettem az végül túl nagy, tehát holnap mehetek vissza és tudom, hogy még mehettem volna lejjebb az árral (egy ilyen ing minimálára a profi alkudozó külföldieknél 50y körüli, mondjuk itt a belvárosban legyen 60y, én végül 80y-ért vettem meg), de a lényeg, hogy kifejezetten élveztem a dolgot, és megvolt a 10 perc nyelvgyakorlás, ez meg egyelőre megéri a pluszköltséget még mindig. persze ha nem cserélik ki kisebbre, morcogni fogok.

Azért kicsit jobban kifejtem a folyamatot, hogy mindenki lássa, nem annyira egyszerű egy ilyen folyamat. A teljesség és pontosság igénye nélkül igyekszem fordítani a kínaiul elhangozz mondatokat magyarra. Az eladó egy fiatal lány, tehát lehet relatív tapasztalatlan, de a főnöke ott telefonál mellettünk (zárójelben a megjegyzések)

-Szia, inget szetetnék venni, ez itt lent igazi pamut?
-Persze, mind az (na persze)
-És ezek itt fent?
-Ezek is.
-De hát látom, hogy nem, az anyaga nem jó.
-Pedig rajtad is ilyen van.
-Tudom, máshol vettem, de nem is szeretem. A lenti anyaga jó, de a színe nem tetszik, van másik?
-Igen, van ilyen és ilyen is.
-De nincs rajta zseb! (és tényleg mindről le volt szedve a zseb, itt még nem tudtam, miért)
-Amit kihozok neked, azon lesz.
-Jó, akkor hozz egyet, M-est.
(eltűnik egy 1m magas lyukon a falban és pár perc múlva visszajön, kibontom, megfogom az anyagát, hogy olyan-e, mint a kint levőnek (a múltkor így vertek át)
-Jó. Látom zsebe is van.
-Igen, mondtam.
-De rá van hímezve ez a ló, ló nélküli nincs? (szóval ezért volt leszedve a zseb, lóval nem olyan jól eladható a termék biztos. 🙂 amúgy kb 15mm magas kis hímzés, nem gáz)
-Ez csak lóval van. De ez itt ló nélküli.
-Igen, de ezt nem vehetem fel az irodába.
-Ja hogy irodába kell. Ezeken sincs itt fönt, de mondtad hogy ennek nem tetszik az anyaga. (nohát, milyen hamar elfelejtettük a pamutozást :))
-Igen. (na térjünk a lényegre). Mennyibe kerül egy?
-120Y (~3000Ft).
-De ne a külföldi árat mondd nekem, kínai árat mondj!
-Ez a kínai ár, a külföldieknek többet mondok (utóbbit elhiszem, a mondat elejét nem :))
-Túl sok. Adok 50-et. (stratégiai hiba #1, 30-at kellett volna mondani, hogy legyen mozgásterem.
-Az nagyon kevés. 100 alá nem megyek (persze-persze)
-60.

-Nem, nem, nagyon kevés. Mennyit vennél?
-Talán hármat is.Adok 200-at a háromért.
-ne viccelj már. Hármat adok neked… lássuk csak, 280-ért.
-Az még mindig nagyon sok. Várj picit, csörög a telefonom. (apukám hívott, beszéltem gyorsan, majd vissza.)
-Nem adod 200-ért a hármat?
-Nem.
-Akkor kettőt veszek, mennyiért adod legkevesebbért? (kapok egy kitérő választ, majd pont ad minimumárat, mit gondoltam???) Tudod mit, nem is kérem. (kimegyek, stratégiai hiba #2, kimegyek mielőtt konkrét árat mond a két ingre)
-(utánamszalad) Várj, várj, 180-ért viheted a kettőt.
-150. (itt már kezdtem unni és mennék)
-Nem, 180 alatt nem tudom adni. (úgy látszik ő még nem unja)
-Jó, akkor 170 (hiba #3, ha 160-at mondok, itt már nem jelent különbséget)

-Jó, rendben. Nagyon keményen alkudsz.
-Tudom, gyakorolnom kell.
-(nevet). Már egészen jól megy.
-Nem, akkor olcsóbban vittem volna el.
(kihozza a másik kért színből is az M-es inget, anyagát letesztelem, a méretet nem, csak a cimkét. hiba #4. Nem direkt akartak átverni, de a cimkék realitástartalma kb. annyi, mint a kezdőáré. Ezen kívül elfelejtettem, hogy ez külföldiekre specializált üzletház, tehát valószínüleg nem kínai a méretezés sem :()
(Lány odamegy a főnökhöz a kétszázzal amit adtam)
F: mennyiért adtad el neki?
L: 170.
F: Nagyon olcsó. (perszehogy, hiszen pont ezt akarom hallani, annyi a telefonálás közben is feltűnhetett, hogy értek kínaiul!)
L: Tudom, de keményen alkuszik (meg ezt is naná hogy hallani akarom, még el is hiszem a végén.:))
L: (nekem) Várj, adok még névjegyet, ha akarsz venni máskor is, gyere.
Én: OK, még találkozunk, viszlát.

és milyen jó, hogy kaptam névjegyet, mert holnap mehetek méretet cserélni. 🙂 Ha nagyon nem mennek bele (egyet már kibontottam), max veszek még egyet. Legutóbb Budapesten nem láttam a belvárosban normális irodai (pamut, rövidujjú) inget 5000Ft alatt (persze, az jobb minőségű kidolgozás, de ha erről levágom a kilógó cérnaszálakat, ugyanott vagyok kb.), tehát az otthoni piacon min. 3000 egy jó ing szerintem manapság. A kis lóval a zseben pedig együtt tudok élni, max tárgyalásra nem veszem fel.

A “megérte” érzés megvan, már csak azért is mert az első komolyabb alkudozásom volt, ahol végigvittem kínaiul, és mert tudom, hogy az alkuképességem gyakorlatilag a nulláról indul. Van aki ezzel születik, nekem meg kell tanulni. Előbb-utóbb menni fog, Kínában máshogy nem megy, mert “rám van írva”, hogy külföldi vagyok, és ezen a kínai tudás se segít sokat.

Néha azért még azt érzem, olcsóbb otthon vásárolni, ahol csak bemegyek a boltba, leveszem a polcról az inget, felpróbálom, kifizetem a ráírt, az itteninél azért annyival nem magasabb árat és hazaviszem, de muszáj gyakorolnom, nemcsak a nyelv miatt, hanem mert a nagy partnerekkel a több konténernyi áruról is szinte ugyanígy megy az alkudozás. Nekik ez van a vérükben, nekem meg az, hogy bármit meg tudok tanulni, szóval vége úgyis az lesz, hogy én nyerek, akármit csinálnak. 🙂

Hazafele sétálva még jót elmélkedtem azon, hogy ugyanabban a városban most vettem egy inget, ami a helyieknek 40Y (és sokan még ezt se tudják megfizetni), nekem (egyelőre) 80Y, és az üzletközpontban kapsz olyat is, ami 1600Y, és veszik is. Ezen gondolatmenetből csak egy délelőtt nem látott eldugott kis házfali üzlet zakkantott ki, ahol kint lógott egy gyorsan lekapható “adult health” feliratú tábla, bent meg egy készlet gumi műmellet láttam, mellette egyéb hasonló eszközökkel. Szóval van szexbolt is már Kínában, csak keresni kell (na nem mintha kerestem volna, csak nyitott szemmel járok a világban :)). 🙂 Meg ilyen is van, búcsúzóul:

Szó szerint fordításban (de erősen szótáraznom kellett hozzá): A ravasz étkezde iszaposabbá tesz! Hát ezt kívánom minden kedves olvasómnak is, valamint jóéjt!

A mai (és a tegnapi megmenekült) képek pedig itt találhatók.

Tags: , , ,

Comments are closed.