Shanghai 2. nap

Késő van, de inkább még ma megírom, mi történt ma, mert holnapra elfelejteném. Átlagos irodai nap volt, de a szabadidőt azt hiszem megfelelően kihasználtam ennek ellenére. Fénykép nem sok van, mert vissza kell szoknom a nagygéphez, ez ugyanis csak akkor menti el a képet, ha a teljes mentés időtartama alatt nyomvatartom az exponálást, így ma a képek felét nem mentette el :(( Sebaj, leírom, a pár megmaradt képet meg majd feltöltöm a holnapi adaggal.

Reggel átesett az utolsó teszten a szálloda – a reggelin. Nagyon megvagyok elégedve, annyira, hogy holnap le is viszem a fényképezőgépet és dokumentálom. Kb. a menü felét végigettem ma, de nem bánmom ha egy hétig ezt kell ennem. Sok-sok zöldség, töltött batyuk, tojás, gyümölcsök. Részletesen holnap.

8:45-kor elindultam az irodába, és jól számoltam, mert gyalog 9 után pár perccel már be is értem. Amilyen dugó volt reggel, bárhogy máshogy tovább tartott volna. Harminc-akárhány fok volt (napközben felment 38-ig), pára párával és napsütötte kék ég – le is fényképeztem, de elvesztettem. Mindegy, szép volt, a leveg is tiszta volt, jó volt. Az utcánk tele van masszázsszalonokkal, a drágábbak portállal és recepcióval, az olcsóbbak üvegfallal, mögötte kanapé, ahol a lányok nagyon lelkesen integettek – egyrészt munkába mentem, másrészt meg picit az amszterdami vöröslámpás negyedre emlékeztetett a szitu, tehát ha mennék, akkor is a recepciós változatba.

Ebédelni lementem a lányokkal, nem az édes rizslevest evő csapattal tartottam (kb. az egyetlen kínai étel amit mem szeretek), hanem az Old Uncle nevű gyorsétteremben kértem marhahúst rizzsel – mert azt mindig el tudom olvasni. Persze mondani minden húst tudok, nem értem miért korlátozom magam a marhára – na majd ezen változtatunk. Nem volt rossz, de a tegnapi jobb volt – holnap oda megyek vissza.

Délután a nagy munka közepette megérkezett Balázs a reptérről, rövidesen előkerült egy szőlős-csokis torta is valahonnan és megünnepeltük a szülinapját. Kaptam én is, a többiek is jó sok feladatot, majd tovább is ment Hongkongba. Én meg eltöltöttem a délutánt a kapott feladatokkal, még holnapra is maradt, szóval nem fogok unatkozni 🙂

Munka után bementem három sarki üzletházba (ezek egymás hátán nőnek itt) inget nézni – mert a rövidujjú irodai ing készleteim csak keddig elegendők. Az első tele volt olyan nevekkel hogy Armani meg Boss, Cartier, meg mittudomén, szóval gyorsan ki is fordultam, a következőben nem voltak árak, a harmadikban voltak, de mint kiderült, ez egy designer-üzletközpont volt, és a legolcsóbb ing amit láttam, 30000Ft-nál indult. Vegye, akinek erre van késztetése. Én inkább hazamentem átvenni egy rövidgatyát és szandált, a sanghaiexpat.com-on néztem vásárlási tippeket, majd ennek megfelelően elmentem a West Nanjing Lu-hoz metróval – a metrón pedig kicsit irigykedtem az összecsukható bicajokat cipelőkre…(btw. az új metrókocsikon már a hongkongi ledlámpás-holvagyok kijelző is üzemben vannak)

Rossz metrókijáraton jöttem ki, de nem bántam meg, mert egyből betéveted a Wujiang (asszem) utcára, ami arról nevezetes, hogy csak étkezdék találhatók itt. Volt frissen facsart mangó/dinnye/akármilyen gyümölcslétől sült tésztabatyun és pálcikén sült “saslikon” át beülős étteremig minden. Meg is álltam az első pálcikásnál, kértem 5 pálca birkahúst sok borssal, és lefényképeztem a nyers pálcákat, ami basszus,elveszett. De voltak zöldségek, gombák, húsok, polip, tintahal, osztriga, egész hal, szelet hal, rákok, csirkeszív, zúza és még sok más finomság. A zúzát nagyon szerették a helyiek, épp hozták is egy bicaj csomagtartóján az utánpótlást. Még jövök ide jövő héten… 🙂 De egyelőre a pálcikáimat majszolgatva 3-4x végigsétáltam az utcácskán. Volt helyi specialitás főtt rák is – ez nem olyan, mint az otthoni, sokkal ducibb és nagyobb és látszatra inkább folyami ráknak tűnik, lefényképeztem, de… hagyjuk. Mindenesetre üzenem az én drágaságomnak, hogy fél kiló sült rák 750Ft-1000 Ft-os áron ment mérettől függően. 🙂

Elmentem végül a fórumon említett ruhavásárlásra ajánlott helyre is, de ugyanaz volt a kínálat, mint a fake marketen, attól eltekintve, hogy csupa külföldi lófrált bent – tehát alkudni nehezebb. Ki is hagytam, úgyis azt olvastam, a csütörtök a legjobb nap az alkura (akkor van a legkevesebb vásárló a héten), ezért holnap munka után irány a nagy fake market, normális inget keresni. Jók amik vannak, csak az anyaga nem tetszik.

Némi bóklászás után hazaindultam, majd a metrón jött az sms Guczótól, hogy magyar vacsora van, megyek-e. Ettem, de mentem. A korábbról már más szempontból megismert Cathay mozi emeletén levő étteremben találkoztunk, ezúttal egy kínai étteremben, pont elkaptam a rendelés végét, úgyhogy még gyorsan kértem egy tál vízispenótot – ami tulajdonképp zellerszár spenótlevéllel a végén – van ennél jobb zöldség? 🙂

Beszélgettünk, ettünk, volt a levesben ajándék skorpió (ezen még a rutinosabbak is meglepődtek annyira, hogy megkérdezték, ehető-e), bébitintahalas párolt paprika, hortobágyi húsos palacsinta ízű (de tényleg) rákos rizstál, batyuk, kacsa és sertéscsontot is tartalmazó definiálhatatlan húsostál, édes uborka, csirkemarhasertés sokféle, mind finom volt, jó volt.

Negyed tizenkettőre értem végül haza, zuhany, hazatelefon, blogírás, most pedig alvás. Holnap javarészt ismét munka, fake market, de azon kívül más nem, pihenek. És igyekszem újra megtanulni használni a fényképezőgépet. Jóéjt.

(nincs képlink, mert nincs több kép. bocs!)

Tags: , ,

3 hozzászólás to “Shanghai 2. nap”

  1. mri papa szerint:

    Hello!
    Akkor most a skorpió a levesben ehető vagy nem?
    Puszi Papa

  2. mri papa szerint:

    Hy,
    Sokkal többet színészkedj alkudozáskor, próbálj meg játszani! (Bár Lisszabonban egy indiai boltossal nekünk se sikerült a Robi mezét lényegesen lealkudni ) Mint családi történelemkönyv jelzem, hogy Frankfurtból Észtországba mentél nem Grúziába , persze egy külkereskedő már keverheti a reptereket. Feng shui Papa

  3. zaqrack szerint:

    a skorpió ehető volt, de senki se vállalkozott rá.
    alkudozással ma tökéletesen elégedett voltam, mindjárt írok is róla.
    Igazad van Frankfurtból tényleg Tallinnba szálltam át. Grúzia Bécs volt. 🙂

    No megyek írom a mai sztorit…