Egy zökkenőmentes utazásról

Menet közben írogattam reptéren, repülőn és a szállodában fejeztem be. Tehát ez egy igazi útinapló alább… Budapesten majdnem egyszerre rajtolunk a pekingi géppel. Én még teszek egy kis kitérőt, pár órával később érek oda, viszont sokkal jobban alszom. Szerintem megéri.

Bedugtam a Miles&More kártyát a gépbe, kiírta, hogy Wir grüssen Sie, Herr Ács, kérdezte az egész útra akarok-e foglalni helyet, vagy csak a Budapest-Frankfurt szakaszra. Foglaltam az egészre, kiválasztottam a szimpatikus helyet az ablak mellett hátul (ott kevesen szoktak ülni, és azért nem bánnám ha jól tudnék aludni a 10 órás úton), fél perc múlva kinyomtatva ott volt a kezemben a két beszállókártya (a sanghaji gépen is a frankfurti preferenciáknak megfelelően adott helyet), további 1 perc múlva a gyorspultnál fel volt adva a csomagom, wow. Átsétáltam a biztonsági ellenőrzésen és bent is voltam. Éljen az EU. Gondoltam átszaladok köszönni Barbarának, ő ugye ma megy Pekingbe, de az útlevél ellenőrzésen nem volt kedvem átmászni a B terminálba.

Szerencsére Budapest fölött (persze a szélén) repülünk át, így lehet bambulni ki az ablakon – van mit, mert gyönyörű ez a város. Lemértem, a Stadionok – Flórián tér 49 másodperc volt. Utána szépen követtük a kedvenc pilisi útvonalamat át a Csúcs-hegyen Solymár felé, majd onnan fel Dobogókőre, tisztán látszott a Két-Bükkfa nyereg és a csúcs is. Fentről – ha már erre jártam feltérképeztem pár új lehetséges útvonalat Esztergom felé, de sok időm nem volt rá, mert már jött is a Duna és kirepültünk az országból.

Frankfurt előtt durva keresztszél leszállásnál, olyan volt, mint tükörjégen bicajozni, bizonytalan időnként arrébb rakódtunk pár méterrel jobbra vagy balra. Ennek ellenére kisebb gumiégetéssel és zökkenővel leszálltunk, egy pillanattal később pedig már esni is kezdett az eső. Nem gond, úgyis a reptéren leszek.

Frankfurt, reptér. Nagyon nagy. A41 kapu -> B26 kapu az útvonalam. Nem gyorsjárdáztam, de mértem: 17 perc, folyamatosan gyalogolva.

Közben rájöttem, a B terminált már ismerem, hiszen két éve itt vártam a grúziai átszállásra, inkább az A-ban kellett volna nézelődni, oda úgyse rég engedtek be, Schengen ugye. Sebaj, jövök még erre.

A szomszéd kapunál Teheránba megy a gép, a mienk pedig egy Air China Airbus A340. Ekkorával még úgyse volt dolgom, a jegy az 53. sorba szól. Persze az Airbusnál ez nem feltétlenül ténylegesen 53-at jelent, de biztos több, mint 40. Majd megszámolom. Ma ilyen számolós napom van.

Addig meg elücsörgök itt (még van egy óra beszállításig), a stewardessek és a pilóták most szállnak be. Pilóták szigorúan előre, stewardessek mögöttük. Csinosak, remélem finom kaját adnak. És hamar, álmos vagyok. Meg úgy látszik egy picit nyűgös. Majd reggelre elmúlik. Viszlát Kínában.

No még bejelentkezek a repülőről is, ahol összejött a két hely, tehát boldog vagyok, viszont nem tudok aludni. Ezen kívül a hal/marhahús felállásból hirtelen felindulás alapján a marhát választottam, ami nem bizonyult rossz döntésnek, kaptam egy „beef goulash no pork” feliratú dobozkát, amiben meglepen jó marhapörkölt volt gépi nokedlivel. Belaktam, olvasgattam a kínai sci-fi novelláimat, de csak nem sikerült elaludni. Szóval most akkor sorozatot nézek a laptopomon. Otthon fél tíz van, nem tudom hol vagyok (mert nincs saját monitorom), de itt most megy le a nap, szóval jó éjt mindenkinek!

… de még röviden bejelentkezek a szállodából is. Megvagyok rendben, a szobám bár picike, nagyon kellemes és otthonos, már be is rendezkedtem a szekrénybe – ha már 10 napig itt lakok, ne kelljen bőröndből élnem. Zuhany és pakolás után elindultam az irodába, és mosolyogva konstatáltam, hogy tényleg minden magára valamit is adó nő esernyővel sétál az utcán – mert azon ritka napok egyike a mai, hogy közvetlen napsütés éri a várost, és a 33 fok mellé kellemes hűvös szellő fúj.

Még útba ejtettem egy ebéd erejéig egy ételt felszolgáló műintézményt az 1000 közül. Eltartott egy darabig, mert olyat kerestem, ahol ki vannak téve a kaják – ugyanis a kínai ételnevek kiolvasása és értelmezése külön tudomány. Találtam is egy jó helyet az iroda közelében, ettem csípős paprikás marhát rizzsel és mangó salátával. Még beestem az irodába másfél órára berendezkedni, aztán hazajöttem.

Picit honvágyam volt, de az utcára kilépve annyi inger éri az embert, hogy nincs ideje ilyeneken gondolkozni. Mindjárt megyek is körbejárni a szálloda környékét, csak még meg kellett küzdenem a technika ördögével, aki ma többszörösen támadott:

A PDA-hoz rossz kábelt hoztam, ami nem tölt (de erre rá is kellett jönni, miért kapcsol ki mindig magától) – így jártam, majd kitalálok valamit.

A Skype kifagyott amint beleszóltam a mikrofonba – nem akarom elkiabálni de fél óra küzdelem után úgy látszik most már OK.

A fényképezőgép (a nagy, mert ugye a kicsi még a vámhivatalban) kezdi a típushiba halálos jeleit mutatni – kép helyett lila csíkokat látni – azaz a CCD forrasztása a melegben megolvad. Ezt otthon nagyvonalúan és ingyen javítják, csak itt szeretnék még fényképezni vele – tehát a gép helye esténként a minibár.

De most minden OK. Megyek sétálok egy órát (ha korán elalszom amúgy is oda az átállásnak), aztán este még jelentkezem a képekkel.

És itt is vagyok. Picit jobban elsétálgattam a képekért, de cserébe találtam finom enyhén csípős marhahúsos tésztalevest egy tésztaleves-gyorsétteremben, amit szintén le is fényképeztem, csak utána meg elfelejtettem áttölteni a gépre, és kitöröltem. Ejj. Mindegy, finom volt, csak 4 sarokra van (negyed óra :)), szóval megyek még és bepótolom a képet. És még ajándék kimcsi is volt mellé, nyamnyam. Jóllaktam, most már tényleg alszom.

Ja, a képeket majdnem elfelejtettem (nem túl sok vagy változatos) és még a tésztaleves is lemaradt, hüpp…

Tags: , ,

5 hozzászólás to “Egy zökkenőmentes utazásról”

  1. Mama szerint:

    Szia Honvágyas Peti!

    Egyedül utaztál? Hol volt a főnököd?
    Egész idő alatt dolgozni fogsz? Furcsa lesz. Én is próbálok dolgozni, de nem megy. Nagyon nincs kedvem, már szabin szeretnék lenni. Andit mindjárt hívom. Szereti a halat?
    Nagyon vigyázz magadra. Puszi: Mama

  2. zaqrack szerint:

    Hahó!

    Már jobb. 🙂
    Egyedül jöttem, holnap jönnek utánam.
    Otthon is egész végig dolgozom, szóval azért menni fog itt is. 17:30-kor meg ugye vége a munkaidőnek (és csak 9-re kell menni… :D))
    Ami fura lesz, hogy hétkor már sötét van. Viszont legalább onnantól kellemes az idő. Legfeljebb gyakorlom a éjszakai fényképezést (ma nem volt kedvem nagyon állítgatni, csak kattogtattam).
    Andi halmániás, csak szálkát ne rakj bele neki :
    Vigyázok meg írok.
    Peti

  3. Csoki szerint:

    A fényképezőgép (a nagy, mert ugye a kicsi még a vámhivatalban)

    Nekem ez nem egyértelmű. Főleg úgy hogy a nagy nálad maradhatott.

  4. zaqrack szerint:

    Bocs, ez tényleg nem egyértelmű annak, aki nem ismeri az előzményeket:
    tehát van egy nagy,meg volt egy kicsi, amit elvesztettem Németországban. Nem lett meg és nagyon megszerettem, így rendeltem egy ugyanolyat az USA-ból, amit viszont elkaptak a vámon, múlt csütörtökön jött az értesítő, hogy átvehetem, de már nem volt rá időm, tehát egyelőre a budapesti vámhivatalban maradt.

  5. mri papa szerint:

    Hello Peti!
    A felhőkarcolókat látva még mindig nehezen realizálom, hogy New York versenytársa Shanghai. Próbálj meg a feng-shui kertépítésről valamit keríteni és azért változatlanul megfontolt legyél az evés – ivással. Puszi Papa