Shenzhen egyben

Addig-addig halogattam az újabb bejegyzés megírást, hogy az egész shenzheni programot most egyben fogom tálalni. Ebben némileg közrejátszik, hogy nem nagyon hagytam el a hotel környékét az elmúlt napokban a mai estéig. Egy dolog azonban megérdemel egy külön postot – a masszázsszalon ahol ma voltunk. De most ez a bejegyzés Shenzhenről szól, tehát akit érdekel, lapozzon!

Az érkezés

Az érkezés úgy nézett ki, hogy némi szenvedéssel a bejelentkezésnél megkaptam a szobám kulcsát a tizenkettediken, majd belépve a szobába azt hittem, véletlenül egy már itt lakó vendég szobáját adták el nekem. Diszkréten égnek a lámpák, az asztalon egy üveg vörösbor kendőbe tekerve, két pohár, egy-egy tál pisztácia és mandula, a dohányzóasztalon süteményes és aszalt gyümölcsös tál, friss gyümölcsök és egy névre szóló üdvözlőlevél, melyben köszöntenek a szállodában. Valahogy így kell megnyerni a vendéget szerintem.

Gondoltam is rá, hogy este beérem a köszöntő nassolnivalókkal és inkább időben lefekszem aludni, de
aztán csak elcsábulta a szomszéd épületben levő 3 emelet magas, kb. 500 férőhelyes étterembe, ahol úgy köszöntöttek, hogy “last orders please”, mert rövidesen zártak. Gyorsan átlapoztuk a  méteres-méretes étlapot és belecsaptunk a lovak közé. Hófehérre pácolt csirkeláb, piros-fehér csíkos rákocskák, tökéletesen friss tintahal és még sok más finomság került a bendőkbe. A végére már a porszívózó személyzet is végzett és csak mi maradtunk, így stílusosan egy-egy csirkelábbal a szánkban sétáltunk vissza a Kempinskibe 🙂

A Magyar Évad zárónapja

Jaj de nagyon korán kellett kelni! 9kor már a legjobb ingemben és öltönyben, reggelivel végezve ültem a halálra légkondícionált bálteremben és hallgattam az előadásokat. A mai szervezés érdekessége az volt, hogy egy teremben zajlottak az előadások délelőtt, az ebéd és a délutáni partnertalálkozók, ez némi káoszhoz vezetett, de azért nem volt vészes.

Az ebédre nem térnék ki bővebben, a kagyló és a dijoni mustáros / sashimi lazac szokás szerint a közelembe nem engedte a húsokat – azért egy kis báránycombot még befalatoztam. Sikerült összehoznom
egy olyan tálat, amin csupa csípős étel szerepelt. A probléma csak annyi, hogy itt a wasabi nem olyan mint otthon, hanem valóban méregerős. Korrigáltam egy kis kesernyés olasz salátával és nem haltam bele. 🙂

Délután az üzletember-találkozón – mivel stratégia partnerünk nem ért sajnos rá – három céget képviseltem egyedül egy asztalnál. Azt hiszem megtanultam úszni a mélyvízben, mert egész jól elbeszélgettem azzal, akivel el kellett és egész hatékonyan és mégse durván zavartam el azt, akivel nem kellett. Persze van még hova fejlődni, de alakul… 🙂

Négykor végeztünk a programmal, összepakoltam asztalunkat. A következő esemény nyolcra volt bejelentve, így a fennmaradó időt  náthám kúrálásaként alvással töltöttem. Este nyolckor ismét szép díszesen vondultunk le a bálterembe, ahol egy gálakoncerttel szórakoztatták a nagyérdeműt a szervezők. A zongorista kitűnő volt, a mezoszoprán énekesnőre adok egy jó négyest, a légkondícionáló beállítóját megbuktatom.

Ezután átfáradtunk parlamentünk házelnök asszonyának meghívása nyomán a szomszéd terembe egy borkóstolóra. Részemről maradtam a kanapéknál – és igen, volt vörös tonhal, tehát nagyon jól éreztem magam. Időközben befutott Balázs is, épp időben, hogy elmondhassa magáról, hogy itt volt az évadon. 🙂

A kötelező üzleti és ismerkedési körök lefutása után taxiba pattantunk és egy laza kis céges vacsorát tartottunk egy tengerparti szabadtéri étteremben lanzhou-i stílusú grillezett nyársakat eszegetve. A nap poénját a pincérnő adta, akitől kérni szerettünk volna nedves rongyot, hogy megtörölhessük a kezünket. Kértünk hát rongyot, némi bámulás után megkérdezte, hogy minek nekünk rongy? az asztalt akarjuk tán letörölni? 🙂 Nem akartuk, így rongy nem lett. 🙂 Helyette volt csípős és nem csípős bárány, krumpli és lótuszgyökér, csöpögő meleg eső és néhány ordibáló kínai. Szóval hangulatos volt. 🙂

Az utolsó shenzheni nap

Az esti bárlátogatást kihagytam, így már fél kettőkor sikerült ágyba kerülni, majd egy kellemes tíz órás időpontban meglátogatni a svédasztalos reggelit. Mára a hivatalos programok már befejeződtek, a delegáció nagy része délután utazott haza, nekünk azonban rendelkezésre állt az egész nap. Délelőtt elintéztem hát pár folyó és halasztott ügyet a számítógép előtt, közben egy kínai zenetévét hallgatva. A tévében 10 percenként van felhívás a földrengés károsultjainak segítésére. Hihetetlen összetartás van ebben az országban, főleg Magyarországról érkezve érezni a különbséget nagyon…

Ebéd körül szépen lebattyogtam a szálloda wellness részlegébe és a náthámnak megadtam az utolsó csapásokat a 90 fokos szaunában. Bevált 🙂 Kicsit heverésztem még a medence mellett elolvasva a hozott könyvem első két oldalát (könnyelmű módon ismét hoztam egy könyvet, pedig a múltkori utazás alkalmával se volt egy percem se olvasni :)), majd pedig szaladtam felöltözni, hogy időben odaérjek a sebtiben összehozott ebéd-találkozóra.

Papa John pizzériájába mentünk, egyrészt mert néha jó picit nem kínait is enni (mint ahogy otthon is jó néha kínait enni, még ha nem is ugyanaz :), másrészt mert többen dícsérték tegnapról. Mindenesetre én ilyen drágán ilyen íztelen pizzát nem ettem, még a friss rákok sem segítettek rajta. A többiek elszaladtak az üzleti találkozóra, én nem mentem, nehogy megijedjen reménybeli partnerünk a sok külfölditől, így miután befejeztem a pizzámat és fizettem, nekiindultam a környék felderítésének.

Pláza pláza hátán bevásárlóközpontokkal és 30 emeletes lakóházakkal tarkítva. Szóval nem sok. Azonban az egyik plázában végre-valahára belefutottam egy papír-írószer boltba, így két japán töltőtollal gazdagítottam a gyűjteményem kellemes áron. Ezután lementem a szupermarket részlegbe, ahol nagyot léptem előre a szuvenírvásárlási folyamatban és listámon. Gyümölcsöket még értelemszerűen nem vettem, hiszen még egy hetet itt leszek, de minden más élelmiszert beszereztem amit akartam. Kép a tárban 🙂

Vásárlás után annyi időm maradt a szobában, hogy bepakoltam a bőröndömet, majd elindultunk hatkor egy masszázsszalonba. Ez azonban akkor élmény volt, hogy megérdemel egy külön bejegyzést magában (és mindjárt írom is).

Holnap reggel irány Shanghai, ahol ezúttal egy egész hetet töltök el. Lesz tehát időm kicsit jobban bejárni a várost mint múltkor.

Képek

Tags: , , , , ,

Comments are closed.