Makaó – Las Vegas trónkövetelője

A szombati szervezett városnézésről nagyon rossz visszajelzéseket hallottunk, így kicsit félve indultunk el a közös kirándulásra Makaóra. Félve és álmosan, histen 7:45-kor már a Hyatt előtt kellett találkozni az ott lakó csapattal. Ez egy hat órás kelést jelent ugyan csak, de ez viszon alig 5 óra alvást. Az meg kevés.

Sebaj, ki tudja mikor járok erre legközelebb, még jó, hogy menni kell!

Makaót Hongkongról a legkönyebb hajóval megközelíteni. Utunk tehát a kikötőbe vezetett, ahol reménytelenül igyekeztem zsebkendőt keresni (ugye itt a zsebkendőbe orrfújás olyasmi mint nálunk az utcán harákolva köpködés), amit nem találtam, viszont egy japán édességboltot igen. Jelentem ennek örömére erősen bővítettem a szuvenírkészletemet 🙂

A hajó egy óra alatt ér át Makaó szigetére – de ehhez nem akármilyen hajó kell ám, hanem Boeing motoros sugárhajtású. Nagy élmény volt, ennek ellenére majdnem végigaludtam az egész utat, de a beszálláskor a falaknak dülöngélés és a motorok hangja induláskor (ez megvan videón is) felejthetetlen. A hajó pedig szinte átsiklott Makaóra.

Itt egy ázsiaiasan szűk turistabuszra terelve kanayarogtunk a szűk, portugál és kínai feliratú utcácskákon, hol ázsiai, hol portugál stílusú épületeket kerülgetve. Az autóparkban pedig nem a nagy luxusautók, hanem az össze-vissza tuningolt és feldíszíszített japán apróságok domináltak Hong Konggal ellentétben. Érdekes volt. 🙂

A Makaói Nemzeti Múzeumot a továbbra is fennálló megfázásom miatt kihagytam, helyette egy kis mangóval és Haagen-Dazs fagyival igyekeztünk javítani a közérzetünkön. Jobb is lett gyorsan. 🙂

Délben jó turisták módjára összeterelődtünk, buszra szálltunk és a tenger fölött átbuszozva elmentünk a világ legnagyobb kaszinójába, a Venetianba.

Tudni kell Makaóról, hogy 29 kaszinó található ebben a nem túl nagy városban és ez a 29 kaszinó tavaly több bevételt termelt, mint egész Las Vegas. Tudni kell még, hogy ebből 18 egy tulajdonosé, aki véletlenül épp Kína leggazdagabb embere. Tudni érdemes még azt is, hogy Kínában a szerencsejáték tiltott dolog (éppúgy mint a pornó), mert a kínaiak mániákus szerencsejátékosok. Az mindent elmond ennek erejéről, hogy a lakosságot az egész országban úgy igyekeznek áfás számla kérésére ösztönözni, hogy a számla egyben kaparós sorsjegyként is funkcionál. E funkció bevezetése óta az állam adóbevétele erős növekedésnek indult.

A Venetian pedig hatalmas. Rakd egymás tetjére a pesti Duna korzó összes szállodáját, legyen ez a Venetian egyik szárnya, és ebből építs hármat. Tedd alá a világ legnagyobb kaszinótermét, és az egész köré építsd fel a velencei híresebb épületek pontos másait csatornákkal és gondolákkal együtt. Hihetetlen méretek és látvány. Bent sem különb, a falakon a velencei freskók másolatai, minden fénylik és csillog és persze csilingelnek a zsetonok. Mert a kaszinó bizony tele van.

A következő másfél óra aktív kibiceléssel telt, valamint kirúgtam a hámból és megkockáztattam 400 forintnyi Hongkongi dollár (valamiért a makaói pénzt nem annyira szeretik a kaszinóban) eljátszását egy félkarú rablóval. Egyszer 500 forintig is feljutottam, de persze a vége nulla lett. 🙂

Voltak akik közülünk kissé nagyobb mértékkel játszottak, a Black Jack asztalon pl. az alaptét 4500Ft körül van, de voltak kínai fiatal fiúk és lányok, akik unottan tologatták (és vesztették el) körönként a 30-50000 Ft értékű kis műanyag lapocskákat. A magyat csapatnak szerencsés napja volt, aki nagyobb összeggel indult neki, az mind több pénzzel tért haza, mint amennyivel jött.

Illetve nem is haza, hiszen a hongkongi szállodába csak felugrottunk (és nem, nem kaptak el madárinfluenza-gyanúval a határon egyik irányban sem), és már mentünk is át a Hyattbe, ahol most Ferrarit nem láttunk, csak parlamentünk elnökét és egy nőt, aki után a delegáció fele megfordult, amíg a tapasztaltabb Ázsia-járók fel nem hívták rá a figyelmet, hogy ez a nő valaha férfinak született. 🙂

No de mindegy is, megvártuk amíg a két rendszámmal rendelkező buszunk megjött (Kína területére csak kínai rendszámmal rendelkező autó léphet be), elbuszoztunk a határra, majd be Shenzhenbe, ahol a Kempinski szálló és a mellette levő étterem nagyon kitett magáért – de ez már egy másik sztori, szóval majd holnap. Pár kép azért felkerült már erről is, a makaói képek pedig itt találhatók.

Tags: , , , , , ,

Comments are closed.