Még másfél nap Kantonban

Sok minden nem történt tegnap, ezért gondoltam hozzácsapom a mai délelőttöt, hogy kicsit érdekesebb legyen. Tegnap ugyanis elkezdődött az Évad hivatalos programja, ezért a szépen felöltözött hölgyekkel és urakkal egyetemben délelőtt előadásokat hallgattam. Ezután egy nagyon kellemes kis ebéd következett.

Az ebédnél sikerült összehoznunk egy vegyes magar-kínai asztalt, úgyhogy sikerült egy jót beszélgetnem. És ment is, sokkal jobban mint áprilisban. De persze csak akkor, mikor nem kagylóval-lazaccal volt tele a szám 🙂 A sikereken felbuzdulva a szállodába küldött csomagunk után is kínaiul érdeklődtem, és sikerült is megoldani az átvételt, szerencsére időben ideértek a névjegyek és a szóróanyagok.

Tudok jópofizni picit meg elintézni ezt-azt, vásárolni, stb., de azért a délutáni üzleti találkozókon még maradtam az angolnál. Nem is baj, mert a kantoni nyelvjárás még egy plusz lapát az érthetetlenségre. 6-7 kínai céggel tárgyaltam a TLD asztalnál, egészen egyedül, mivel Robi a CWS-t képviselte épp. Természetesen mindent el akartak adni, ami csak létezik a világon, a kedvencem a LED-zseblámpaárus fiatalaember volt, aki az alábbi szavakkal adta át a katalógusát: “Ezek a jelenlegi termékein, de mutass bármi mást, nagyon gyorsan lemásoljuk és legyártjuk.” A kedvencem a kurblizható rádiós-mobiltöltős zseblámpa volt. Ezt vinném magammal egy lakatlan szigetre. 🙂

Két óra tárgyalás után elfogytak az emberek, így feljöttem a szobámba kicsit pakolászni és hazatelefonálni. Miután mindenki összegyűlt délután és még egy buszt is sikerült bérelni a hoteltől, elmentünk a Gyöngy-foly partján levő régi városnegyedbe – amit az európaiak építettek fel. Az esőt átvészeltük a buszban, így kellemesen hűvösnek tűnt a kb. 150%-os páratartalom az alkonyatban a 100 éves francia és spanyol stílusú házak között.

Persze a vacsora sem maradhatott el. 🙂 A parton találtunk egy éttermet, ahol -mivel tizenöten voltunk- csak egy külön karaoketeremben fértünk el egy asztalnál. De elfértünk. A kantoni konyha a tegnapihoz képest hozott egy jó pontot, de nekem -és nem csak nekem- még mindig egy picit semleges és picit túl édes a jellege. Azért voltak fénypontok, a csípős-savanyú cukkini, a pekingi kacsa (természetesen csak a bőrét szolgálják fel!), a tofuragu no és persze a lepényhal és a rákok. Szóval jót ettünk, kilenc után értünk csak vissza a hotelbe.

Némi pihenő után ismét a bárban gyülekezett a társaság, volt aki jött-ment, volt aki a városba ment szórakozni, volt aki egyedül jött haza, volt aki nem egyedül, volt aki nem jött haza este. Eléggé diplomatikusan fogalmazok, remélem. Mindenesetre én olyan hajnali három-fél négy körül jöttem föl a szobámba, mikor már az összes mogyoró és tonhalas szendvics feloldódott a gyomromban, de még maradtak mások tovább is.

Ezek után jó hogy reggel nehezen ment az ébredés – pedig muszáj volt, mert a vonatállomásra kiszállító kínai hívott telefonon fél kilenc körül. Háromszor játszottuk el, hogy beleszólok a telefonba, hogy “Halló!”, várok egy picit, hallózok, hallgatom a néma csöndet majd valamelyikünk leteszi. Negyedszerre meguntam, bemondtam, hogy “Wei!”, és ezek után egész szép angolsággal bemutatkozott kínai barátunk. Hát ki érti ezt 🙂

Visszaaludtam és erős volt a kísértés, hogy le se menjek reggelizni, de 10 előtt pár perccel azért összekaptam magam és ettem némi tükörtojást. Nem is baj, mert össeszerveződött egy kisebb csapat, akik bementünk a városba. A People’s Park-hoz irányítottam sofőrünket, majd egy-egy boltba bevetődve (vettem gyorsan egy lazább inget, mert egyrészt nem hoztam eleget, másrészt olcsóbb, mint kimosatni a szállodában), próbáltuk megkeresni a térképen jelzett pagodát – és végül nem könnyen, de meg is találtuk, egy lakótelep közepén.

Fel is másztunk egészen a kilencedik emeletig, bár a végén már erősen hajlítani kellett a derekat és rogyasztani a térdet hogy tovább lehesseb nyomakodni a lépcsőkön. Mire fölértünk, el is kezdett esni az eső, de jó volt még így is körbenézi, láttunk pl. közös tornát egy iskolaudvaron. 🙂 Lefele menet az eső már szakadt, jól is esett a langyos zuhany, mert fölfele megizzadtunk. Bebújtunk egy kis tető alá és vártuk, hogy picit csöndesedjen az eső, majd töröltük a maradék tervezett bevásárlókörütat és inkább visszamentünk a szállodába pakolni és száradni.

Még eljátszottuk a már jól ismert “12 óra után nem lehet bemenni a szobába a kártyával, kérünk rá belépést overcharge fejében” köröket, de most kínaiul. 🙂 Aztán pakolás, és még ezt is megírtam. Hamarosan irány Hong Kong.

Képek

Tags: , , , ,

4 hozzászólás to “Még másfél nap Kantonban”

  1. Mama szerint:

    Hello Petyka!

    Örülök, hogy jól vagy. (Azért három hét hosszabb, mint kettő NEKEM) Robi is mindjárt elutazik, egy gyerekem marad, egy lány. Nagyinak kinyomtatom az élménybeszámolókat. Sok-sok-sok puszi: Mama

  2. Mama szerint:

    Nagyi itt ül mellettem és azt üzeni hogy:

    Vigyázz magadra, már most izgulok és végig izgulni fogok, hogy egészségben gyere haza. Mindenről tudok, amit írsz. Ugye meg lesz belőle a könyv, és természetesen kapok egy dedikált példányt. Örülök, hogy megfontoltan vásárolgatsz, gondolom Te is tudod, hogy a műszálas nem jó, nem egészséges. Robit nem tudom elérni, pedig holnapután van a szülinapja. Gondolom neki ez nem olyan nagy probléma (már az, hogy a nagyanyja nem tudja felköszönteni). Élvezzél minden percet. Büszke vagyok rád, hogy egyedül is el mersz indulni, ha lehet néha pihenjél is. Tudom, hogy nagyon nehéz az átállás az idő eltolódás miatt. Jó kajákat, új ismeretségeket, esetleg barátokat kívánok: puszi Nagyi

  3. marci szerint:

    Szia!
    A parapet az ablak alatti mellvédfal (falszakasz). Írtam az előző site – hoz is, főleg feng shui ügyben. A telefon azt jelzi hogy nem vagy elérhető, ez Hong Kong miatt, vagy csak lemerült az aksi? Pusza Papa

  4. marci szerint:

    Hívd fel nagypapát néhány szóra, örülni fog 322-0574 papa