Guangzhou – az érkezés napja

Ismét itt vagyok. Az út Pekingbe viszonylag kellemesen telt, mert nem ült mellettem senki, így a lehetőségekhez képest kényelmesen terpeszkedve töltöttem el a 9 órás utat, zenét hallgatva. A tájból továbbra sem lehetett sokat látni – lévén este repültünk, de mikor Szibéria belsőbb részeiben haladtunk, észak felé mindig vöröses-narancs fénnyel derengett a horizont – tehát végül is elmondhatom, hogy láttam az éjféli napot, csak nagyon messziről. A vacsora és a reggeli ugyanaz volt, mint a múltkor – de nem bántam. A fúziós konyha irányába tett lépésként annyit újítottak, hogy a reggelihez adtak egy medve sajtot is. Csak egy-másfél órát sikerült aludni, reméltem, hogy a kantoni gépen majd jobb lesz a helyzet, hiszen most egyből át kellett szállnunk a fővárosban.

Pekingbe ismét a gusztustalan barna rétegen átsüllyedve érkeztünk meg, a biztonsági beléptetés viszonylag gyorsan ment, a check-in már kevésbé, hatalmas tömeg volt már reggel fél hétkor is. Mellettünk egy helyi TV valóságshow résztvevői léptek be a csoportos pultnál, sürgött-forgott mindenki. Szomorúan állapítottam meg, hogy nincs ingyen wifi, így a boltok kínálatának nézegetésével ütötte el az időt.

8:40-kor buszos beszállítás a kantoni gépre – ami egy vadonatúj Airbus A330-200 volt, valószínüleg még nem volt túl 10 megtett úton sem. 2-4-2 széksor, dönthető-forgathat érintőképernyős kijelző minden ülésnél, filmek, interaktív repülési információ, tetszett. Azért inkább aludtam, pláne, hogy a reggeli az egyetlen „nemszeretem” kínai étel volt, a rizskása.

Kantonba (Guangzhou) érve begyűjtöttük a csomagokat, majd kimentünk a csoporttal a reptér kapuján – és megcsapott minket a hőség. Nem olyan vészes, 32 fokot mondtak, de a páratartalom miatt a hosszúnadrág és hosszú ujjú póló alatt tíz másodperc alatt összefüggő nedvességréteg (nem izzadtság) képződött. Természetesen a transzferbuszon is eltúlozták a légkondi használatát, de most kifejezetten jólesett.

Megérkeztünk a hotelbe (Zhaolong Guangzhou), egymás mellé kaptunk Robival szobákat a kilencediken, természetesen a mellékutcára néz, de mindegy, a folyosóról a szabadtéri pálmafákra és medencére látni. Mindenhol sok a fű és a fa, és mindig minden mindenhol nedves. Aztán ki is derült miért, mert hirtelen, minden előjel nélkül elkezdett szakadni az eső. Aztán ahogy jött, úgy állt el 5 perc múlva. Az otthoni esőtől abban különbözik, hogy kb. 25-28 fokos a víz, tehát kellemesen langyos. A zuhogást pedig negyed-félóránként ciklikusan ismételte egészen du 4-ig, amikor terveztük, hogy elindulunk páran a várost járni.

Mindenki megijedt, és a városnézést lecserélték a szomszéd bazársor megtekintésére, ami érthető módon engem annyira nem vonzott, így egyedül –egy térképpel felvértezve – indultam felfedezőútra. Az eső miatt kicsit kellemesebb lett a hőség, akinél nem esernyő vagy esőkabát van, az csuromvizesen sétál, de ilyen melegben a megfázásnak esélye sincs.

Elindultam, céliránynak a népi parkot kijelölve, megyek amerre látok alapon. Első körben betévedtem a légkondicionáló szerviz utcába, ahol jó fél kilométereken keresztül csak új és bontott légkondi alkatrészeket árusító boltok voltak. A zöld-fehér egyenruhás kisebb-nagyobb iskolások mindenhol hazafele tartottak a suliból mindenféle édességeket majszolgatva, a felnőttek pedig csinálták a dolguk a szokásos zsivaj közepette.

Betévedtem egy elektronikai áruházba is, de mivel semmit nem tervezte, venni, innen gyorsan ki is mentem (utálom, ha mindenki szólítgat mert ezt-azt akar eladni), megnézte a nadrágárusok kínálatát, mert csak egy rövidgatyát hoztam, ezért ezt és rövid ujjú inget mindenképp vennem kell), az árak jók voltak (350-1000 Ft), de nem találtam olyat, ami tetszene, talán holnap. Érdekességképp: a farmernadrág 1500 Ft-nál áll meg a sarki boltban.

Végül elértem a People’s Park-hoz, amiben nem csalódtam. Volt minden, ami egy igazi kínai parkhoz kell, pedig nem volt olyan hatalmas terület. Sétálgató nénik, tájcsizó bácsik, mahjongot / gót / többféle kártyajátékot játszó X mennyiségű férfiak 3X mennyiségű bámuló kibiccel, az egyik pavilon alatt a spontán délutáni énekkar dalolt valami vidám kis nótát mikrofonba, a park másik végében pedig az elmaradhatatlan társastánc – vagy akinek nem jutott, annak társtalan tánc. Szóval folyt az élet.

Továbbténferegtem, követtem a zajokat, és ez be is jött, mert eltaláltam egy piachoz. A sarkon vettem egy óriási zöldséggel töltött muffint (35Ft), és ezzel felvértezve mentem be a zöldség és hőspiacra.

Kantonban vagyok, így érdekesnek ígérkezett. Volt kutya is, de pórázon, háziállatként. A halakat frissen belezték és válogatták ki a nemes belsőségeit további felhasználásra, a grillpultnál lógtak a sült galambok és más szárnyasok, a mézzel kent oldalas, mellette két pulttal arrébb 50 cm oldalhosszúságú tucatnyi ketrecben egyenként 3-4 csirke tobzódik, a pult másik végén a ma már feldarabolt szerencsétlenebb társaik közül válogatnak a háziasszonyok. A halas pultoknál nagy halomban próbálnak szabadulni a háló alól az összedobált teknősbékák, a tengeri uborkák, rákok, kagylók, tintahalak és a geoduck pedig csendesen várja sorsát a vízben, hogy estére valamelyik helyi étteremben végezze. A gyümölcsökről most szót sem ejtek, valahol a papayánál akadtam el, utána volt még vagy 6 féle, amiről fogalmam sem volt, hogy mi. A szárított árus pulttal pedig direkt nem is próbálkoztam. Egy élmény volt, persze néhol kissé embertelen, de szerintem az európai vágóhidak sem szebb látványok. Én vásárlás terén beértem néhány óriási, frissen szedett banánnal. Majd holnap mangózok, volt 15 centis is.

Fél hétre értem vissza a szállodába, és már tuszkoltak is a taxiba, hogy menjünk vacsorázni. Hét órás indulásról volt szó korábban, de azért nem annyira tiltakoztam. Egy lég hangulatos kerthelyiséges helyre mentünk, mindenki rendelt 1-2 ételt, aztán a forgótálról falatoztunk. Egy étterem alapján nem akarok véleményt alkotni a kantoni konyháról, de nekem annyira nem volt eget rengető. Az alapanyagok nagyon változatosak, de a végső íz kicsit kaptafára húzott jellegű, és elég sok mindenben az édes dominál Azért nagyon jó volt, külön kiemelném a lángoló sótalpazaton tálalt narancsos halat, a gomba-spárga tálat, és a moszattal pirított rákot. Jóllakni jóllaktam. Holnap még van esélye a helyi konyhának legyőzni a szecsuánit.

A vacsora után elég nehezen fogtunk taxit, de azért sikerült még tíz előtt kicsivel hazaérni, szóval volt időm elmentegetni a képeket és megírni a napi eseményeket. Feltölteni azonban csak holnap, mert a gaz kapitalista kínaiak minimum óra alapon számolják az internetet, ezért meg most nem mászok fel, inkább alszom. Holnap pedig indul a hivatalos program, tehát előadások, előadások, előadások, üzletember-találkozó és persze egy állófogadás. Amíg nem kell öltönyben kilépnem a légkondicionált területről, addig részemről rendben.

Képek itt

Tags: , , , , ,

3 hozzászólás to “Guangzhou – az érkezés napja”

  1. Yang szerint:

    Szia Peti!

    A nagy sárga tüskés redős gyümölcsöt DURIAN-nak hívják. kínaiul “liu lian” 😉
    Ezt hívják kínában a gyümölcsök királyának. Nagyon magas a táplálék értéke. Az illata a gyümölcsnek sajnos nem jó, szerintem kifejezetten bűdös, de aki már ette azt mondta, hogy nagyon finom.
    De nekem ne hogy hozzál egy ilyet, én nem szándékozom még megkóstolni! További jó élmény gyűjtést! 😀

  2. eBalázs szerint:

    Szia!

    Követem az eseményeket, ismét nagyon jól írsz! Élvezd az életet, mi meg itthon addig bringázunk helyetted is 🙂

  3. mri papa szerint:

    Szia Peti!

    Diplomatikusan fogalmaztál valóban, amellett szórakoztató és finom humorral átszőtt a beszámoló! Vegyél néhány inget magadnak, lehetőleg pamutot ( a fogásán érződik, hogy nem műszál ) Hamarosan elrajtolunk Európa legnyugatbb partjára és érezni fogjuk az Atlanti óceán auráját! Részben ehhez kapcsolódva nem tudnál valamilyen könyvet, útmutatót keríteni feng – shui a kertépítésben, parképítésben témakörben? Megint locsolnunk kell a Mari kertjét, de ténylegesen energiákkal teli a kertrésze! Északi oldalon fehér és kék virádok, középen víz és színes növények, íves utak (a rossz szellemek csak egyenes vonalban tudnak haladni )…nagyjából ennyit tudok, bővíteni akarom az ismeretanyagot! Puszi Papa