Pekingi zárónapok és a Nagy Fal

Eléggé megkésve bár, de azért a dokumentálás kedvéért álljon itt az utolsó két nap Pekingben. Shanghaiban még egy munkanap követte a másikat, amikor elvitt Kinsey várost és múzeumot látogatni, ebédeltünk egy jót és este szintén mászkáltam erre-arra, majd pedig a rákövetkező napon korán reggel indultunk Lilyvel és Balázzsal Pekingbe.

A reptéren kilométeres volt a biztonsági ellenőrzésnél a sor, ennek következtében sikerült jó negyed órás késéssel felszállnunk a gépre – és még nem mi voltunk az utolsók. Meglepő módon a pilóta gond nélkül behozta a késést Pekingbe menet.

Az első nap munkával telt. Elmentünk egy gyárat meglátogatni, ami nagyon érdekes volt, az egyetlen negatívum talán a pici, meleg és levegőtlen tárgyalóterem volt, ahol szégyenszemre majdnem leájultam a székről. Azért megoldottam valahogy. Ettünk a gyármenzán, megnéztük a termékeket, majd este elfoglaltuk a szállodánkban a helyet. Be lettem fizetve egy turistaútra, a szervezett turizmus poklainak legmélyebb bugyrába a badalingi Nagy Falhoz másnapra, hiszen mint Mao is megmondta, aki nem látta a falat, az nem járt Kínában – én pedig el szerettem volna mondani magamról, hogy jártam.

Ugorjunk is ide, átlépve az előző napi tapasztalataimat a kínai alkudozásról (van még mit tanulnom) és az esti kellemes vacsorát a Hootersben. 🙂

Reggel a minibusz negyven perces késéssel jött értem, de számítottam rá, tehát nem volt nagy gond. Sőt, még egy újságot is kaptam a recepciótól olvasgatni, így hamar eltelt az idő. A minibuszban már ültek páran, de még két másik szállodában felvettünk embereket, így összejött egy szerb, egy kínai és egy tajvani család, néhány kínai pár, egy indiai úr és én + az idegenvezetőnk.

Az első megálló természetesen egy előre be nem jelentett turista-vásárközpont volt, ahol több tucat kisebb nagyobb turistabusz állt meg és terelte be a szerencsétlen turistákat a rövid kiállítás után megtalálható hatalmas pultokkal teli eladótérbe. Kimentem és az árnyékban ülve vártam a többieket 🙂

Mentünk tovább, a következp megálló a Ming-sírok egyike volt, ahol szerencsére az ebédidő miatt alig voltak mások, így lehetett nyugodtan mászkálni és nézelődni. Az idegenvezetőnk nem volt éppen nyugodt, ugyanis egy gyors számolás után rájött, hogy a boltban hagytunk egy embert. 🙂 Némi telefonálgatás után elrendezte a dolgot, az elveszett báránykát elvitte egy másik busz.

Fél óra sírnézés után – semmi extra, talán a Mao emléktábla volt érdekes :)) – mentünk tovább ebédelni, ami az egész két hetem legkatasztrofálisabb élménye volt. Természetesen a nagyon drága tursitabóvlis termeken átvezetve lehetett csak be/kimenni az étterembe, ahol több száz turista a világ midnen tájáról ette a kínainak nevezett, de egyáltalán nem kínai, az itthoni gyorséttermekből ismert európaiaisított vackot. Mindenesetre szórakoztató volt nézni, hogy szenvednek a bajszos németek és az elhízott amerikaiak a pálcikákkal, akik valószínüleg úgy mennek haza, hogy fogalmuk se lesz arról, milyen is az igazi kínai étel.

A szuvenírvadászatot ismét ugrottam, a parkolóban álló katonai Dongfengek árnyékában vártam a többieket – végre indultunk a falhoz.

Itt viszont már tömeg volt, de nem bántam, igyekeztem kikerülni a népeket és így másfél órán át mászkáltam föl-le a hatalmas lépcsőkön, ámultam, pihentem a falnak dőlve, fényképeztem és élveztem a hely kisugárzását. Nem is írok sokat, egyrészt tényleg látni kell másrést meg beszéljenek a képek.

Az egy órás út vissza Pekingbe a délutáni csúcsforgalom miatt laza három óra alatt lett lebonyolítva – ráadásul a szálloda-körtútán most én voltam az utolsó állomás. Némileg fáradtan hazaértem, lezuhanyoztam gyorsan, majd este egy búcsúvacsorát tartottunk végre ismét normális kajákkal egy közeli üzbég étteremben, dobosokkal, kígyóval és hassal táncoló nőkkel, kicsit arabos hangulatban. Jó volt nagyon.

Hát ennyi volt az első utam Kínába, a következő időpontja még nem fix, valamikor május utolsó napjaiban indulok újabb két hétre. Érdemes lesz visszanézni ide. 🙂

Képek a Nagy Falról itt.

Tags: , ,

One Response to “Pekingi zárónapok és a Nagy Fal”

  1. […] A Beijing City Hotel-ben töltöttem egy éjszakát, ami konkrét időutazás volt a nyolcvanas évekbe. Bár ugyannanyiért, mint amennyiért itt egy […]