Shanghai turistaszemmel

Az első este Shanghaiban és először Kínában teljesen magamra utalva… Bea elkísért és bejelentett a szállodába, ami persze nem olyan mint az eddigiek, de meglehetősen praktikus a kis szobám. Az internet is működik, még ha picit lassúcska is, legalább ingyen van. Hamar össze is kaptam magam, és gyors hazatelefonálás után elindultam a városba.

Az első sarkon egyből egy fodrászatot láttam, le akartam fényképezni Andinak, erre kiírta, hogy cseréljek elemet. Ejnye, hát így inkább nem megyek városnézni, mivel a hasam korgott, kényszeből a mekiben vettem két hamburgert (ugyanolyan vacak mint otthon, csak feleannyiba kerül), és hazamentem elemet tölteni és zuhanyozni. Fél tízkor újult erővel vágtam neki az útnak.

Nem terveztem sokat az első estére, fáradt voltam, gondoltam megnézem a Nanjing Lu-t, és a Bundot. Így is tettem, a metrón eltévedni lehetetlen, minden angolul is ki van írva, be is van mondva, másodpercre pontosan jelzik, mikor jön a következő 4!!! szerelvény, részletes térkép van a metróhálózatról, a kijárati lehetőségekről, a környékről és az átszállási lehetőségekről. Valahogy így kell ezt csinálni. Arról nem is beszélve, hogy az egész rendszer mágneskártyával (mint a londoni Oyster) is működik, csak itt kibővítették annyival, hogy az összes tömegközlekedésen kívül taxikban és már a mcdonaldsban is fizethetsz vele. Ki se kell venni a pénztárcából, csak az érzékelő fölé tartod belépéskor, kilépéskor, és levonja a megfelelő összeget. Kényelmes és hatékony. Halkan jegyezném meg, hogy a világ végén, Taianban, ahol a szegény parasztok háromkerekű teherautóval szállítják az árut, még ott is mágneskártyával működik a tömegközlekedés. Mi meg még az SMS jegyig se jutottunk el…

No de most Shanghairól van szó. Megérkeztem az egyik fő sétálóutcához, a Nanjing Lu-hoz, és természetesen kapásból rossz irányba indultam el, így terveimmel ellentétben sikerült rajta végigsétálnom a Renmin parktól egészen a Bundig. Ezalatt a kb. fél óra alatt a megszámlálhatatlan világító égbe lőhető műanyag helikopteren és gurulós cipőn kívül el akartak adni nekem úgy öten Rolex órát, tizen lady bárt, még egy tucat úr ezen felül masszádzsit (masszázs, helyi kiejtésű angollal) is kínált, két lány egyenesen saját magát, egy arab úr pedig hasissal próbálkozott. Kihagytam mindet, vettem egy üveg ásványvizet. Azt hiszem nem vagyok az a kimondottan példaértékű vásárló turista. A kedvencem mindenesetre az lady bár üzletben érdekelt úriember volt, aki egyenesen azt kérdezte: “Do you want to feel something?”, amire kedvem lett volna visszavágni, hogy semmiképp, mert egy érzések nélküli lény vagyok. 🙂

A Bundról megcsodáltam Pudongot, így, hogy álltam a lábuknál is, a felhőkarcolókat sokkal többre értékeltem. Mászkáltam egy picit erre-arra, sajnos este 11-kor a díszvilágítást már lekapcsolják, ezért annyira nem láttam sokat a régi épületekbők. Elindultam hazafele, megállapítottam, hogy a metró is megszűnik létezni 11-kor (mint ahogy a boltok is bezárnak, de addig viszont nagy nyüzsgés volt).

Taxiba ültem, elvitettem magam az otthoni metrómegállóig, de 2 utcával lejebb rakott ki az úr, ha jól vettem észre, pont az irodánk a Sahngcheng roadon. Sebaj, hazasétáltam azt a két utcát (~20 perc), láttam közben utcai szóváltást, ettem a sarkon és jó idő volt, szóval megérte. Úgy feküdtem le, hogy nem állítottam be az órát, gondoltam majd az ablakon beszűrődő napsugarak keltenek.

Az elgondolás jó volt, a probléma mindössze annyi, hogy az ablakom -mint kiderült- egy vaksötét pincelejáróra néz, így nem jött be semmi fény. Ezáltal délben keltem föl, az otthonról érkező reggeli 6os T-mobile SMS-re. Ez okból ismét gyorsan összekaptam magam és nekiindultam. A sarkon vettem reggeli gyanánt 4 baozit és két banánt, így a reggelit (ebédet?) megúsztam 150Ft-ból és jót ettem ismét.

Az esti nyüzsgés visszatért, a metrómegállóig végig kis utcai árusok próbálták elsózni a zoknikat, harisnyákat, telefontokokak, kajákat és mindent amit el lehet képzelni. Első útícélom a Yuyuan garden volt, így egy átszállással a közelbe is érkeztem, ahol a piaci helyzet egyre fokozódott, ugyanis épp zsibvásár volt – bár így utólag meggondolva lehet minden nap van. Itt is lehetett kapni mindent, de kihagytam.

Némi kavargás után betévedtem a klasszikus kínai házak közé és megtaláltam a kert bejáratát, ahol bent bolyongtam egy jó órát. Nagyon szép volt, a hangulatot kicsit rontotta a Tiltott Város mennyiségű turista (főleg a görög csoport az elképesztő hangoskodásával, még kínai szinten is), de elkerültem őket és gyönyörködtem a mesterien kialakított kertben. Ezután picit bolyongtam a környéken, nézegettem az esküvői fotózásokat és a gördeszkásokat a parkban a napsütésben, és nagyon megmaradt bennem, ahogy az épp megevett banánom héjáért az utcaseprő néni mosolyogva jött oda és kérte el tőlem hogy nyugodtan dobjam csak az ő kukájába. Már megint az a boldogság, nyugodtság és elégedettség, amit otthon nem látni az embereken. Pedig könyörgöm, ez egy hatalmas város és ez a néni biztos nem a leggazdagabbak egyike, sem olyan, aki akár havonta el tud menni egy étterembe enni.

Ezután elmetróztam a másik fő történelmi mevezetességhez, a Jáde Buddha templomához, ami egy Buddhista templom. Picit ismét elkavarodtam, a templom hamar meglett, a bejáratát fél órán ár kerestem a kis utcákban bolyongva. Mikor beértem és picit körbenéztem 4 óra elmúlt, így a megbeszélteknek megfelelően hívtam Balázst, aki mondta hogy munka miatt mégse tudunk együtt vacsorázni, Beával egyeztessek programot. Így is lett, egy hatékony taxis segítségével gyorsan és egyszerűen odaértem Beáék lakása elé, összeismerkedtem a férjével.

Először bementünk egy helyi DVD boltba, ahol picit bevásároltam – de ez legyen egyelőre meglepetés, hiszen megeleptések 🙂 Mindenesetre 4 DVD 1000Ft, ebből 1 eredeti (mert kínai film), a többi pedig eredetivel megegyező külföldi – azaz mindig EU régiókódos, hozzáadott kínai felirattal, leírással, borítóval, de kartontokban, nem műanyagban, tökéletes minőségben. Azt hiszem még visszamegyek vásárolgatok ezt-azt 🙂

Ezután elkavarogtunk a szomszéd kis utcákban, ami egy régi gyári lakótelepből lett kialakítva szabályos kis művésznegyeddé. Tele van turistákkal, kávézókkal, bárokkal, az árak európai szinten, a hangulat is. Nem volt rossz. Sok képgaléria és műtárgyárus a házakban + némpművészeti dolgok szerte ázsiából – lányokkal óvatosan kell idejönni 😉 Ezután be a taxiba és irány a muszlim étterem -hiszen Bea és férje muszlimok.

Pár perc alatt meg is érkeztünk, a finom vacsorához (kebab, birkaoldalas,zöldségek,krumplis csirke,hússal töltött batyuk) egy jót beszélgettünk, ha valamit nem értettem tisztán, Bea segített fordítani, de azt hiszem most ment a kínai eddig a legjobban, Bea férje nagyon szépen beszél, igazán lehetett érteni mit mond.

Miután tele lett a pocak, elmentünk sétálni, a környék pont a korábban már bejárt Yuyuan kert és környéke és a Nanjing-lu közé eső enyhén luxusnegyed volt, üzletközpontok sorra egymás mellett, szállodák, presztízstermékek, Porsche szalon és Roll Royce szalon – három Rolls Royce-szal bent. Úgy látszik itt van erre is kereslet, de hát nem is vártam mást.

Némi séta és beszélgetés után elbúcsúztunk, én még picit nézelődtem a parkban és az utcákon, majd hazafele vettem az irányt, az utcánkban felszerelkezve fél kiló mangóval és licsivel második vacsora gyanánt. Ezt eszegetve hazatelefonáltam és laza két óra munkával behoztam végre a lemaradást az írásban és a képekben. Holnap Linda jön értem a hotelbe és megyek az itteni irodába dolgozni.

Nagyon tömören ennyi volt az első nap Shanghaiban. Hogy milyen volt? Úgyse lehet leírni ezt a sok élményt, így csak azt tudom mondani amit mindenki: nem lehet elmesélni milyen, el kell jönni megnézni, és ezen kívül pedig annyit, hogy Shanghai nem Kína. Teljesen élhető hatalmas világváros, rengeteg külfüldivel (100ezer minimum ha jól tudom, tehát minden kétszázadik ember aki szembejön), mindennel amit európából hiányolhatsz és mindennel amire Kínából szükséged lehet. Persze lehet ez a véleményem majd változik ha hosszabb ideig itt leszek, de egyelőre nagyon tetszett minden.

Esti képek

Nappali képek

Tags: , , ,

3 hozzászólás to “Shanghai turistaszemmel”

  1. mri papa szerint:

    Szia Peti!
    Nagypapaának naponta szállítom az utibeszámoló nyomtatott verzióját, nagyon tetszik neki és nagyon elégedett veled. Légyszíves biztosítsd ugyanazt a kajamennyiséget magadnak , mint eddig, azért kellő óvatossággal… (HACP ? ) Légszennyezettség, környezeti állapot milyen Shanghaiban? Puszi PAPA Marci

  2. Mama szerint:

    Szia Petya!

    Nagyon érződik, hogy jól érzed magad. Örülök neki. Kedvet csináltál Kínához. Már is elkezdek gyüjtögetni az utiköltségekre. Ki az a Bea? Az ő helyébe lépsz majd? Itthon minden rendben. Ma találkoztam Andival, voltunk az Erikáéknál, Sampi szerdán jön és megnézi a gépet látatlanban hardver hibára gyanakszik.
    Az a kert gyönyörű. Minden nygaon hangulatosnak tűnik. Egyáltalán nem félsz, amikor éjjel bandukolsz az utcán? Jó a közbiztonság? Van hajléktalan, részeg, stb…?

    Vigyázz nagyon magadra. Sok-sok puszi Mama

  3. zaqrack szerint:

    Sziasztok,

    Papa: HACCP természetesen itt nincs, de egy kis odafigyeléssel gond nélkül meg lehet oldani mindent és az árusok is figyelnek. Ahol nem mosogatnak vagy nem medolható rendesen, ott a tányért kibélelik egy zacskóval. De Shanghaiban nincs ilyen gond sem. Lefogyni nem fogok, az biztos 🙂
    Légszennyezettség kb. mint otthon a belvárosban télen, jobb esetben mint nyáron, nem olyan vészes. Ahol van egy kis hely, oda növényt ültetnek, nem olyan zöld mitn Chengdu, de teljesen élhető.

    Mama: Bea a munkatársam, itt él kint a kínai férjével, projekt manager a cégnél. Remélem a gépet meg tudta szerelni Sampi 🙂
    A közbiztonság sokkal jobb mint otthon, ha a forgalomra odafigyelsz 🙂 A hajléktalanok nem olyanok mint otthon, inkább koldusok, pénzt kéregetnek általában nagy tisztelettel, de nem büdösek és/vagy alkoholisták. Este nem is látni őket, elmennek szerintem haza aludni. 🙂 Részeget még csak külföldit és fiatalt láttam, utcai szóváltást is csak egyet. Nem jellemző, hogy a külföldieket bárki bántaná, legfeljebb a zsebtolvajokkal van gond a forgalmasabb helyeken, de még azt se láttam.