Egy nap Qingdaoban

Túléltem életem legeseménydúsabb repülőútját! A két és fél órából fél óra ugye a fel és leszállás, a maradék két órából jó másfelet kisebb-nagyobb turbulenciákban töltöttünk. Én kifejezetten élveztem a dolgot, úgyis rég ültem hullámvasúton, de mások nem annyira, két hányás is volt a gépen, és alig sikerült felszolgálni a (nem túl finom, zsömle, mogyoró, stb.) vacsorát, többször nekifutottak a légikísérők, de mindig vissza kellett menniük és becsatolni magukat. Aztán végül este 11 körül csak leszálltunk, egyben és épségben. A csomagok hamar jöttek, a szálloda hordárjai már ott vártak, segítettek egy lista alapján a szobákhoz rendelni őket, a busz már szintén várt, a buszon pedig a Shangri-La hostessei vártak, hogy kitöltögethessük a check-in papírokat. Így mire a szállodába értünk, jóformán semmi dolgunk nem volt. Ügyes.

Fél egyre sikerült is beköltözni, aztán szomorúan konstatáltuk, hogy a szállodában és környékén minden létező étkezési lehetőség már bezárta kapuit. Ejnye. Nem gond, legalább kipróbáltam milyen a szobaszervíz, Robi szobájában tartottunk egy kellemes kis céges vacsorát. Ez kb. fél háromig tartott, ezután elhúztunk aludni.
Másnap pedig kelni kellett szokás szerint nyolckor – nehezen ment. Lebotorkáltam az étterembe, ami nagyon szépen ki volt dekorálva (úgy általában eddig ez a szálloda a legszebb dekoráció szempontjából, szép nagy terek vannak. A szoba viszont a Kempinskiben volt jobb sokkal. A korán kelés miatt mindenesetre nem nagyon volt étvágyam, ezért csak gyümölcsöztem – dinnyék, barack, sárkánygyümölcs, mangó… jólesett, de az lett az eredménye, hogy a délelőtti előadások alatt most nem csak a szemem akart folyton leragadni, de a gyomrom is elkezdett korogni egy idő után.
Ráadásul itt Qingdaoban feszített munkatemót kaptunk, kávészünet se volt, és az előadások végeztével egyből kezdődött az üzleti partnertalálkozó, aminek most végre a teljes két óra hossza alatt az asztalunknál ültek – sőt, sorban álltak – az ígéretesebbnél ígéretesebb partnerek. Néhánnyal én beszéltem angolul, de inkább figyeltem ahogy Balázs tárgyal kínaiul és jegyzeteltem mennyit értek meg belőle.
A tárgyalások után következett az ebéd. Igen, végre elértünk a tengerparthoz. Ezért főleg a gyönyörűn megmunkált jégszobor környékén járkáltam és ettem a sushit, sashimit, a főtt kagylókat és a tarisznyarákokat papayasalátával. Hihetetlen íze volt a friss tengeri finomságoknak, már értem, sokan miért csak tenger mellett esznek ilyeneket. Össze nem lehet hasonlítani azzal amit például otthon kapni. Ennek okán repetáztam is, majd némi gyümölccsel zártam a sort, itt is jött egy újdonság, a tarisznyarák mellett életemben először ettem itt rambutánt – finom volt, de a licsi nekem jobban ízlik.
Pihenésre nem volt idő, egyből kezdődött a magyar ipari park tájékoztató előadása – ami jócskán csúszott, ezért inkább átültem a kínaiaknak szóló turisztikai prezentációra Magyarországról. Nagyon jól tettem, mert szinte az egészet értettem, pedig 100% kínai volt, és az előadó nagyon gyorsan beszélt. Rájöttem, hogy az európai kiejtéssel értem a kínait, akármilyen gyors, csak a kínaiak kiejtésével van gondom. Majd átszokom, idővel.
Az előadás közepén el kellett mennem, végre kimozdultam a négy fal közül, mert indult a csoport a Tsingtao sörgyárba, amit tisztességgel végignéztem, bár engem a végén felszolgált korlátlan fogyasztású ingyen sör nem hatott meg. Tudom, most sokaknak biztos felcsillant a szeme. A hazafele buszozás közben az óceánt még megtekintettem, majd bevágtam a szunyát.
A szállodába visszaérve először az egész delegáció értékelte a hetet és kérdéseket, javaslatokat tehetett fel a szervezőknek, majd én is a szobámban nekiültem összefoglaló jelentést írni, amit pont be is fejeztem mire elindultunk vacsorázni. Útközben láttunk ezt-azt Qingdaoból, annyira nem nagy szám, nem túl jellegzetes vagy szép – az eddigi városokhoz képest. A régi német városrészbe sajnos nem sikerült eljutnom, pedig az nem lehet rossz – talán legközelebb. Jót kavartunk a taxikkal, mert egy csoport korábban indult, de végül megtaláltuk egymást és jót ettünk egy akváriumfallal felszerelt étteremben. Igaz, itt minden étterem egy akváriumfallal indít, itt jó 20 féle hal, 6-8 kagyló és rákféle volt kirakva olyan egzotikus dolgok mellett, mint a tengeri uborka. A csapat nagy része idegenkedett ezektől, de azért a hagyományos húsok és zöldságek se voltak rosszak. Azért főleg a kagylóval, rákkal és hallal laktam jól. Italfogyasztást leszámítva fejenként 1700Ft volt a számla.
Megint vissza a szállodába, elbúcsúztam Robitól, hiszen ő holnap délután megy Pekingbe, és onnan haza, mi pedig Balázzsal kora reggel (7:30) repülünk Jinanba gyárat látogatni és partnerrel ebédelni, majd onnan késő délután Shanghaiba.
Ezennel az ötcsillagos szállodás része a naplómnak erre az útra véget ér, következik a kinti irodánk és jövendő otthonom megismerése.

Íme Qingdao képekben

Tags: , , , , ,

Comments are closed.