Pár gondolat az út végén

Előrebocsjtanám, hogy az alábbiak kizárólag a saját véleményemet tükrözik. Nem vagyok Kína-szakértő, ezek csak benyomások és érzések, amikkel lehet egyetérteni, vagy egyet nem érteni…

Itt ülök Londonban a Heathrow 5-ös terminálján (persze a poszt csak később kerül fel a netre), 12.5 óra repülés után, 2.5 előtt, kicsit náthásan a légkonditól – és ismét meg kell állapítanom az örök igazságokat: Mnden relatív és nem szabad a dolgokat csak a saját megszokott koordinátáinkról figyelni és értékelni.

Idefele Ferihegy után nagynak tűnt ez a reptér. Most visszafele Shanghai és Peking után… hogy is fejezzem ki jól… semmiképp sem mondanám kicsinek, de mély benyomást tevőnek nem mondanám.

Elmagyarázhatatlanok ezek a különbségek. Hogyan mondjam el valakinek, aki még sose volt Kínában, hogy két év kvázi alatt annyit fejlődött a két város amiket most alkalmam volt meglátogatni, mindig Budapest az elmúlt 20 év alatt…. Ha nem többet… Hiszen még viszonyítási alapot sem tudok támasztani!

Egy biztos: Az USA és az EU napjai meg vannak számlálva. Lehet nehéz ezt elfogadni, de már késő változtatni ezen a tendencián, legfeljebb tompítani lehet az elkerülhetetlen hatásokat. Ebben a kis zsebkendőnyi országban ahova pár órán belül hazatérek, és amit szívem mélyéről őszintén szeretek meg erőlködhetünk és küzdhetünk a saját kis hullámainkkal a lavórban, de nem lesz itt semmilyen felzárkózás életszínvonalban Európához… legfeljebb inverz irányban, majd ahogy többiek a környéken csúsznak lefele, ha szerencsénk van, akkor legalább tartani tudjuk azt a relatív jólétet, ami most van.

Kínának is megvannak a saját kihívásai és nem is kicsi problémái, ez nem is kétséges. De a felszínen levő és az utcára kilépve első benyomásként érzett káosz alatt ott van a szervezettség, a koncepciózusság és a tervezés. Nem évekre, évtizedekre! És mindez megtámogatva kvázi korlátlan – és még egy ideig – olcsó munkaerővel és piaccal. Ha meg a bérek felmennek, akkor viszik tovább a kutatást-fejlesztést, a gyártást pedig átviszik Afrikába, erre a hatalmas erőforrás- és nyersanyagforrásra, amire óriási felelőtlenséggel olyan nagy ívben tojik a nyugati hosszú-hosszú évek óta.

Ahogy Tamás mondta az egyik beszélgetésünk alkalmával, ott ülnek az okosok az USA-ban (de mondhatnám az EU-t is ugyanígy, csak ott még egymással is képtelenek együttműködni a tagállamok, tehát halmozottan hátrányos a helyzet) és fogalmuk sincs, mi fogja elütni őket. Én azért annyiban árnyalnám a képet, hogy vannak, akik számítanak rá, hogy jön a kínai gyors – kb. egy MÁV sebesvonat sebességével. De ami jönni fog, az a Shanghai Transrapid, 430km/h-val.
Van olyan terület és téma amihez egyelőre nem értenek, meglesz a piaci rés, kis odafigyeléssel persze jól meg lehet ezeket találni. És hiába volt a múlt héten az összes tárgyalásunk angolul, az egészen biztos, hogy az összes fiam és lányom tanulni fog kínaiul. Még van sacc/kb. 10-20 jó évünk. Utána nehéz, nagyon nehéz lesz uraim, tessék felkötni a gatyát…

Tags:

Comments are closed.