Az első este és az első nap Chengduban

Chengduba érkezésünk után az első este egy itt lakó magyar hölgy elkalauzolt minket egy étterembe a belvárosban. Chengdut össze nem lehet hasonlítani az eddigi városokkal, igaz ugyanolyan rendezetlen, de sokkal tisztább, sokkal zöldebb, sokkal melegebb van és sokkal többen vannak. Persze Pekinget alig láttam, így azzal nincs összehasonlítási alapom. (Jut eszembe, úgy néz ki 17.-ét mégis Pekingben töltöm, mert előző nap a közelben látogatunk gyárat, így valószínűleg lesz időm még picit mászkálni erre-arra.)

A forgalom brutális, odafele koccantunk is egyet, de ez itt elég mindennapos. Kicsit lefittyedt a lökhárító, hát ez van, a morcos vezetőlány miatt onnantól gyorsabban mentünk tovább. Amúgy a taxi itt 120Ft-ról indul, 1km 35Ft, ez a Pekingi kétharmada (Budapesthez meg inkább nem viszonyítom) A szállodakijárónál a taxiablakon menet közben úriemberek névjegykártyákat dobálnak be, rajta nővel és telefonszámmal, de akinek ez túl bonyolult, az persze bármikor lesétálhat a sarokig, vagy felmehet a szállodában a harmadikra – ízlés kérdése. Azért még mindig kulturáltabb a helyzet, mint Thaiföldön.

Az étterem egy klasszikus hot-pot étterem volt, szecsuáni specialitás. Középen rotyogott egy gázlángon a forró csípős paprika leves (gyengéknek volt zöldséglé is), és abba dobáltuk bele a finomabbnál finomabb nyers húsokat és zöldségeket, majd szezámolajba mártottuk, és hamm, bekaptuk. Sokat. Körítést nem szoktak enni hozzá, mi kértünk egy pici rizst, meg eszegettünk hozzá borsólevelet meg valami más növényzetet. Jó két órán át eszegettünk, aztán jött a kihagyhatatlan gyümölcs. A mi asztalunknál is fogyott a rizspálinka és Tsingtao sör, de az étterem másik feléből már mindenféle magyar nótákat lehetett áthallani, tehát nem mi vittük a prímet.

Mikor befejeztük a lakomát, elindultunk, fogtunk pár taxit és az egész magyar különítmény átment a bárok utcájába, ahol megszállt egy kisebb műintézményt. Innentől nem kommentálom a dolgokat, én jól elvoltam a szotyival és a pácolt mogyoróval, az ittasabb társaság pedig a helyi hangszereket kisajátítva vad dalolászásba kezdett. Kettő körül elindultam hazafele aludni.

Nyolckor ébresztő, fogmosás, öltöny, nyakkendő, reggeli. Délelőtt a szokásos nyitóbeszéd és előadások voltak, inkább nem is pazarolnám rá a szót. Lanzhou-hoz képest sokkal kevesebben voltunk – mind magyarok, mind kínaiak. Az ebéd ezúttal inkább nyugati stílusú volt, kés, villa és hasonlók, de azért volt lazac és kagyló, meg voltam mentve.

Ezután fél kettőkor elindultam a szórólapjainkkal az üzleti fórumra teljesen egyedül, az első komoly magánbevetés Kínában. Az első partner nem tudott angolul, kínaiul még nem vagyok tárgyalóképes, így németül vitattuk meg a víztisztító gépek fázisait és használati terülelettét. Meglepően jól ment, ezer éve nem beszéltem németül. Utána jött pár érdekes fazon (ilyen mindig van a fórumokon sok), el akartak adni nekem fafurnér gyártó lapot, növényi olaj sajtoló gépet (amivel otthon a garázsban is gyárthatsz biodízelt), és kaptam egy 20 zacskónyi termékmintát egy tartósított szárított gombákat forgalmazó cégtől. Aztán a végén, mikor már majdnem föladtam jött egy úriember az önkormányzattól, és lehet még egy üzletet is sikerült összehoznom… majd kiderül.

Ezután feljöttem a szobámba, átöltöztem, rendezgettem a képeket és elkezdtem írni ezt a beszámolót. Fél óra múlva hívott Robi, hogy lent vannak a lobbiban, és nemsokára indulunk a városba be. Mentem, jó hogy…

Ezúttal épségben megúsztuk a taxizást, a város közepén kiszálltunk, majd az első szembejövő ételes bódénál berendeltünk vagy 20 pálcányi csirke szárnyat, krumplit, zöldséget, algát, egyebeket. A csirkefejet azért inkább kihagytuk. A bódé mellett óvodai műanyag sámlikon lehetett ülni, megcsodáltak az arra járó kínaiak is, de a csoportunkból is többen csodálkoztak, hogy vagyunk képesek itt enni. Hát úgy, hogy finom és olcsó. A mosogatás miatt pedig nem kell aggódni, a pálcika eldobható, a tányért pedig mindig kibélelik egy nylonzacskóval – teljesen steril, a közepes kategóriájú éttermekben rosszabb a helyzet.

Tamás eközben ingben és öltönynadrágban bement a szemközti boltba, majd kijött egy hamis Nike pólóban és nadrágban, vicces volt. Az uzsonna után szétszéledt a csoport, egyesek a sétálóutcába mentek, mi pedig kerestünk Tamás segítségével egy olyan masszázsszalont, ahol a lányok nem vetkőznek le és hasonlók – mert ebből a fajtából van kevesebb. Szerencsére hamar találtunk, és 70 yuanért a város főutcája mellett (~1700Ft) az egy órás teljes testmasszázs mellé még egy nyelvórát is kaptam, egy negyed órán át próbáltam beszélgetni a masszőrlánnyal.

Az eredmények: Bár közben néha azt éreztem lenyúzzák a hátamról a bőrt, a végére teljesen ellazultam és felfrissültem, ugyanis nem csak masszíroznak, hanem mindenféle pontokon jó erősen megnyomnak, gondolom ezek mindenféle akupunktúrás területek. Jó volt. A térdmasszázs elsőre nagyon kellemetlen, de a hatása ennek a legjobb. A nyelvvel továbbra is úgy állok, ahogy eddig, amit én mondok, azt megértik (és alapszinten elkommunikálok), amit válaszolnak, arra általában vissza kell kérdeznem, ha lassabban elmondják újra, nagyrészt értem, de azért sok mindent még nem. Lesz ez még így se.

A masszázs után – természetesen – ismét ettünk –ezúttal a ház aljában található tésztabárban egy jó adag marhahúsos tésztalevest (150Ft) és egy adag tanyuan-t, japán nevén mocsit. Jó volt. A többiek ezután taxiba pattantak, én még úgy gondoltam bolyongok kicsit a városban.

Így is tettem, élveztem a nyüzsgő sétálóutcát, az eldugott sikátorokat, a fényeket, az illatokat, össze-vissza kavarogtam, benéztem boltokba, majdnem vettem pár inget, de aztán úgy döntöttem majd inkább Qingdaoban, igyekeztem épségben átérni a zebrákon, nem elüttetni magam a bicajokkal és a vidékről felköltözött traktoron szocializálódott taxisokkal. Csodálkoztam azon, hogy itt minden robogó elektromos, a biciklik nagy része is elektromotorral segített hajtású, hogy a sarkon jólfésült kölyökkutyákat is kapni a mindenféle finom falatok, az olcsó bóvlik, a 100 forintos másolt DVD filmek és a tárgyi eszközöket nem áruló lányok mellett. Betévedtem egy olyan utcába, ahol csak telefonboltok voltak, de némelyik több emeletes, már nem is zavart, ha bámultak rám, és azon gondolkoztam milyen furcsa lesz hazaérve Budapestre visszaszokni az ottani életritmusra, a nem figyelemfelkeltésből, hanem agresszióból dudáló autósokra és a morcos, szomorú emberekre. Alapvetően sokkal jobban érzem magam itt. És a java még csak most jön.

Holnap ipari park látogatás, pandanevelő központ, utazás Qingdaoba, és késői érkezés, tehát legkorábban holnapután írok valószínűleg. Köszönöm, hogy velem tartottak, itt most este 11 óra van és még vasalnom is kell, tehát búcsúzom. Kérem olvassanak máskor is.

Képek ott, ahol mindig

Tags: , , , , , , ,

2 hozzászólás to “Az első este és az első nap Chengduban”

  1. Mama szerint:

    Szia Petyus!

    Nagyon sok élményed lehet. Nekem úgy tűnik már nagyon régen elmentél, olyan sok mindent láttál és írtál. Jó, hogy mindent kipróbálsz (maszázs, azt én is kipróbálnám). Biztosan jó lesz neked Kínában. Már én is kezdek nagyon kiváncsi lenni.

    Sok-sok puszi: Mama

  2. Yang szerint:

    Hello Péter!

    Hajrá, hajrá! Csak így tovább. 61,2 kg 🙂 Már nézünk a csajokkal az időpontot, hogy mikor fogsz nekünk fincsi kaját főzni!!!! Nyami….;)

    Puszi, Yang