Peking keresztül-kasul

Ötkor keltem, de nem tudtam lehurcolni magam a konditerembe, szóval a nyelvtudásomat edzettem némi tévézéssel. Utána egy kifogástalan reggeli következett afféle fúziós stílusban – és ha jó a reggeli, jól indul a nap. Hát jól indult, és jól is folytatódott.

Délelőtt dolgoztunk, áttaxiztunk a fél városon (25km, úgy, hogy a harmadik körgyűrűnél beljebb nem mentünk és csak az északi oldalán voltunk a városnak :-O, elmentünk a madárfészek és a vízkocka mellett is – ma is nagyon szép időnk volt, látni lehetett tisztán mindent. A tévében is bemondták reggel, hogy hideg lesz – és tényleg kellett egy kabát az öltönyre, de a napsütés miatt teljesen élvezhető volt az idő – és mit panaszkodjak, amikor párszáz kilométerrel arrébb Harbinban -15 és -10 közötti hőmérsékletek vannak 🙂

Munka után vissza a szállodába egy őrült taxissal. Megkérdezte, dohányozhat-e a kocsiban, mondtuk hogy nem – onnantól nagyon sietősre vette a fuvart – illetve vette volna, ha nem futunk be egy fél órás dugóba…
Dolgoztam egy picit a félbehagyott projekteken, aztán elmentünk ebédet vadászni – egy makaói büfében ettünk végül, egész jó volt. Utána megint némi munka, majd pedig visszamentünk a yashou-ra, felpróbálni a szabónál berendelt öltönyt Tamásnak, én pedig vadásztam egy nadrágot magamnak…

Utána nem mentem vissza a szállodába egyből, hanem Xidan felé vettem az irányt a nagy könyvesboltba, mert szerettem volna kiegészíteni a szókártya-gyűjteményem – ez sikerült is, már megvan a teljes négy csomagos készlet. Ha már ott jártam vettem még egy kínai rap CD-t is a gyűjteménybe 🙂 Amúgy metróval mentem, 2Y volt a jegy irányonként, és a tömeg is viselhető volt. Úgy terveztem, hogy hazafele elmegyek az éjszakai piacra, de már kilenc óra volt, így inkább Xidan környékén néztem körül vacsora ügyében.

Xidan tök jó hely. Tele van fiatalokkal, nagy a nyüzsgés, vannak csak gyalogos sétálóráészek és végre utcai kajaárusokkal is találkoztam – a diplomatanegyedben ahol a szállodánk van, gondolom ki vannak tiltva – nagy bánatomra. No de majd most bepótolom – gondoltam!

így is lett. Először egy fél kiló gesztenyére csaptam le – sajnos ez csalódás volt, már elég nagyok voltak csak, nem olyan édes friss íze van, és ráadásul ki is volt hűlve. Azért finom, de nem ettem meg mindet. Gondolkoztam óriáslepényen, de végül az egyik pálcikás árusnál kötöttem ki. Bíztatónak tűntek a tintahalak és a bébipolipok – de gondoltam még picit edzeni kéne előtte a gyomrom – szóval rendeltem két pálca csípős birkát (5Y). Egy perc alatt meg is sütötték nekem a srácok, finom volt nagyon. Azóta is dolgozik rajta a pocakom, jó volt nagyon…

Körbenéztem még a ruhaboltokban – nagy megnyugvással tapasztaltam, hogy az általam vásárolt nadrág itt csak 20Y-nel több mint amit én vettem – tehát viszonylag jól alkudtam, főleg egy elég túristás helyhez képest.

Itthon felptróbáltam a fent említett nadrágot – nagyon kényelmes, pont jó! A gomb persze egyből leesett róla – eddig akárhány nadrágot vettem Kínában, ez történt vele. Még jó, hogy van mini varrókészlet az íróasztalfiókban, visszavarrtam. Közben jót röhögtem a nadrágban levő “made in Italy” cimkén. 🙂 Holnap még úgyis vissza kell menni a piacra, ha odaadja annyiért, amennyiért a boltban láttam, akkor lehet veszek még egyet – legalább nem kell otthon rohangálni majd a boltokba (arról nem is beszélve, hogy egy nadrág árából kijön három)

Ezután dolgoztam még két órát, átnéztem a leveleket + hasonlók, közben falatoztam a gesztenyét és a délután vásárolt licsit és grapefruitot – kellemes kis este volt, de most már éjfél múlt, szóval megpróbálok gyorsan még egy telefont haza, aztán aki bújt, aki nem, én is bújok az ágyba. Holnap sűrű napunk lesz, de legalább nem kell átmenni az egész városon, minden a közelben lesz.

Ja, a kínaiak építettek saját utasszállító repülőt, ezzel vannak tele a hírek, amikor nem a gyanúsan kiskorúnak tűnő tornászlányok aranyérmeiről van szó. 2012-ben repülhet először.

Tags: , , , , ,

Comments are closed.