A lanzhoui gyárak és lakóparkok megismerése

Kedves aggódó családom, barátaim és üzletfeleim!

Természetesen semmi bajom nincs, a gyomrommal pláne, sőt, életemben először 61,2kg volt az alsógatyában mért súlyom. (reggel. Estére a mai 5 étkezés dacára már csak 60,0) Egyszerűen nem volt időm írni, és a Kempinski horror összegeket kér az internetért. Ma viszont egész délután szabad program van, tehát inkább picit később megyek a városba és leírom az eddigieket, este ki tudja mi lesz…

Még valahol Lanzhouban hagytam abba. Az utolsó nap délelőttjén gyár és ipari park látogatások voltak a programban. Buszba ültünk, és első körben egy épülő lakó és üzleti parkot tekintettünk meg. Az ajtónál tisztelgő sorfal, bent egy 6×6 méteres maketten a leendő park. Házak 10-30 emelet között. Valahol ott lett érdekes a dolog, mikor a beszéd után kijöttünk, és kiderült, hogy hopp, ez már majdnem kész is van…

A következő állomás a város egyik fő iparága, a kábelgyár volt. A reptérről befele is elég sok helyen láttam a hirdetésüket. Számomra nagyon érdekes volt, bár biztos a kedvünkért a mai napra mindent a helyére pakoltak, de találtam a falon kedves régóta ismert ösztönző mondókát, és megtudtam, hogy készül a csavart eres kábel – érdekes volt.

A kábelgyár után átmentünk a szomszéd lakóparkba, amit ha jól értettem, a kábelgyár tulajdonosa épített fel. Itt igazán kitett magáért a fogadóbizottság, igaz nem egyenruhások vártak, de jó sokan. Lásd képek. Szép kis parkot raktak a házak közé, a hagyományosan félrefordított angol szövegekkel.

A második lakópark pedig irány a SNOW sör (kínaiul pedig inkább hóvirág) gyártóegysége, ahol végigvezettek minket a gyáron. A kapuban igen jó volt a szlogen: „Great people make great beer” A delegáció nagyon kiborult, hogy nem kaptak kóstolót. Nekem ez a szempont mindegy, szóval csak néztem ahogy mennek az üvegek körbe J A kijáratnál felszálltunk a buszra, és a menedzser lányok nagyon integettek, hogy fényképezzem le őket, úgyhogy gyorsan megtettem. Felvették a három tipikus pózt, amit a kínai lányok felvesznek fényképezéskor, jól kijött a dolog. A sörgyárral szemben egy katasztrofális állapotú bádog (vagy ki tudja mi) viskó volt, ahol vidám kínaiak hevertek nyugágyakon, és árulták ládából a szemben gyártott sört. Biztos ők a hivatalos mintabolt J

A sörgyár után elvittek minket ebédelni, és nem úsztuk meg, hogy ne legyen megint 10 fogás – persze én nem bántam. Szép színes ruhákban bemutatót kaptunk a Lanzhou-i tészta gyártásáról – amit természetesen kézzel húznak. Elég impresszív volt. Most nem sorolom föl a kajákat, de volt minden ami csak kellhet. Ezután visszamentünk a szállodába, onnan hamar ki a reptérre.

A reptéren Robi kálváriáján estünk át, ugyanis a jegyét korábban upgrade-elte business osztályra, ettől a kínai rendszer nagyjából teljesen összeomlott, és 3 különböző pultnál töltöttünk el fél órát – még jó hogy Tamás, a 18 éve nálunk élő kínai ott volt és segített fordítani. A gépre pedig nem engedtek fel kibontott üveget, még az útipoggyászban sem, ezáltal a fél társaság heves italozásba kezdett a check-in pult előtt, így aztán nem voltak annyira kiborulva, mikor kiderült, hogy a gépünk egy órát késik. A first class váróba betereltek minket, volt ingyen wifi, szóval még dolgozni is lehetett, hamar elment az idő munkával.

A repülés eseménytelen volt, átültem egy üres széksorra és az ablakon átszűrődő napsütés alatt jórészt átaludtam az egész légben töltött órát. Leszálláskor a felhőből felhőbe, majd onnan párába mentünk, a házakat szinte csak a kifutópálya fölött pár száz méterrel lehetett meglátni. Kiszálltunk, és arcba csapott az esti 30 fokos levegő. Megjöttünk Chengduba.

Képek a szokott helyen

Tags: , , , , , ,

Comments are closed.