Az olimpikonok nyomában…

Éppa ma készült képeket rendezgettem, mikor elment az áram és sötétbe borult a szoba. Azóta is ez van. Tehát a mai bejegyzés létrejöttét köszönjétek meg a pekingi utcai fényszennyezésnek és a laptopom akkumulátorának.

Ma többek közt az olimpia helyszínén jártam…

A kellemes éjszakát inkább nem részletezem, lényeg, hogy a szobaszámokat még mindig nem sikerülhetett megfelelően rendezni, mert négyszer csörgött a telefonom. Egyszer egy telefonos ébresztő hajnalban, aztán még mindig sötétben közölték, hogy várnak a transzferbusznál, majd pedig már reggel valaki azzal hívott, hogy nagyon szépen köszöni a laptopom töltőjét, mikor hozza vissza. Mindezeket félálomban értelmezni kínaiul felemelő élmény volt. Aztán mikor hazajöttem a városnézésből, nem tudtam bemenni a szobámba mert lezárták a kártyámat. Ha még ezen felül holnap rámfogják, hogy csak egy napot fizet az Air China, akkor morcos leszek.
Mindenesetre megijedhetett a szálloda, mert végszóra visszajött az áram. Éljen.

Valami hamis tévképzet alapján úgy gondoltam, a környék így az olimpia végeztével legalább olyan kihalt lesz, mint nálunk a Népstadion és környéke. Hát nem. Turisták ezrei lepték el a helyszínt, és olyan büszkeséggel fényképezték egymást a madárfészek és a vízkocka előtt, mintha legalábbis ők építették volna föl. És amilyen itt a kollektív nemzeti öntudat, talán így is igaz.
Persze az egymást fényképező kínaiak mindig viccesek, a díjat neki adom:

Az épületek és az olimpiai park pedig lenyűgöző. Nekem a vízkocka mindig is jobban tetszett, és tényleg, a tökéletes hasábból kidudorodó buborékok egészen földönkívüliek. A madárfészekben pedig az ámulatba ejtő dolog talán nem is az általános mérete (ehhez talán hozzászokik az ember Kínában), hanem az acélszerkezet vastagsága és masszivitása.

Ezek után bevásároltam a Beijing Book City-ben otthoni rendelésre szótárakból + Andinak is pár apróságot vettem, magamat pedig megleptem négy kínai metál illetve rap cd-vel és nyugodtan nevezzetek nemnormálisnak, de vettem egy katonai dalokat tartalmazó karaoke DVD-t is.
Nem is emlékszem mikor vettem utoljára boltban CD-t… mindenesetre a 20yuan-es egységár még a gazdasági válság közepette is erős motiváció. A jól sikerült bevásárlás után egy tésztalevest ettem egy erőteljes Ajisen-ramen koppintás étteremben, ahol a tányérok és kis híján a logo is stimmelt, az árak is, csak a tésztaadag volt kevesebb. Azért jóllaktam és ekkora rákot rég láttam:

Hazafele lokalizáltam a reptéri gyorsvasútat,ha nem muszáj nem taxizom, épp elég Co2-t termelek a sok repüléssel, csökkentsük ahol lehet… Ezért Pekingben az elmúlt másfél napban sétáltam. Embertelenek a méretek és a távolságok, teljesen kihaltnak hat a város általa, még ha tömeg van, akkor sincs olyan vibráló, élettel teli érzése az embernek, mint Shanghaiban. Ettől függetlenül jó hely, bár ismét nem sokat sikerült látnom, részben a hatalmas távolságok miatt.
h
Részben pedig azért, mert a délután a notebookom előtti produktív munkával telt, majd kora este lementem “Peking legnépszerűbb edzőtermébe”, ahol rajtam kívül egy 50 éves néni lézengett a 20 éves gépek között. 🙂 A medence ellenben jó volt, leúsztam a szokásos 6-700 métert, aztán fel a szobába zuhany, hajszárítás, és irány a vacsoravadászat. Tésztaleves 12Y-ért a helyiek között egy egész pofás kis helyen, majd a 12Y-t feltornásztam 20-ra némi gyümölccsel holnapra.

Kezdem átvenni a helyi szokásokat, mert az étteremből a szállodáig halkan énekelgetve sétáltam végig. Most már ideje hazamenni, mielőtt elkezdek köpködni is az utcán. 🙂 Remélem holnap nem jön közbe semmi… Persze maradnék még, imádok itt lenni, de egyedül azért nem az igazi…

Képecskék

Tags: , , , , , , ,

Comments are closed.