Gesztenyét… még…

Az elmúlt fél órát egy zacskó aprószemű, vágatlanul pirított gesztenye mellett töltöttem el, minden szem kivétele előtt megállapítva, hogy ez lesz az utolsó, majd mindegyik után kijelentve, hogy még csak egyet eszem.
Most viszont eldugtam az ágy alá a szoba másik sarkába, a hazavinni kívánt adagot pedig a bőrönd mélyére, jól becsukva. A késztetés nagy, hogy írás helyett megegyem a maradékot, de látjátok milyen önfeláldozó vagyok, inkább mesélek nektek röviden a kulcsról, a talpmasszázsról, a parkról és egy vacsoráról. Elképzelhető, hogy az elvonási tünetek miatt kissé csapongó lesz a stílus. Bocs előre is!

A kulcs
Viszonylag gyakran sikerül elhagynom dolgokat, májusban a fényképezőgépem Németországban (aztán az újat majdnem sikerült Shanghaiban megint), tegnap pedig… az apartmanon kulcsát 🙂
Igazából nem egy nagy sztori az egész, szerencsére Yang korán hazajött és megmentett 2 óra utcán álldogálástól, valamint élesben gyakorlolhattam az elvesztettem – kulcs – lakás – bérlő és hasonló körökhöz kapcsolódó szókincsemet. A legjobb nyelvtanulás mindig az, mikor rá vagy kényszerítve a dologra. A végén azért sikerült annyira belezavarodni (nem könnyű, mert van a társasház fenntartója és van a főbérlő, két külön dolog, az egyiknek van pótkulcsa, a másiknak van nálam telefonszáma…), hogy igénybevettem némi segítséget, de végül bejutottam a lakásba és sikerült elmennem is este immár saját kulccsal. Először vacsora, ahol sikerült olyan jól rendelni, hogy 5 ételből 4 csípős lett, nem is kicsit, utána pedig:

Lábmasszázs
Egy sima, nem puccos de tiszta, opcionális happy endinges masszázsszalonba mentünk Yanggal. Mivel a teljes masszázs privát szobában történik, ezért a talpmasszázst választottuk, így egymás mellett ülve tudtunk beszélgetni közben. Ez egy 70 perces szeánsz, alapáron 800Ft + 300 borravaló. Mit tartalmaz?
Egy teremben ülsz nagy fotelekben és lábtartókkal másokkal együtt, közben lehet tévézni. Jönnek a masszőrök, fiúnak lányt, lánynak fiút. Yang elmondta, hogy ez a yin-yang egyensúly fenntartása miatt fontos. Mindig tanulok valamit.
Először egy lavór meleg vízbe kell állni, tesznek bele valami fürdősót is, amitől érdekes színe lesz. Közben vállmasszázst és hátmasszázst kapsz, ez is része a lábmasszázs programnak. Kiderült, hogy a “csontjaim között sok a levegő” – erős szabadfordításban, ami azt jelenti, jó eséllyel reumás leszek. Ejnye. Majd gyakran járok masszázsra, hogy elkerüljem 🙂
A kb. negyed órás hátmasszázs után vissza kell ülni a fotelbe (eddig a lábtartón ültél), majd jön 50 perc krémes masszázs térdtől lefele a talpra külön figyelemmel. Nagyon jó! Közben lehet beszélgetni, tévézni, iszogatni, akármi. A végén pedig kapsz meleg törölközőt a lábaidra, ami olyan érzés, mint mikor a törött testrészre csavarják a meleg gipszet, leszámítva az ezt követő gipszes időszak összes negatívumát.
Aki szeretné, opcionálisan rendelhet még pedikűrt meg még ezer anyám kínját.
A teljes 2 órás masszázs azért kicsit kimerítő tud lenni, ezt azért heti háromszor el tudnám viselni. Na majd ha ideköltöztünk… 🙂
Ezután hazalebegtünk, a lábainkat alig érezve, majd a TV-re letölthető ingyen filmek közül néztünk egyet, amíg el nem álmosodtunk.
Másnap délelőtt és ebéidőben egy kis munka itt-ott, majd pedig jött:

A park

(eddig bírtam, ezt már 5 gesztenyével később írom)
Délután vidámparkba akartunk menni eredetileg, de rájöttünk, jobb stresszlevezetés a parkban heverészni. Jó is volt, a városi park hatalmas, a nap elől menekülve (28 fok még mindig kb…) padról-padra költöztünk, elmajszoltam egy gránátalmát közben, beszélgettünk, pihentünk.
Sokan jöttek ki a gyerekekkel játszani, máshol egy külföldi tollasozott kínai barátjával, volt hullahoppkarikát pörgetve sétáló nő, a fő látványosság azonban egy brazil emberke által vezetett kínai dobklub volt. Kb. 20-an voltak, más és más méretű dobokkal, csörgőkkel, és egész jól zenéltek. 🙂
Utána még el akartunk menni a közeli bevásárlóutca felé, de egyszerűen ANNYIRA tömeg volt, hogy metróra menekültünk és hazamentünk, bevásárolva néhány kiló gyümölcsöt az esti tévézéshez.

Vacsora

Végre, végre eljutottam egy igazi húsos-táskás étterembe. A kínai csoportos vacsorák abszolút favoritja természetesen itt még finomabb, de talán nem annyira számottevően érezhető a különbség az otthoni jó kínai éttermek kínálata és az itteni között, mint más ételek esetében. Nehogy félreértés essék, ez nem negatívum, hanem az otthoni éttermek dícsérete!
A zöldhagymás nyers tofuból minden nap meg tudnék enni egy tányérral, a pandák is tudják mi a jó, mert a bambusz is ízlett ismét, és -tessék kapaszkodni- nem édes halat adtak, szintén maradandó élmény volt. Teli is lett a pocak, de este még egy kis gyümölcsözéssel rásegítettünk.
Már vannak olyan TV műsorok, amiket nagyrészt értek, de ehhez az kell, hogy viszonylag egyszerű legyen a nyelvezet, lassan beszéljenek és legyen felirat is. Egy iszonyatos drámákkal tarkított filmet néztünk, a kapcsolgatás közben pedig kiderült, hogy bizarr TV vetélkedő kategóriában a kínaiak kezdenek felzárkózni a japánokhoz.
Persze vannak átvett licenszek, ez pl. egy az egyben lement itt is:

Viszont volt olyan, hogy egy-egy, kb. 6 éves xiani és shenzheni (kb. 2000km) gyereket kicseréltek egymással, kaptak egy-egy cetlit a címükkel, és haza kellett menniük. Persze a TV stáb kísérte őket, de hát akkor is…
A kedvencem azonban a vadul dúló TV shop mánia. Van természetesen igazi gyémántgyűrű 200Y-ért, sőt olyan is van, amin egy lapka forgatható, a másik oldalán rubin van (naná, igazi), ez csak 250Y.
Yang azonban mesélte, hogy látott olyan párnareklámot, amire ha este ráfekteted a gyerekedet, javítja a memóriáját, így garantált a bejutás a pekingi egyeteme.
Friss kapitalizmusban mindent el lehet adni… Ja, ha már államformákról esik szó: Shenzhenben 5 újságosnál jártam, egyiknél sem lehetett kapni renmin rebao-t (ez kommunista párt központi napilapja). Erről ennyit.

Meg erről az utazásról is ennyit, 9 óra múlva száll fel a gépem és megyek haza, meg egyébként is, vár a gesztenyém. Jóéjt!

képek

Tags: , , , ,

Comments are closed.