Élet a városban és felette

Tegnap a városban töltöttem az estét, ma pedig a város felett. Hogy melyik mit takar és milyen volt? Lásd alább!

Élet a városban
Előzmények: Irodai munkával eltöltött nap, az utolsó közös este az itt maradt még pár magyarral, értelemszerűen egy étteremben kötöttünk ki, ahol már egyszer korábban is voltunk – és most is finom volt, csak hiányzott a csirkezúza. Az este a helyi kávézóban folytatódott, részemről egy csokis brownie-val, ami még otthon is finom lett volna, nem csak itt Kínában, majd végül egy norvég bárban kötöttünk ki (a napernyőkön: Norway Place Olso – nézzük el nekik ezt az apró elütést. 🙂 Én elnézem, mert van finom és olcsó lazac…
Meg lehet szeretni az itteni klímát, ahogy október vége felé 25-26 fokban ülsz az utcán a telihold alatt, a tenger felől fúj a szél, azért ez elég kellemes.
Csütörtök este. Minden tele ordibáló kínaiakkal. A sarkon három taxi négyfelé akar menni, a sofőrök végül kiszállnak és kicsit összekapnak, lökdösődnek egyet egymáson. Pillanatokon belül megjön a rendőrség, és mindenki abban a pillanatban megnyugszik. Erdélyben a medve, itt a rendőr nem játék.
Az utca túloldalán faszenes sütögetők, ülőhelyek nélkül. Itt fordított az üzleti modell, ők hozzák ide a bárba az étlapjaikat és rendlehetsz tőlük. Senkit nem zavar. Tucatszám fogynak a birka és marhasaslikok, a fokhagymával kikent, szétterített és úgy pirított padlizsán pedig fantasztikus.

Jót beszélgetünk, ennek az estének szerencsére már semmi protokolljellege nincs, ez tiszta kikapcsolódás. Éjjel egy körül az ordibáló kínaiak már részegebbek mint amilyen hangosak és a kockázást is abbahagyták, hajnal kettő körül már kezd fogyatkozni a fogyasztóközönség (bár a szomszéd bárban még bömböl a zene és tele van a terasz) (figyu, csütörtök van!!!!), beülünk egy taxiba és… lemerül az akkumulátor. A taxis kínjáan röhög, de ez egy gaz kapitalista világ, mi átülünk egy másikba jószomszédommal 🙂 és hazamegyünk, fél háromkor már be is estem az ágyba.
Ez az élet a városban. Nyüzsgés és élet éjjel-nappal, emberek tömege, illatok, szagok, élmények. Nagyon tetszik, de néha kell egy kis kikapcsolódás. Mit csinál ilyenkor az ember egy papíron 12, valóságban közel 20 millió lakosú városban?

Élet a város felett

Kellemesen változatos fizikai munkával (géppakolás) tarkított irodai napom volt. Az ebéd egy sarki kis étteremben zajlott, a kétféle paprikával készült marhafaltkák savanyú-csípős ízét mintha nekem találták volna ki. Kár, hogy olyan csípős, még én is alig bírom megenni. De az a savanyú íz, az isteni…

Munka után még bővítem a hazaszállítandó gasztronómiai csodák mennyiségét a Jusco-ban, sajnos a legjobbakat nem lehet hazavinni. De szépen gyűlnek a pontok a törzsutas kártyán, ami késik, nem múlik… Hazamegyek az apartmanba. A sarkon bevásárlom a délutáni uzsonnám, 5 khaki, 30dkg gesztenye. Isteni mind.
Ugyan hívtak ma vacsorázni a helyi magyarok, és nagyon szívesen is mennék, mégis inkább lemondom, mert igazság szerint elfáradtam. Nem fizikailag, szellemileg, gondolom a négy órás alvás is közrejátszik. A szellemi fáradtságra a legjobb viszont a mozgás. Yang hallotta, hogy az épületben az ötödiken van egy konditerem. Hát, végülis akár még jó is lehet. Leliftezek a 28-ról az ötödikre, kilépek a folyosóról és leesik az állam.

Shenzhenben, Futian körzetben a főút mellett egy ikertoronyház ötödik emeletén vagyok. Egy parkban. Szépen karbantartott fűk, fák, növények vékony kis fából rakott utakkal közöttük. Félhomály. A park szélén korlát, előtte kb. 4m szélességben ízlésesen fapadló. A padlón egy fehér edzőuhába öltözött lány taiqizik. Elég gyakorlottnak tűnik, hófehér ruháját a szemközti házak fényei össze-vissza színezik. Kicsit meghúzódva nézem, ahogy táncol a rajta táncoló fényekkel, majd körbejárok.

Jobbra egy idős (~70 év) házaspár légzésgyakorlatokaz végez. Balra a park másik oldalán egy fiú ölében fekszik a barátnője a fa alatt. Csend van és nyugalom, az öt emelet épp elég arra, hogy az utca zaját duruzsolássá változtassa. Hangos, de nincsenek hirtelen kiugró zajok. Egy zajmassza az egész, nem kellemetlen.
Mászkálok körbe a parkban. Az épület két szárnyát együtt veszi körbe, még akár bicajozni is lehetne. A másik oldalon a szemközti felhőkarcolók futófényei világítják meg a növényeket. Az egyiken fel-le futó kék árnyalatú csíkok, a másikon színes pontok. A bozót alól előbújik egy nagyszemű cica. Tőle fél méterre egy tál csirkehús. Ő is közmacska, jó dolga lehet.
Keresem a konditermet, de csak egy ping-pongtermet találok. Ketten épp játszanak. Mellette másik
fedett szoba. Bent egy komplett játszóház, mászókák, csúszdák, rugós állatok. Átmegye a másik szárny legvégébe, belesek egy vékony homályos folyosóra. A folyosó végén plafonig érő cipősszekrény, tele cipőkkel. Megtaláltam volna amit keresek? Odamegyek, befordulok a sarkon és megtorpanok. Egy nagy terem van előttem, tele emeletes ágyakkal, az ágyakon száradó ruhák és férfiak. Egy tömegszállás. Tiszta, de zsúfolt és itt nem számítana rá az ember.
Csendben kihátrálok, nem akarom zavarni őket. Még élvezem a parkban kicsit a fényeket, a lány még mindig gyakorol. Az idősek körbejárták a parkot, most leültek pihenni.
Visszamegyek a lifthez, felmegyek 23 emeletet, be a sok egyforma (némelyik rácsozott) ajtó egyikén, hazaértem. Kis szobám fogad, otthonos. A matrac pedig még mindig isteni.
De nem fekszem le, mozogni kell. 80 fekvőtámasz, kicsit fizikailag is elfáradok, szerintem ennyiről szól a testi-lelki összhang 🙂

Zuhany, a fél karom odaadnám egy kis forró vízért. A múltkor a 12. emeleten volt, itt csak lanygos. Az pedig a vékony ember legnagyobb ellensége. Leülök, megosztom az élményt. Most pedig megyek a lenti életbe, vadászok magamnak némi vacsorát. Tésztaleves vagy sült pálcikák? Esetleg valami egész más? Majd elsétálok oda, ahol a régi és az új találkozik, és körbenézek. Ott mindig van finomság.

Epilógus
Lementem hát. Végigsétáltam a földön ülő mobiltelefon árusok között és a McDonalds mellett. Van egy kis hasmenésem ugyan, de egyértelmű jelek utalnak rá, hogy csak a csípős kaja miatt. Majd ha holnap rosszabb lenne esetleg (nem lesz) kikúrálom hamburger-diétával. Ma viszont jót akarok vacsorázni, ezért továbbsétálok az utcasarki kajás részre. Ez olyan, mintha beutaznám fél Kínát…
Ujgurok árulják a világ állítólag legfinomabb mazsoláját. Ha szeretném, talán vennék is, a színe olyan, mint az arany és a bronz.
Mellette fejkendős hui asszony diót tör és árul.
Veszek pekingi lepényt. Nagy kerek lepény cikkekre vágva, paprikakrémmel lekenve. Tetszik és finom, veszek kettőt. Van pekingi datolya is. De csak a neve datolya. A többi titok, viszek majd haza! 🙂
Megállok a ki tudja honnan jött pálcikásnál, berendelek öt rúd birkát. Már a parázs felett is van, sül. Beesik mellém egy kínai lány, nézegeti a csirkéket. Végigkérdi az árakat: csirkemell saslik 1Y, csirkeszárny 2Y, a kínálat csúcsa a nyaktő-szárnytő, ez 4Y. Utóbbiból kér kettőt, hiszen csak az eszik mellet, akinek nem telik a szárnyra.
Jobbra pár méterre egy másik srác sütöget – ő nem nyárson húst, hanem osztrigát héjában. Közben a két árus között begurul a mélygarázsba egy S-Klasse Mercedes. Nem tudom, a tulaj lejár-e ide, de rosszul teszi, ha nem. Nincs is jobb, mint egy ilyen sarkon guggolva megenni az esti vacsorát.

Ja, képek

Tags: , , , , , ,

3 hozzászólás to “Élet a városban és felette”

  1. Mama szerint:

    Szia Petyka!

    Most volt itt a Robi egy kis kényeztetésre. Ettünk, filmet néztünk, beszélgettünk. Megmutatta az új laptopját. Aranyos.
    Mindenkinek nagyon hiányzol.
    Andi holnap jön hozzánk ebédelni.

    Vigyázz magadra, nagyon sok-sok puszi: Mama

  2. Peti szerint:

    Már csak 46 óra és indulok haza 🙂
    Tudom, hogy ma nagy ebéd lesz, ha itthon leszek, telefonálok is majd!

    Peti

  3. gamin szerint:

    Kedves Péter!

    Remélem belefér még az idődbe az echte kínai toll vásárlás, nagyon várom.
    Jó utat hazafelé!