Egy nap Pekingben

Szóval ott tartottam, hogy bemegyek a városba. Átszaladtam még a szomszéd plázába ami egy elég luxusorientált hely. Az autószalonban a mercik alatt aranyhalak úszkáltak, felettük átlátszó veglapon jártak az érdeklődők. A boltban is volt minden ami csak kellhet. Nekem csak egy kis üveg víz kellett, megvettem és mentem a taxihoz.

A taxi bevitt a Tiananmen térre, 22RMB volt. A térré nem lehet felkészülni. Se a méreteire, se az emberek számára. De ezt akár érthetjük az egész városra is. Ha valami csak két utcára van, az egy kilométer. A tiltott város tetéjétől a Tiananmen alsó fele sétálva majdnem háromnegyed óra – ha meg se állsz nézelődni.

Elindultam a tiltpott városba, tudtam, hogy 60RMB a belépő, de csak mentem és mentem, azt hittem eltörölték. Pedig csak az ingyenes rész is jó negyedórányi. Aztán leszereltem a jegyüzér nénit, megvettem a jegyet a pénztárban és bóklásztam jó két órát a piros falú, aranytetős házak között. Nagyon szép eldugott kis részeket is lehet találni, tájékozódni is egész jól lehet. Rengeteg az amerikai turista, és még több a kínai. És mindig fényképezik egymást, egészen lehetetlen pózokat felvéve – mind a fotós, mind a fotó tárgy. El lehet rajta szórakozni egy darabig. Aztán az embernek feltűnik, hogy lehet hogy rengetegen vannak, sokszor lökdösődnek, köpködnek (és tényleg), de odafigyelnek a másikra, kedvesek és úgy általában rosszkedvű, undok kínait egyelőre még nem láttam.

A tiltott város felső csücske a Yuyuan (asszem, sajnos nincs időm most ellenőrizni) garden. Egészen pici kis kert, megbújva a házak között, lehetetlen fákkal és -legalábbi így áprilisban- rengeteg színes virággal. Olyan igazi kis távol-keleti kert. 🙂 Itt is van egy kijárat de én inkább visszafele is végigbattyogtam a házak között.

Még a reptéren vettem egy National Geographic útikönyvet Pekingről, mert általában jók az útikönyveik. Találtam benne egy utcát, ahol végig csak kis étkezdék vannak, és főtt kukoricától grillezett szitakötőig minden kapni. Gondoltam megkeresem, itt van nem messze a Tiananmet tértől keletre. Hát, egy óra alatt sem sikerült megtalálni, elvesztem a hutongokban (sikátorok). De legalább láttam ezt is.

Mivel már kezdtem lejárni a lábam, ezért úgy gondoltam, a tér túloldalára metróval megyek át. Ez lehet viccesen hangzik itthon, de itt két megálló volt és 5 perc a metrón. Még a megálló felé sétálva megszólított egy kínai angolul, érdeklődött honnan jövök, Magyarországról természetesen már hallott, kérdezte hogy élünk, hogy tetszik Kína, stb… Én is megkérdeztem ő hol él, mondta hogy Shanghaiban, de most átköltözött ide dolgozni. No igen, ha megkérdezel egy kínait honnan jött, nem azt mondja hogy Kína, hanem hogy melyik város vagy terület. Mert nagyon nem mindegy.

A megállónál elbúcsúztunk, majd kínaiul vettem egy jegyet Xidan-ig, 2RMB volt. A metró békés, nyugodt hely, persze tele volt, de nem jobban mint otthon, és nem volt lökdösődés az ajtóban. Persze lehet csak a vasárnap miatt. Az mondjuk vicces, hogy az ajtónál belépéskor kb. 2 centi van a fejem és a plafon között. 🙂

Leszállva és kijőve az aluljáróból nagy tömegbe botlottam, épp elő akartam venni a térképet, hogy hol a könyvesbolt, mikor felnézve rájöttem, hogy az előttem álló 5 emeletes monstrum az. Belül is tele volt emberekkel, minden mozgólépcső minden végénél 1-1 biztonsági őr, rengeteg eladó és még több vevő. Felszaladtam, vettem egy szótárat, sajnos nem volt a legkisebb oxford amit akartam, csak a picivel nagyobb, de ugye amíg negyedannyiba kerül mint az internetről postaköltség nélkül, addig ne panaszkodjunk. Felmentem még a zenei részre is, hátha belefutok egy jó kis, a Dragon Radio-ról ismert előadó CD-jébe, de nem ez történt, ismeretlent pedig nem akartam most venni, hiába csak 500FT egy CD.

Kezdtem éhes lenni, ezért becéloztam az útikönyv alapján egy nem messze levő jiaozi bárt (ezerféle töltött tésztatáska) Letértem a kis utcákba, de miután fél óra keresgélés után is csak épjtkezéseket és lakótelepeket láttam (meg egy 20 zsáknyi hungarocell lappal 4m magasra megrakott biciklit) meguntam, elátkoztam a térképet és visszaindultam a ChangAn Jie felé. Azt tudni kell, hogy a turistatérképeken is csak a fő és főbb utcák vannak feltűntetve, a lépték pedig általában 1cm=150-200m. Nos így nehéz bármit megtalálni ami kisebb utcában van, pedig mint tudjuk, a jó dolgok mindig a kisebb utcákban vannak. 🙂

Hazafele fogtam egy taxit megint, ekkor voltam olyan 28 órája ébren folyamatosan, így néha le-lecsukódott a szemem a hátsó ülésen. 🙂 Mivel ugye ebédet nem sikerült vadásznom, vettem egy kis dinnyét és pisztáciát és azt elmajszoltam, úgyis tudtam hogy indulunk nemsokára a követségre.

Így is lett, fél hatkor találkoztunk, a nagykövet üdvözlőjét + pár tájékoztatót meghallattunk, majd pedig a követség kertjében folyt az evés-ivás egészen este kilencig. A hotelbe visszakísértem 😉 Balázst és Robit, majd az evés-ivás utóbbi része folytatódott a hotel bárban, részemről mindenféle exkluzív ásványvizekkel 🙂

Tizenegy után sikerült is felérni a szobámba, éjfélkor (35 óra ébren) pedig már ágyba is bújtam, mert még volt annyi erőm, hogy gondoskodjak nektek a képekről, mert tudtam hogy másnaptól több dolgom lesz, és ha görgetem sose leszek kész vele,legfeljebb otthon. Most meg feltöltöm hasonl ürüggyel a repülőn és a Lanzhouba bejövetelkor készült képeket…

Képek:

Tiltott palota

Pekingi utcák és terek

Tags: , ,

4 hozzászólás to “Egy nap Pekingben”

  1. marci szerint:

    SzIA PETI!
    404 not found nem lehet a képeket meg jeleníteni.Ezt írja a gép.
    Ma voltunk maróton.És vigyázz magadra!

    PAPA ÉS MARCI

  2. Mama szerint:

    Szia Petya!

    Én sem tudtam a képeket megnézni, de a szöveg is nagyon jó. Légyszi azért egyél rendesen és aludj is néha, mert két hét után már csak mokroszkóppal találunk meg ha így folytatod.

    Puszi: Mama

  3. Mama szerint:

    Nem mokroszkóppal, hanem mikroszkóppal. Most még nagyon korán van itthon. A BKV sztrájkol, semmi nem jár és Laci behozott 6 órakor!!!! a munkahelyre.
    Még sok puszi Mama

  4. zaqrack szerint:

    Javítottam a linket a képekhez, de oldalt mindig működik a menüből.

    Egész nap folyamatosan eszem, már az egész delegációban erről vagyok híres. Alvás meg amennyi jut, annyi jut. Aggódni nem kell 🙂