A kiállítás

Nagyjából csak annyi érdekességet tudok írni az elmúlt napokból, amennyi egy kiállítási standon történik. Azért volt némi izgalom rögtön az első nap, mivel fél órával azelőtt, hogy a fontos partner érkezését vártuk, hirtelen a DVD lejátszó mind a négy oldalából elkezdett dőlni a füst, majd kisebb csattanások közepette elhalványultak a stand fényei.

Az volt a hatalmas szerencsénk, hogy a gépet éppen tisztítottuk, így ki volt kapcsolva.
Ezután már csak a villanyszerelőkkel kellett csatázni, hogy időben megoldják a problémát, de végül sikerült.

Nagyon sok látogató és érdeklődő volt a nap folyamán, köztük több VIP cédulás emberke is, kínai polgármester, magyar államtitkár, stb. Kétszer még a TV is kijött filmezni. Szóval érdekes volt és eredményes.

A kiállítás zárása után épp egy e-mailküldésnyi időnk volt a szállodában, majd ment a teljes delegáció egy fogadásra, egy Peking környéki tengerparti város fejlesztési együttműködési tervének aláírása apropóján. Gondolom a külföldi vendégek, mint mi, az esemény rangját emelték. A helyi Sheratonban volt a fogadás és az amúgy is süppedős szőnyegre még egy vörös szőnyeget is leterítettek bent, így elég bizonytalanul lehetett csak járni. A mosdó ellenben hihetetlen volt, fekete gránittal kirakott kör alakú terem körbe pisildékkel és fehér elválasztófalakkal hogy senki ne zavarjon senkit, mindegyik felett egy festmény, középen pedig a mosdók.
Persze ezek nem jutalomvacsorák ám. Pénzzel ugyan nem kell fizetni érte, de cserébe meg kell hallgatnod hosszadalmas és sokszor rémesen unalmas beszédeket. Volt egy előadó, aki 45 percig beszélt, ellenben szórakoztató volt az előadók felszólításakor szóló extra hangos, sci-fi vagy akciófilmbe illő átkötő zene, jókat virultunk rajta.
A vacsora alatt azonban népzene volt dekoratív lánnyal, ez már kellemesebb volt:

A kaja finom volt (részemről lehetőség szerint rákot rákkal), és a végén a kisbuszban ajándék teáskészlet várt mindenkit. Igazán nagyvonalú volt a házigazda…
Este a többség még elment bárba, én ehelyett a konditerembe mentem. Még mindig utálom, de legalább mozgok.

Ennek megfelelően másnap korrekt izomlázzal ébredtem fel. A nap a tegnapihoz hasonló volt kisebb érdeklődéssel és felhajtással, de azért voltak érdeklődők és a China Daily-nek is adtam interjút. Ebédre ma is meg voltunk hívva, ez is finom volt. Nem részletezem, mert egyeseknek megfájdul a szíve. Továbbra is fenntartom, hogy Kínába már csak enni is megéri elutazni…
Most éppen amúgy körbefényképezi egy kínai fiatalember a gépet. Szerintem egy éven belül kijön a saját verziójával. Veszélyes dolog Kínában kiállítani, de úgy látszik még a veszélyek ellenére is megéri.
Holnap pedig ha minden igaz, délután nem a standon ülünk, hanem bejárjuk a kiállítást érdekességeket gyűjtve. 9 teli csarnok, a mienk az egyik legkisebb. Délelőtt még leugrik az alpolgármester-asszony meglátogatni minket.
No most indulok vacsorázni, bár így egy óra úszás után inkább aludnék, de hát akkor miből épülnek fel az izmok?

Képek itt
– még ha lesz este pár kép, hozzárakom.

Tags: , , , ,

Comments are closed.