A repülő és az érkezés

Nos jó, mégis írok egy picit, mert a szomszéd bolt csak tízkor nyit, és kell vennem egy üveg vizet mielőtt elindulok a városba és fel kell váltanom a 100 yuant, mert a taxisok gyakran adnak vissza hamis ötvenest…

Szóval idértem. De hogy is? 14:30-kor indult a gép Ferihegyről, Hainan Airlines Boeing 767-300ER, 2-3-2 felosztásban. Első út, tehát az ablak mellé ültem, Balázs mellém a folyosóra. Még fel se eszméltem a felszállásból (amit szinte meg se lehetett érezni), már átléptük a Kárpátok vonalát és jött az ebéd. A kínait választottam, rizs csípős marhával, de úgy, hogy az bármelyik otthoni étterem (nem büfé) szinvonalát hozza. Szuper. 🙂 Valahol Ukrajna hátsó felében értünk be a sötétségbe, az első turbulencia pedig az Urálnál jött, aztán ment is. Dél-Szibéria felett repültünk, a városok narancssárgán világítottak bele az éjszakába.

Aludni nem sikerült sajnos, max 2×20 percre, szóval elütöttem az időt ezzel-azzal. Két órával a leszállás előtt már ébresztettek, jött a reggeli (megint kínait persze, zöldséges tészta), aztán
bambultam ki az ablakon, de Mongólia nem nagyon volt kivilágítva. Kár. Aztán elkezdett feljönni a nap a láthatár végén (legalábbis derengett) valahol Ulánbátor után, de el is fordultunk dél felé, tehát nem láttam tovább. Helyette nézhettem volna mondjunk a jógagyakorlatokat amit kötelező jelleggel vetített mindenkinek a monitor. 🙂

Helyi idő szerint fél hat körül értünk Peking fölé, már kezdett felkelni a nap narancssárgán beragyogva az eget. Aztán ahogy mentünk lejjebb, úgy lett a narancssárgából egyre inkább barna. A híres pekingi szmog. Ha jól láttam a monitoron úgy 1km magasan kezdődött a város felett.

A leszállás simán ment, az útélevélellenőrzés kevésbé, 2 külföldi sor volt nyitva a 3 gépnek ami épp leszállt, de hatkor befutott a reggeli műszak és nyitottak még sokat, tehát megindult az orosz-magyar pozícionálódás. 🙂

Kiérve már várt minket Mr. X., akinek beszálltunk a kívül-belül hófehér kínai toyota corollájába
és elindultunk a barna ködöt hasítva a szálloda felé. Én meg csak lestem ahogy egyre nagyobbak a házak…

A szállodában még nem volt szobánk készen, így elmentünk az étterembe reggelizni. Inkább álljon itt egy kép. Lehet megrökönyödni, mert zöld teát ittam, ha már egyszer itt vagyok. Nos itt jó, mert nem tesznek bele semmilyen vackot és egészen semleges íze van. A meleg reggeli meg egy fantasztikus találmány. A szomszéd asztalnál bemutatót tartott egy kínai a helyi étkezési kultúrából (szürcsöl-csámcsog-böfög :)), mindehhez sapkában, bőrkabátban és szandálban – mezítláb. Ja és még mindig az 5*-os szállodában vagyunk. Szóval jó volt. Sürögtek körülöttünk a gyakornokok, egész fantáziadús választott nevekkel, kedvencem eddig McGrady és Sunshine Yu. Nagyon igyekeznek és nagyon sikerül is nekik. Lehet példát venni. Amúgy elképesztő hogy mindenhol mennyien dolgoznak, nem csak a szállodában. A sarkon pl. most áll egy biztonsági őr egy dobogón, egy ül egy fülkében a parkolónál, négyen takarítanak a Mercedes szalonban, ketten irányítják őket és hatan csináltak valamit egy csatornával.

Aztán elkészült a szoba, feljöttem, megmosakodtam, átmentem volna Balázshoz a névjegyéért de elfelejtettem a szobaszámát. Lementem a portára, és kínaiul megkérdeztem hol is lakik, tök jó volt. Ők elsőre értették, én a választ másodszorra. Majd még javítok rajta.

Most viszont már tényleg megyek, mindjárt nyit a bolt (ami egy kb. 25 emeletes üzletközpont, a szálloda 20 emelet és a harmadik körgyűrűnál vagyunk…), felváltom azt a százast és irány a város…

Kattints ide az eddigi események képeiért

Tags:

3 hozzászólás to “A repülő és az érkezés”

  1. Csoki szerint:

    Érdekes volt olvasni. Kemény lehet az a szmog. A városban látni/érezni mindazt?

  2. marci szerint:

    SZIA PETI!
    Nagyon tetszik az utibeszámolásod.
    Ma nagyon sokat bicikliztem.HELLO! Marci
    Pusza! Az jutott az eszembe, hogy Marco Polo úgy 700-800 évvel ezelőtt legalább egy évet utazott Velencéből amíg eljutott Pekingbe ahol az uralkodó fogadta. Hajóval a Földközi- tenger keleti partjáig (20- 25 nap)aztán lovon és tevével kelet felé az ismeretlen területeken és sivatagokon át.Az angol teaszállító vitorláshajók (a klipper típusu volt a leggyorsabb)úgy 70-90 nap alatt értek vissza Shanghaiból Londonba vagy Southamptonba.Vigyázz az egészségedre, örülök hogy ízlik a zöld tea! A dinnye nyilván a déli tartományokban érik,vagy a Dél Ásiai országokban… Láttam a BCIA honlapján, hogy egyszerre érkezett a T2.re a Moszkvai és a Novoszibirszki gép a Budapestivel…(Újoroszoknak nevezik arrafelé az újgazdag fazonokat) Pusza, várjuk az újabb beszámolókat!PAPA

  3. […] Életem első pekingi éjszakájára (ami történetesen életem első éjszakája volt Kínában) 2008 áprilisában került sor egy üzleti delegáció tagjaként a Landmarktól egy-két kilométerre dél felé fekvő Zhaolong szállodában. A Zhaolong egy kínai ötcsillagos szálloda – mindennel ami vele jár. Óriási giccses aranysárkányok a hallban,nagy szobák végtelen számú személyzet – de a nemzetközi láncokhoz képest megfizethető ár. Abszolút semmi nem szólna ellene – mindössze annyi, hogy semmi szükségem ötcsillagos szállodára, és így –még céges költségre sem- tartom indokoltnak az ehhez tartozó felár megfizetését. […]