Archive for the ‘Kaja’ Category

Gesztenyét… még…

vasárnap, október 19th, 2008

Az elmúlt fél órát egy zacskó aprószemű, vágatlanul pirított gesztenye mellett töltöttem el, minden szem kivétele előtt megállapítva, hogy ez lesz az utolsó, majd mindegyik után kijelentve, hogy még csak egyet eszem.
Most viszont eldugtam az ágy alá a szoba másik sarkába, a hazavinni kívánt adagot pedig a bőrönd mélyére, jól becsukva. A késztetés nagy, hogy írás helyett megegyem a maradékot, de látjátok milyen önfeláldozó vagyok, inkább mesélek nektek röviden a kulcsról, a talpmasszázsról, a parkról és egy vacsoráról. Elképzelhető, hogy az elvonási tünetek miatt kissé csapongó lesz a stílus. Bocs előre is!
(tovább…)

5 vacsorámat egy pohár vízért…

szerda, október 15th, 2008

Elhagyott az ihlet. Pedig sok minden történt, bejártam egy érdekes kiállítást keresztül-kasul, ettem még mozgó élőlényt és úgy általában nem unatkoztam és egy kis időm mindig is maradt este írni, de nem tettem. Beszéljenek a képek…

Egy dolgot azért mégis kiemelek… Tegnap este lementem a sarokra pálcikás vacsorázni.
(tovább…)

Kirándulás Nanxunbe

vasárnap, szeptember 21st, 2008

Ma a helyi magyar csapat segítségével végre sikerült kimozdulnom a városból és kicsit meglátogatni az igazi Kínát. A cél a Shanghai közeli vízivárosok egyike, Nanxun volt. Foglaljam össze egy mondatban? Tessék: Shanghai nem Kína. Bővebbért tovább…
(tovább…)

Eltévedtem…

szombat, szeptember 20th, 2008

Mai menünk: töltött káposzta, jó és rossz magyar filmek, eltévedés és egy kínai pékség. Kattintson!
(tovább…)

Első nap pontokban

szombat, szeptember 20th, 2008

Jelenlegi fő törekvésem, hogy lehetőleg ne aludjak el így délelőtt fél 11-kor, mert akkor lőttek az időátállásnak. Ebben hátráltat a tény, hogy hajnal 2-kor értem haza, de segít a laptopból szóló zene és az utcán két percenként felvisító légvédelmi sziréna. Nem tudom, miért visít, ha kitört volna a világháború, szóljatok, mert én még nem tudok róla.

Ez egy pontokba szedett összegzés lesz arról, mi történt eddig, igyekszem az érdekességeket kiemelni.
(tovább…)

Hogy késsünk le egy repülőt?

péntek, szeptember 19th, 2008

Üdv Münchenből!

Azt hiszem ez a kijelentés önmagában is magyarázatot igényel, persze aki ismeri az útvonalamat az már tudja: lekéstük a csatlakozást.
Lássuk hogy lehet ezt elérni:
(tovább…)

Munka a javából :)

szerda, július 30th, 2008

Rájöttem, ide inkább valami olyat kell írni, ami figyelemfelkeltő, mert a rendszeres olvasók úgyis olvasnak, akik meg nem azoknak kell a megfelelő beharang.Ennek fényében:
Ma ettem tengeri csillagot. Ha érdekel milyen, akkor klikk a továbbra!
(tovább…)

Egy esős nap krónikája

kedd, július 29th, 2008

Reggel egyszerűen nem lehet megunni munkába menet közben a nézelődést jobbra-balra, minden nap észreveszek egy apró kis részletet. Ma például egy szépségszalon falán a “Beautiful breast – happy to be slim” feliraton mosolyogtam egy darabig, majd a Times Square-en a zöld lámpára várva azon ámultam, hogyan mennek át a biciklisek szívroham és mindenféle baleset nélkül a piroson a 2×4 sáv merőleges, folyamatosan és viszonylag gyorsan haladó forgalmon keresztül, meg azon, hogy életemben először itt kellett látnom Maybach Mercedest, bár jobban meggondolva ez utóbbi nem is olyan meglepő.
(tovább…)

Kisebb elmélkedések és étkezések

hétfő, július 28th, 2008

Hétfő, hétfő, munkanap. Lássuk, hogy telt az irodán kívül, mert bentről a mai nap semmi érdekfeszítővel nem tudok szolgálni.

Reggel fújt a szél. Nagyon. Én itt még ilyen nem láttam, egész frissítő volt, amíg elő nem bújt a felhők mögül a nap. Onnantól inkább hagyjuk, mire beértem az irodába, már megint tiszta víz voltam. Sebaj, ebédig megszáradtam. Ebédre átmentem a sarki épületre, ami tele van kis éttermekkel, és miután sokáéig szemeztem a másodikon levő rákétteremmel, végül felmerészkedtem a harmadikra – de egyáltalán nem bántam meg, mert megláttam kiírva, hogy 三文鱼 28Y, azaz lazac, 28Y és innentől tudtam mi kell nekem. Mikor bejöttem, leesett, hogy épp egy japán teppenyaki étterembe sikerült eljutnom. Ez jól hangzik. 🙂 Kértem még egy adag vegyes zöldséget, leültem a grillpult elé, és néztem, ahogy a szakács elkészíti előttem a finom lazacszeleteket (nem, nem filé, a bőre természetesen rajta volt, hiszen az a legfinomabb része), a zöldségeimet és odatolja elém. Nem fogom négy oldalon keresztül részletezni, mennyire jó volt, de annyira jó volt… Épp gondolkoztam a vége felé, kérjek-e esetleg dinnyét, mire kihozták az ajándék dinnyét. Tökéletes. Még jövök ide ebédelni. 😀
Munka után kicsit bóklásztam egy áruházban, de annyira nem érdekelt, hazamentem és picit böngésztem a shanghaiexpat-on, hasznos volt. A saját tapasztlatokkal kiegészítve (mert azért a Nyugat-Európából, Amerikából érkezők hajlamosak mindent kicsit eltúlozni) kezdek már egészen képben lenni, mik az általános megélhetési költségek, melyik városrészre mi jellemző, hol lenne majd jó lakni és hol nem, valamint egyéb érdekességek tekintetében.
Vacsoriadő! Ma egészen lehült sötétedéskor a levegő, gondolom köszönhetően az egész napi szélnek. Szerintem ma még egyszerűen tisztább is lehetett, mint otthon. Itt Pudongon legalábbis biztos. Ez a keleti, újabb, nyugodtabb és tisztább része a városnak, és azért nincs messze a tenger, ahonnan fúj a szél. Nincs is annyi érdekesség, mint a folyó másik oldalán, de cserébe szerintem kellemesebb itt lakni, szélesebbek az utcák, több a park és még kertvárosi negyed is van, ha valaki arra vágyna (és persze ha meg tudja fizetni, mert nem könnyű)
Elsétáltam a Times Square melletti nagy üzletházakhoz, hiszen ott még nem jártam. A hetediken a szupermarketben nem bírtam ki, hogy ne vegyek egy kis csokit (otthoni árak*1-1.5 a ráta), és pesze hogy ne nézegessem végig a töltőtoll-kínálatot, mert volt egy pár olyan márka, amit otthon még a legjobb boltokban sem nagyon látni. Venni nem vettem, arra ott vannak az olcsó kínai tollak és az internet. 🙂
Viszont lementem vacsorát vadászni, találtam is egy viszonylag szimpatikus kis éttermet, tömve volt. Válogattam az étlapon jó darabig, természetesen találtam érdekességeket, volt kedves félrefordítás szokás szerint (Roasted Jew Ear, nagyjából annyit tesz, hogy pirított zsidófül), és volt persze meglepő (nekem már nem :)) étel is, pl. az “5 párolt kincs” elnevezésű tál, melyben volt párolva ceruzabab, tintahal, medúza, sertésnyelv és sertésgyomor. Én némi válogatás után kicit elbaltáztam a rendelést, mert rendeltem egy rákos dim-sumot, ami ugye rizstésztából készült batyukba töltött rák és zöldség, és kértem egy tésztalevest – rizstésztával és wontonnal, ami szintén töltött batyu, és meglpetésemre ez is rákkal volt töltve. Kicsit egyhangú lett így a menü, de nem bántam, megettem. 🙂
No tessék, megint írtam egy napról és szinte csak a kajáról szól. És még képek sincsenek. Helyette kiegészítésként nézzétek meg Guczó blogjának ezt a bejegyzését, mert nagyon jó. (sajna itt nem látszik a képek csücske, de a lényeg átjön.) És ami a németekre igaz azért az nagy részben ránk is. 🙂

Meg ez is vicces:

Holnap mi lesz? Állítólag eső. Legyen is, mert ez azzal járna, hogy leesik a hőmérskéklet 30 fokra. 🙂 Meg iroda, meg igyekszem beszerezni a maradék hazafuvarozandó dolgokat. De szerintem ez utóbbi áthúzódik szerdára is. A csütörtök a pakolásé és a gyümölcsvásárlásé, pénteken pedig repülőn és repülőtéren töltöm időm jelentős részét, ha a Lufthansa is úgy akarja.

Shanghai vasárnap

vasárnap, július 27th, 2008

Ismét a légkalapács keltett, de nem baj, mert legalább segít végre átállni a helyi időszámításra. Hétköznap meg úgyse zavar, mert korábban kelek 🙂 Kinézve az ablakon még azt is láttam, hogy szokatlanul fúj a szél, és tűz a nap, ezért úgy gondoltam, ma nem parkozok, az úgyis közel vab. Irány a belváros!
(tovább…)