Archive for the ‘Munka’ Category

gyors helyzetjelentés

szerda, november 17th, 2010

Igen, élek, minden rendben, eltekintve néhány piros folttól a fenekemen, de legalább most megtanultam, hogy repülőn nem ülünk le a WC-re…

Tegnapról nem írtam – dolgoztunk délelőtt és délután is, nagyon pozitív és bíztató eredményekkel, este pedig találtunk egy igazán jó éttermet, ahol degeszre ettük magunkat. A pácolt disznófület külön kiemelném, isteni volt. De a mogyorós-zelleres rák is a dobogón van.
Ma délelőtt némi adminisztráció volt + az otthoni ügyek görgetése innen a távolból, délután meeting, és sok, nagyon sok utazás, amik közé egy tésztaleves szerencsére belefért.

De most már itt vagy Shanghaiban, most értünk a szállodába (éjfél múlt). Kaptunk ingyenes szoba upgrade-et, szóval most van két szobám, karosszékem és kanapém, aranyszínű karfával, kilátásom a 27. emeletről a folyóra, sarokkádam, masszírozós zuhanyom, számítógépem és két tévém. És a legfontosabb, a fentiek közül egyetlen amire most szükségem van: egy jó nagy ágy. Még nem sikerült feldolgozni az időeltolódást, tegnap sikerült fél háromkor kelni, úgyhogy megyek is aludni 🙂

A kiállítás

hétfő, október 13th, 2008

Nagyjából csak annyi érdekességet tudok írni az elmúlt napokból, amennyi egy kiállítási standon történik. Azért volt némi izgalom rögtön az első nap, mivel fél órával azelőtt, hogy a fontos partner érkezését vártuk, hirtelen a DVD lejátszó mind a négy oldalából elkezdett dőlni a füst, majd kisebb csattanások közepette elhalványultak a stand fényei.
(tovább…)

Stand- és testépítés

szombat, október 11th, 2008

Elnézést, hogy tegnap nem írtam, de sikerült reggel nyolctól este nyolcig (mínusz ebéd) standot és vízgépet építeni és este már nem volt hozzá kedvem. Most meg 45 perc múlva indulnom kell a megnyitóba és itt ülök konditerem+úszás után egy szál alsógatyában, de mindent az olvasóért. Majd este maximum még bővítek. 🙂

(tovább…)

Gyárlátogatás

péntek, szeptember 26th, 2008

Érdekes, korán kelni jobban ment, mint normális munkába menetkor. Pedig nem aludtam el korán, már 10-kor ágyban voltam, de még 11-ig sorozatot néztem, aztán meg legalább fél egyig, ha nem egyig zenét hallgattam és énekelgettem az ágyban. A szomszédot nem zavarta.
Főzés közben jobb, de azért így se volt rossz.

A kijelentkezés a meglepően simán ment, még volt 10 percem, ezért beszaladtam reggelizni, de mire leültem, megláttam a minibusztaz ajtó előtt, ezért csak gyorsan belapátoltam a kaját és kimentem, gondoltam ha már korábban jöttek, ne várjanak rám. Aztán kiderült, hogy ez nem is a mienk. Sajnos minden kínai minibusz hasonlóan néz ki. Aztán a megbeszélt időpontban begördült Gou és Daisy.

Nekivágtunk Shanghai átszelésének a dugóban. Másfél óra alatt meg is volt. Maradt még további két óra az autópályán, egy helyen felújítás volt ezért ebből fél óra megint álldogálás volt. Ahogy haladtunk ki a városból, úgy lett egyre barnább a levegő és egyre kisebb a látótávolság. Egy idő urán már azt hittem, épp megy le a nap, olyan sötét lett. Aztán elkezdett esni az eső. Csak 5 perc volt, de az igen intenzív, hirtelen eltűnt az előttünk 100 méterrel haladó autó az útról, illetve nem tűnt el, csak nem láttuk. Mindenki autó kivágta a vészvillogót és lassabban ment (úszott) tovább. Aztán ellállt az eső és kicsit ki is tisztult az ég.

Az autópályáról letérve megvártuk a meglátogatandó cég vezetőjét, aki egy szelíd 7-es BMW-vel gördült ki elénk. Útközben valami elképesztő barna pöffeneteket eregető szerintem teljes egészében házi készítésű járművet is lehagytunk, sajnos nem tudtam lefényképezni.
A gyártlátogatásra nem térek ki, üzleti titok. Mindenesetre minden rendben volt és engem azért még mindig ámulattal töltenek el az ilyen kisebb-nagyobb gyárak. Azért a festőrészlegben dolgozó munkásokat nem irigylem a kellemes 40 fok körüli higító szagú levegőért egész nap.

Nem találjátok ki, mi jött a látogatás után. Ebéd. Egy másik gyárlátogató csapattal együtt meghívott minket a nagyon kedves és udvarias (valamint kultúrált) főnök. Voltak nagyon frissen főtt rákok, az elmaradhatatlan hideg pacal, szőrös zöldbab, pácolt ez, pácolt az, szójás-csipős káposzta (isteni), egy szép darab de nagyon szálkás gyömbéres hal, és a legfurcsább, gulyásleves. Na jó, nem egészen, de a paprikás alap, a marhahús, a krumpli és a paradicsom passzolt, az íze is egészen hasonlított az otthonira. Mindezt azok után, hogy épp megbeszéltük, valahol rokonok lehetünk mi kínaiak-magyarok, hiszen a közelből jövünk. Persze sok esélyem nem volt belefolyni a 7 kínai beszélgetésébe, de mikor engem kérdeztek, válaszoltak, meg pl. azt is értettem, mikor a gazdasági válságról, a dollár és euró árfolyamról volt szó. A teli hasakra még jött egy-egy tálka korianderes főtt tészta, ami nagyon jól esett.

De nem is írok ilyeneket tovább, mert épp itt ülök a reptéren, az összes gesztenyém elfogyott és kezdek éhes lenni. A két órás kínai belföldi járaton Shenzhenbe meg ki tudja mit adnak… meglátjuk…
Kicsit korán értem ide, de nem baj, mert úgyis volt dolgozni és tanulnivalóm, legalább megcsináltam. A repülőn pedig nem más ült mellettem, mint Michael Jordan. A tajvani.

És hogy hogyan tegyük a lehető legidegesítőbbé a nap végét? Egy szar telefonnal. Adott egy rakás rettenetesen fontos e-mail amire persze napközben kell válaszolni. Ezzel még nincs is gond, ezért van.
A probléma ott kezdődik, hogy nem képes megjeleníteni a kínai karaktereket, ezért az sms-ben átküldött címet nem képes megjeleníteni. Aztán ott folytatódik, hogy a telefon lefagy, mikor épp Yangot hívom, hogy mondja el a taxisnak, hova kell menni (hiszen nekem fogalmam sincs, mert nem látom a betűket)
A telefonon kívül adjuk rá ráadásként a fiatal taxisofőr kombinálva az én hülyeségemmel, hogy mikor megkérdezte, a városon át, vagy az autópályán menjen, azt mondtam hogy autópálya. Ennek következtében a következő fél órát 90 és 120 között száguldozva és cikázva a sorok között töltöttem, 2-3 méter közötti követési távolságokat tartva, mindehhez a 80-as évek zenei kínálatának legalját hallgattuk technósított verzióban.
Fokozzuk még? Természetesen aki rád vár, sehol se található, mikor kiszállsz a taxiból. Felhívod, megpróbálod elmagyarázni, de nem megy (pedig egy sarokra álltunk egymástól). Felhívod Yangot és… igen! Lemerül a telefon 20 óra használat után. Éljen-éljen. Csak ez hiányzott!
Itt állok egy rakás 30 emeletes felhőkarcoló között egy totál ismeretlen városban az éjszaka közepén. Ugyan ott van nálam a magyar kártyás telefon, de abban nincsenek benne a szükséges számok. Hát akkor nincs más hátra, utca közepén bőröndre leül, laptop bekapcs, az érdeklődő biztonsági őrnek elmagyaráz, hogy nem bombát konfigurál éppen, hanem telefonszámra van szüksége, majd az előkeresett telefonszámok közül felhívni Yangot, elmagyarázni hol a fenében is vagy, összefutni a kulcsot adó nénivel, majd végre feljutni az apartmanba, ahol már csak azzal kell szembesülni, hogy a száguldozás közbeni rettegés és telefonos szenvedés hatására elfelejtettél vacsoráról gondoskodni.
Ennyi. Még szerencse, hogy ilyen nyugodt természetem van és 5 perc múlva már csak röhögök az egészen.
Azért ha legközelebb használt PDA-val környékez meg bárki, hogy azt használjam, megfordulok és addig szaladok amíg bírok.

Kiegészítésként annyi, hogy ezt már a hongkongi reptérről töltöttem föl. Mindjárt otthon….

SZMSZ

kedd, szeptember 23rd, 2008

Ma ismét a szálloda-munkahely-szálloda (SZMSZ, haha) dimenziókon belül mozogtam csak, tehát ismét a tegnapihoz hasonló összefoglalások lesznek:

Körömvágó projekt
Lezárult! A néni még mindig ismeretlen helyen tartózkodik, de Bea mondta, hogy szinte bárhol kapni, így hát nem a nénit kerestem, hanem a körömcsipeszt, így tényleg sokkal könnyebb volt, mert az első boltban kaptam is. 🙂 Nem is akármilyet, rózsaszín műanyagtokosat. Lehet nem én vagyok a célcsoport. 🙂

Munka
Ma sok volt. Ráadásul a végre fixnek hitt napirend teljesen felborult, ma majdnem el kellett rohannom kiállítást nézni délután, de aztán mégsem, viszont holnap megyek (ez fix maradt), csütörtökön viszont nem Shenzhenbe megyek hanem gyárat látogatni Daisyvel és valószínüleg onnan este egyből a reptérre, de az is lehet, hogy csak pénteken utazom. Shenzhenben a helyi dolgok elintézte után egyből irány a HK reptér és haza.
Kaja
Ma a másik listán, az “ide minden héten el kell jönni” listán volt bejegyzésnövekedés.
Elmentem megint a teppenyaki étterembe, ahol júliusban grilllazacoztam, a különbség annyi, hogy ma odaértem ebédidőben így rendelhettem menüt. Ezzel elszállt az utolsó hátránya a helynek (miszerint drága volt). Ezt kaptam 28Y-ért: grillezve: 2 friss Andikedvence típusú rák, 1 szelet gyönyörű marhahús, 1 fél tányér baconös-fokhagymás káposzta, 1 tükörtojás, mindezek mellé 1 leves, 1 tál rizs, 1 üdítő. És egy teli pocak. 6 féle menüjük van. 28 helyett 38Y-ért Kobe marhát ad a menühöz. Jövök még! 🙂
A vacsorát viszont elszúrtam, kinéztem egy helyet ahol finom jiaozi-t gőzöltek, jól nézett ki, az illatok is kellemesek voltak, csak azt rontottam el, hogy előbb hazajöttem lezuhanyozni, kezemben egy zacskó sült gesztenyével, amiből gondoltam megkóstolok 3 szemet, majd most ott tartok, hogy maradt 3 szem összesen, a hasam meg tele. Na majd korrigáljuk holnap 🙂

Érdekességek
– Egyre bátrabban beszélek kínaiul. Emlékszem 3 hónapja még előre fejen megterveztem a mondatokat, most már csak odamegyek és beszélek, aztán valami csak lesz 🙂
– Venni fogok jövőre egy összecsukható bicajt, amit el lehet tenni a polc alá az irodában amíg nem vagyok itt. akkor tovább lehet aludni reggel. Úgyis van a városban 4 Dahon márkabolt, biztos olcsóbb mint az EU-ban. Majd benézek ha egyszer lesz időm…
-Ha már benézés, belestem a szexboltba amíg a gesztenyémre vártam, vicces dolgok voltak, de csak férfiaknak, ez nem szép dolog a nőkkel szemben. 😉
– A HBO-n csúszik a hang, nem szinkron, amerikai film angolul, ez milyen már? 🙂
– Még mindig nem álltam át helyi időszámításra. Most már nem is kéne, de valami olyan idióta átmeneti állapotban vagyok, hogy reggel olyan felkelni mintha a koporsóból húznának ki (ez még érthető, ez otthon éjjel 2), este 7 körül hulla vagyok (ez furcsa, ez otthon du 1), de ilyenkor ugye nem alszik az ember, aztán meg persze hajnal kettőig nem tudok aludni (mert addigra van otthon este)
– Kihelyezett tudósítónk, Yang jelenti, hogy megérkezett Shenzhenbe a tájfun. Ez azt jelenti, hogy jó eséllyel elmegy, mire odaérek és se a leutazást, se a hazautat nem befolyásolja.
– Én meg azt jelentem, hogy Yang jól van 🙂

No megyek megeszem azt a maradék 3 szem gesztenyét 😉

Munka a javából :)

szerda, július 30th, 2008

Rájöttem, ide inkább valami olyat kell írni, ami figyelemfelkeltő, mert a rendszeres olvasók úgyis olvasnak, akik meg nem azoknak kell a megfelelő beharang.Ennek fényében:
Ma ettem tengeri csillagot. Ha érdekel milyen, akkor klikk a továbbra!
(tovább…)

Egy esős nap krónikája

kedd, július 29th, 2008

Reggel egyszerűen nem lehet megunni munkába menet közben a nézelődést jobbra-balra, minden nap észreveszek egy apró kis részletet. Ma például egy szépségszalon falán a “Beautiful breast – happy to be slim” feliraton mosolyogtam egy darabig, majd a Times Square-en a zöld lámpára várva azon ámultam, hogyan mennek át a biciklisek szívroham és mindenféle baleset nélkül a piroson a 2×4 sáv merőleges, folyamatosan és viszonylag gyorsan haladó forgalmon keresztül, meg azon, hogy életemben először itt kellett látnom Maybach Mercedest, bár jobban meggondolva ez utóbbi nem is olyan meglepő.
(tovább…)

Shanghai 3. – alku és egyebek

csütörtök, július 24th, 2008

Először a bréking nyúz: a mai letöltéssel előkerültek az elveszettnek hitt képek – pedig tegnap csináltam teljes törlést a gépen. Fene se érti, de örülök. Megtalálható minden a mai post alján található linken.
Miről lesz szó ma? Némi irodai életről, az ingvásárlás majdnem meghiúsulásáról, sikeres alkudozásról kevésbé sikeres vásárlással és pár egyéb érdekességről. Lássuk hát…

(tovább…)

Shanghai 2. nap

szerda, július 23rd, 2008

Késő van, de inkább még ma megírom, mi történt ma, mert holnapra elfelejteném. Átlagos irodai nap volt, de a szabadidőt azt hiszem megfelelően kihasználtam ennek ellenére. Fénykép nem sok van, mert vissza kell szoknom a nagygéphez, ez ugyanis csak akkor menti el a képet, ha a teljes mentés időtartama alatt nyomvatartom az exponálást, így ma a képek felét nem mentette el :(( Sebaj, leírom, a pár megmaradt képet meg majd feltöltöm a holnapi adaggal.

(tovább…)

Hétköznapok Shanghaiban

csütörtök, június 5th, 2008

Kicsit rövid leszek és tömör, mivel hétköznapok révén annyi minden nem is történt az előző héthez képest. A pénteki napot is ehhez a bejegyzéshez fogom csatolni holnap majd, tehát érdemes lesz majd megnyitni újra, csak gondoltam előbb leírom ami ma és tegnap történt, nehogy elfelejtsem. 🙂

(tovább…)