Archive for the ‘Utazás’ Category

Pár gondolat az út végén

hétfő, november 22nd, 2010

Előrebocsjtanám, hogy az alábbiak kizárólag a saját véleményemet tükrözik. Nem vagyok Kína-szakértő, ezek csak benyomások és érzések, amikkel lehet egyetérteni, vagy egyet nem érteni…

Itt ülök Londonban a Heathrow 5-ös terminálján (persze a poszt csak később kerül fel a netre), 12.5 óra repülés után, 2.5 előtt, kicsit náthásan a légkonditól – és ismét meg kell állapítanom az örök igazságokat: Mnden relatív és nem szabad a dolgokat csak a saját megszokott koordinátáinkról figyelni és értékelni.
(tovább…)

A visszatérés…

vasárnap, november 14th, 2010

Majdnem másfél éve került fel az utolsó bejegyzés, több, mint két éve az utolsó Kínáról… Közben annyi minden történt… lett egy gyönyörű feleségem, egy fantasztikus fiam, egy szuper munkahelyem – szóval zajlott az élet, és az irány amerre haladt, tetszett, nagyon is.

De Kína nem ereszti az embert… ha egyszer megszeretted, nem lehet csak úgy elfelejteni és otthagyni. Nem is sikerült, itt vagyok megint. Pekingben, a hármas körgyűrű mentén egy szállodában, a hetedik emeleten. A hátam mögött szól a CCTV, két órát aludtam tegnap este, de annyira fel vagyok dobva, hogy még elalvás előtt leírom, mi történt az elmúlt 24 órában…
(tovább…)

Segítség, itt ragadtam!!!

hétfő, október 20th, 2008

Pekingben. Szerencsére azért nem örökre, de szerdáig igen. Pedig már nagyon otthon lennék… de lássuk a sztorit, hogy történt! Ajánlom összehasonlítási alapnak azt a bejegyzést, ami leírja, milyen Németországban lekésni egy gépet. Nos, Kínában ilyen:

(tovább…)

Repülőterek három felvonásban

csütörtök, október 9th, 2008

Megérkeztem. Életem első két átszállásos folyamatos útja, bruttó utazási idő 24 és fél óra, ebből 7 óra repülőtereken, 15 repülőn és 2 óra taxiban. Lássuk mit sikerült eközben észlelni a világból, tapasztalataim három felvonásban olvashatók alább:
(tovább…)

Hogy késsünk le egy repülőt?

péntek, szeptember 19th, 2008

Üdv Münchenből!

Azt hiszem ez a kijelentés önmagában is magyarázatot igényel, persze aki ismeri az útvonalamat az már tudja: lekéstük a csatlakozást.
Lássuk hogy lehet ezt elérni:
(tovább…)

Egy zökkenőmentes utazásról

kedd, július 22nd, 2008

Menet közben írogattam reptéren, repülőn és a szállodában fejeztem be. Tehát ez egy igazi útinapló alább… Budapesten majdnem egyszerre rajtolunk a pekingi géppel. Én még teszek egy kis kitérőt, pár órával később érek oda, viszont sokkal jobban alszom. Szerintem megéri.

(tovább…)

Makaó – Las Vegas trónkövetelője

vasárnap, június 1st, 2008

A szombati szervezett városnézésről nagyon rossz visszajelzéseket hallottunk, így kicsit félve indultunk el a közös kirándulásra Makaóra. Félve és álmosan, histen 7:45-kor már a Hyatt előtt kellett találkozni az ott lakó csapattal. Ez egy hat órás kelést jelent ugyan csak, de ez viszon alig 5 óra alvást. Az meg kevés.

Sebaj, ki tudja mikor járok erre legközelebb, még jó, hogy menni kell!

(tovább…)

Guangzhou – az érkezés napja

szerda, május 28th, 2008

Ismét itt vagyok. Az út Pekingbe viszonylag kellemesen telt, mert nem ült mellettem senki, így a lehetőségekhez képest kényelmesen terpeszkedve töltöttem el a 9 órás utat, zenét hallgatva. A tájból továbbra sem lehetett sokat látni – lévén este repültünk, de mikor Szibéria belsőbb részeiben haladtunk, észak felé mindig vöröses-narancs fénnyel derengett a horizont – tehát végül is elmondhatom, hogy láttam az éjféli napot, csak nagyon messziről. A vacsora és a reggeli ugyanaz volt, mint a múltkor – de nem bántam. A fúziós konyha irányába tett lépésként annyit újítottak, hogy a reggelihez adtak egy medve sajtot is. Csak egy-másfél órát sikerült aludni, reméltem, hogy a kantoni gépen majd jobb lesz a helyzet, hiszen most egyből át kellett szállnunk a fővárosban.

(tovább…)

Ismét utazok

csütörtök, május 22nd, 2008

Már csak négyet alszom itthon, utána pedig tizennyolcat ismét Kínában.

Az út hasonló az előzőhöz, az első hét a hivatalos delegációval – de ezúttal jóval kisebb területen: Guangzhou (Kanton) – Hong Kong – Shenzhen. Ezután pedig másfél hét erre-arra (még kiderült, tehát lehetnek meglepetések) és Shanghaiban, majd pedig vissza Pekingbe és haza. Tudósítás a lehetőségeimhez képest folyamatosan várható, mint ahogy legutóbb is.

Pekingi zárónapok és a Nagy Fal

szerda, május 7th, 2008

Eléggé megkésve bár, de azért a dokumentálás kedvéért álljon itt az utolsó két nap Pekingben. Shanghaiban még egy munkanap követte a másikat, amikor elvitt Kinsey várost és múzeumot látogatni, ebédeltünk egy jót és este szintén mászkáltam erre-arra, majd pedig a rákövetkező napon korán reggel indultunk Lilyvel és Balázzsal Pekingbe.

A reptéren kilométeres volt a biztonsági ellenőrzésnél a sor, ennek következtében sikerült jó negyed órás késéssel felszállnunk a gépre – és még nem mi voltunk az utolsók. Meglepő módon a pilóta gond nélkül behozta a késést Pekingbe menet.

Az első nap munkával telt. Elmentünk egy gyárat meglátogatni, ami nagyon érdekes volt, az egyetlen negatívum talán a pici, meleg és levegőtlen tárgyalóterem volt, ahol szégyenszemre majdnem leájultam a székről. Azért megoldottam valahogy. Ettünk a gyármenzán, megnéztük a termékeket, majd este elfoglaltuk a szállodánkban a helyet. Be lettem fizetve egy turistaútra, a szervezett turizmus poklainak legmélyebb bugyrába a badalingi Nagy Falhoz másnapra, hiszen mint Mao is megmondta, aki nem látta a falat, az nem járt Kínában – én pedig el szerettem volna mondani magamról, hogy jártam.

(tovább…)